„Az igazságot is meg lehet szokni”

A mai napig kevés olyan megosztó személyiség él a köztudatban az 1848/49-es szabadságharc alakjai közül, mint Görgei Artúr, egykori tábornok és fővezér. Ő volt az, akinek nevéhez a világosi fegyverletétel kötődik, s emiatt hosszú élete folyamán (1916-ban hunyt el) annyiszor vádolták a magyar szabadság ügyének elárulásával, hogy az alaptalan állítás teljesen beleivódott a köztudatba.

Görgei eredetileg katonának készült, 1842-ben azonban (már főhadnagyként) hátat fordított a seregnek, és inkább vegyészetet kezdett tanulni Prágában. Diplomáját nem sokkal az 1848-as márciusi események előtt kapta kézhez, s bár ígéretes karrier előtt állt, a pesti forradalom hírére azonnal jelentkezett a haza védelmére. Már azon a nyáron őrnagyi rangban szolgált, s részt vett a pákozdi győzelemben. Kossuth felfigyelt a tehetséges hadvezérre, és tábornokká léptette elő.
A későbbiekben számos sikeres és sikertelen ütközet fűződött nevéhez, ekkoriban kezdődött később konfrontációja Kossuth Lajossal. Bár többször megkérdőjelezte annak hadi szakértelmét, a parancsokat (ha kissé szabadon értelmezve is) végrehajtotta, a kormányhoz pedig mindig hű maradt. A felvidéki téli hadjárat után nem sokkal Görgei lett a fővezér, s ilyen minőségében oroszlánrészt vállalt Buda májusi bevételében. Komárom mellett súlyosan megsebesült, de felépülése után is folytatta a harcot. 1949 augusztusában Kossuth (látva, hogy a győzelemre immár semmi esély) lemondott tisztségeiről, és Görgeit ruházta fel teljhatalommal. A fővezér is tudta, hogy minden további erőfeszítés már csak felesleges vérfürdőt eredményezne, így augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert.

Az aradi vértanúkkal ellentétben őt életben hagyták. Egy ideig őrizetben tartották, ezért nem sokkal a bukás után máris támadások kereszttüzébe került. Az igazi csapást azonban Kossuth híres-hírhedt vidini levele jelentette, amelyet 1849 szeptemberében írt, s amellyel (teljesen alaptalanul) megteremtette az áruló tábornok mítoszát. „Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn" – írta Kossuth, talán nem is sejtve, fals kinyilatkoztatásával hogyan teszi pokollá Görgei életét. Görgei megítélése a mai napig meglehetősen vegyes. A fegyverletétel az ő nevéhez kötődött, Kossuth levele pedig hosszú évtizedekre meghatározta a közvéleményt vele szemben.

A Ludovika Campuson rendezett konferencia egyik fő célja éppen az volt, hogy lehántsa a negatív mítoszt a valóságról, Görgei pályafutását pedig egészében vizsgálja, nem pedig csak arra a pár tragikus napra fókuszálva. A szimpózium előadói Görgei életének fontos mozzanatait a legkülönbözőbb aspektusokból közelítették meg. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös szervezésében tartott konferenciára a téma legfelkészültebb szakértőit és kutatóit hívták meg.

Előadást tartott többek között Kedves Gyula, az Országgyűlési Múzeum vezetője, Riedel Miklós, az ELTE kémiai intézetéből, aki Görgei vegyészi munkásságát elemezte, Hermann Róbert, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese, Solymosi László, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főlevéltárosa, Csikány Tamás ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar tanszékvezető tanára, Kemény Krisztián, a HM HIM levéltárosa, Kovács István történész, aki egészen egyedi témával (Görgei tábornok megítélése a korabeli lengyel közvéleményben) készült, Rosonczy Ildikó történész, Süli Attila, a HM HIM kutatója, valamint Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa, aki a legáltalánosabban ismert témát, az áruló-mítosz kialakulásának gyökereit elemezte.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, prof. dr. Patyi András a konferencia megnyitó beszédében hangsúlyozta: ő maga nem történész, de a legjobb szívvel ösztönözte és támogatta a konferencia létrejöttét, amelynek különleges jelentőségét éppen mítoszfosztó jellege adja. „A népi tudatban mélyen gyökereznek a Görgeivel kapcsolatos szereotípiák. Kossuth Lajosról megszámlálhatatlan népdal, nóta született, amiben nagyságát emlegetik, míg Görgei neve még a népköltészetben is az áruló szinonimája lett, pedig az igazság ettől nagyon messze áll" – mondta a rektor.

Patyi András kiemelte: a Görgei-szimpózium bizonyos mértékben kultúrmissziót is betölt, ám fő célja, hogy lehámozza a valóságról a szándékosan eltorzított rétegeket. „A bukás pszichológiája mindig magában hordozza a magányos bűnbak kikiáltását. Ez azonban, bármennyire egyszerű, nem megoldás. Nem mondhatjuk azt, hogy volt egy fővezér, aki mindenért hibás. Sokáig ez volt az uralkodó vélekedés, ám az utóbbi évtizedekben egyre többen világítanak rá az igazságra. Nehéz lerombolni több mint százötven év negatív mítoszát, de az igazságot is meg lehet szokni" – zárta beszédét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora.

A délutánig tartó konferencia szünetében dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja nyitotta meg azt a Görgei-emlékkiállítást, amelyet Hermann Róbert, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese állított össze a szimpózium alkalmából.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária