Az örökifjú – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Július közepén jelentették be, hogy az amerikai hadsereg 156 darab CH–47F Block I változatú gépet vásárol. A helikoptereket 2022. december 31-ig kell leszállítania a Boeingnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy többségében továbbra is az 56 éve hadrendben álló, különleges tandemrotoros kialakítású forgószárnyas lesz felelős a hadsereg nehéz felszereléseinek, nagy létszámú egységeinek hadszíntéren belüli szállításaiért. De mitől lett legenda egy olyan légi jármű, aminek kezdetben sokan a létjogosultságát, sőt a kifejleszthetőségét is kétségbe vonták?

Mélyre nyúló gyökerek

A második világháborút követően az Egyesült Államokban is viharsebesen indult meg a helikopterek fejlesztése. Bell, Sikorsky, Kaman – ma már világhírű tervezőirodák alkották meg azokat a korai gépeket, melyekből a ma is repülő Apache-ok, Black Hawk-ok, Huey-k és nem utolsósorban a Chinook-ok alakultak ki. Az 1940-es, 1950-es évek hőskorszakában ugyanakkor robbanómotorokat használtak, hasonlóan a repülőgépekhez. Ezek viszont méretben és tömegben nagyok, teljesítményben viszont elégtelenek voltak az egyre nagyobb szállítókapacitás követelményeihez képest. Ez igaznak bizonyult az elképesztően csúnya, bumfordi kialakítású Sikorsky CH–37 Mojave-ra is, amelyet 1956 júliusában állítottak hadrendbe, összesen 154 példányban. A 26 katonát vagy három, apró terepjárót szállítani képes Mojave két Pratt & Whitney R–2800 Double Wasp csillagmotorját két pilonra, oldalt helyezték el. Bár ekkor ez volt a nyugati világ legnagyobb forgószárnyasa, a hadsereg még nagyobbat akart. Ehhez azonban radikálisan új felépítés és gázturbinák kellettek. Na meg a Vertol mérnökeinek bátorsága, akik 1956 végétől, a hadsereg felhívásának megfelelően, nekiálltak elkészíteni a Model 107 nevű prototípus tervrajzait; 1957-ben kapta meg a ma is ismert formákat – igaz, nem a Chinook-ét. 1958 júniusában a hadsereg megrendelte az első, kis számú sorozatot az akkor YHC–1A típusjelzésű helikopterből, hogy kellő tapasztalatot szerezzenek a gyakorlatban is a gázturbinás, 20 felszerelt lövészkatonát befogadni képes, tandemforgószárnyas nehéz szállítóhelikopterről. A gép kicsinek bizonyult, de CH–46 Sea Knight néven a tengerészgyalogság alapvető szállítóhelikoptere lett. A továbbfejlesztett, mind méretében, mind hajtóműteljesítményében alaposan átdolgozott Model 114 első prototípusa YHC–1B jelzéssel 1961. szeptember 21-én szállt fel először. A legenda megszületett…

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 14-én megjelenő számában!