Az örökmozgó séf – a Magyar Honvéd magazin legfrisebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2017. április 7. 17:04Harminchárom még gombócból is sok, nemhogy ugyanennyi eltöltött esztendő egy helyen, egy beosztásban – gondolná az egyszerű halandó. Törő András viszont másként látja: bár még van hét éve a nyugállományba vonulásig, ezen esztendőket is jelenlegi beosztásában szeretné eltölteni.
– Étkezdevezetőnk „száz éve van itt", katonák tízezreit, sok minisztert, vezérkari főnököt, ezred- és dandárparancsnokot szolgált ki, egy élő legenda – mondta a tábornok.
Nem tévedett, mert amikor eltöltöttünk egy délelőttöt Törő Andrással, kiderült, hogy valóban egy „legenda", és nagyon is élő. Mint egy bekapcsolva felejtett turmixgép – jutott eszembe, amikor egyszerre beszélgetett velünk, felügyelte a napi menü elkészítését, utasításokat adott a másnapi ÁNTSZ-ellenőrzéssel kapcsolatban, még megigazított néhány terítéket a nőnapi fogadásra berendezett asztalokon: talán öt percet sem beszélgettünk folyamatosan, de mindig visszatért.
– Bocs’, de ez egy ilyen szakma, szeretem mindenen rajta tartani a szemem – mondta.
Azért a meg-megszakított beszélgetésből kiderült, hogy 1982-ben vonult be sorkatonaként az akkori Hadtáp Kiképzőközpont budapesti, Zách utcai laktanyájába, ahol egyszer konyhai munkára vezényelték. Sok más sorkatonával ellentétben őt egyből megragadta a konyha világa. Elvégzett egy szakácstanfolyamot, hamarosan őrmesterként élelmezési rajparancsnok volt, 1984-ben pedig törzsőrmesterként szerelt le. Ezután kezdődött debreceni (egyedülálló) karrierje. Közalkalmazotti – az akkori megnevezés szerint polgári alkalmazotti – beosztást kapott az ezred konyháján. Semmit nem bízott a véletlenre: 1986-ban elvégezte a kereskedelmi- és vendéglátóipari szakközépiskolát, s még ebben az évben oktató főszakács, élelmezési raktáros lett.
(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 14-én, pénteken megjelenő számában!)
