Az utolsó nap – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Kevéssel 11 óra előtt Lloyd George brit kormányfő kilépett a londoni Downing Street 10., vagyis a miniszterelnöki rezidencia ajtaján, és így szólt az ünneplő, zászlókat lengető tömeghez: „Vége van. Aláírták. A háborút megnyertük." Ugyanezeket a pillanatokat a csatorna túlpartján, a nyugati hadszíntéren a skót királyi gyalogezred, a híres Black Watch 14. zászlóaljának tagja, David Livingstone tizedes ekképp élte meg: „Alig indultunk újra útnak, amikor – még kimondani is furcsa – szokatlan nyugalom ereszkedett a tájra. Szavakkal leírhatatlan, hátborzongató érzés volt, a távoli ágyúdörej elhalt és teljes lett a csend. Éppen azon a környéken jártunk, ahol négy évvel ezelőtt az ellenség és a brit expedíciós haderő a háború során először megütközött egymással. Az egykori harcmezőn a gránáttölcsérek már kezdtek feltöltődni, lassan benőtte őket a gaz és a különféle füvek. A sors iróniája, hogy a háború itt ért véget; négy évnyi küzdelem és vérontás után visszajutottunk oda, ahol az egész elkezdődött. A menetoszlop megállt és különös módon mindenki elcsendesedett; mindannyiunkat megérintett a pillanat varázsa."

Meglepő módon a nyugati hadszíntér egyes szektoraiban a fegyvernyugvás kiábrándulást, sőt dühöt váltott ki az antant katonáiból. Rowland Feilding alezredes, a 6. Connaught Rangers parancsnoka a feleségéhez írt levelében számolt be ennek okairól. Mint fogalmazott, éppen előrenyomultak, amely szerinte véráldozat nélküli győzelmet hozott volna, mivel az ellenség olyan gyorsan vonult vissza, hogy nehezen lehetett tartani a lépést velük. A fegyverszünet miatt viszont a várt diadal elmaradt. „Végtelenül sajnáltuk, hogy pont ekkor következett ez be – amikor éppen letörtük az ellenség szarvát." – olvasható az alezredes levelében.

Ám a frontnak azokon a szakaszain, ahol a harc még heves, szemtől szembeni és személyes volt, számtalan katona nem dühöt érzett november 11-e reggelén, inkább félelmet. Ahogy az utolsó órák peregtek, a brit Robert Cude őrmester ezt jegyezte fel a naplójába: „Bárcsak túlélhetném a hátralévő időt, ez mindenki fohásza. Borzasztóan sajnálom azokat a fiúkat, akiket ma reggel ölnek meg, mégpedig elég sokan lesznek." Cude nem tévedett. November 11-én a szemben álló felek összesen közel 11 ezer főt (csak az amerikaiak három-ezret) vesztettek, közülük mintegy 2800-an haltak meg. Az utolsó elesett katona az amerikai Henry Gunther közlegény volt, aki a fegyverszüneti egyezmény életbe lépése előtt egy perccel, 10.59-kor kapott halálos sebet.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 16-án megjelent számában!