Az utolsó offenzíva – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A franciák és a britek 1917. tavaszi offenzívájának kudarca után a keleti hadszíntéren támadásra készülő oroszok céljai is megváltoztak. Nyugati szövetségeseik fiaskója miatt ugyanis a tervezett hadműveletük már nyilvánvalóan nem lehetett a központi hatalmakat összeroppantó akciósorozat része. Mindazonáltal annak fontos szerepe volt a német erők megosztásában, így abban is, hogy megakadályozza a francia vonalakkal szembeni ellenséges összpontosítást. Ez utóbbi célt az oroszok már támadásuk előkészületeivel elérték. Azokról ugyanis a német hadvezetés idejében tudomást szerzett, s ennek nyomán 1917. június végén kénytelen volt hat hadosztályt a nyugati hadszíntérről keletre irányítani. Az orosz támadás küszöbén a központi hatalmak így is csak 126,5 gyalog- és 21,5 lovashadosztállyal rendelkeztek, szemben az oroszok 221,5 gyalog- és 37,5 lovashadosztályával. Ám ahogy Galántai József rámutat „Az első világháború" című könyvében: ezek a számok nem tükrözték a valóságos erőviszonyokat. Az orosz csapatok túlnyomó része tudniillik a hiányos felszerelés, a rossz utánpótlás, a forradalmi szellem terjedése és a hadsereg bomlása következtében csekély harci értéket képviselt.

A bevált recept szerint

Az offenzívát ott tervezték végrehajtani, ahol egy évvel korábban Alekszej Bruszilov sikerrel támadt; most is ő készítette elő és irányította a hadműveletet, immár az orosz haderő főparancsnokaként, miután 1917. június 4-én átvette ezt a posztot Mihail Vasziljevics Alekszejev tábornoktól. A fő támadást Kelet-Galíciában tervezték, a közvetlen cél Lemberg és Drohobycz elfoglalása, illetve az osztrák–magyar hadsereg szétzúzása volt.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 11-én, pénteken megjelent számában.)