Bezupálva – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Természetesen ritkán lesz vadászgép egy polgári masinából (bár éppen a második világháború egyik ikonjának, a Spitfire-nek a gyökerei vezetnek vissza a gyártó vízi versenygépéhez, az úszótalpas Supermarine S.6B-hez), de annál gyakoribb, hogy egy teher- vagy utasszállító gép egészen új feladatkörben találja magát. Itt is legendás típusokat lehet említeni. Ugorjunk is vissza 80 évet!

A repülés történelme iránt érdeklődők számára ismerős lehet a Ju–52/3m, a „Tante Ju". A mai szemmel szinte viccesen szögletes, hárommotoros, a Junkers tervezőirodára jellemző, hullámos fémlemezekkel burkolt, merev futóműves gép eredetileg utasszállítónak készült, s egészen az 1960-as évekig rótta különböző légitársaságok színeiben az égi országutakat. Az egy helyett három BMW 132-es motorral felszerelt 3m-változat prototípusa 1932. március hetedikén emelkedett először a levegőbe – és már 1933-ban 451 szükségbombázó változatot rendelt a német kormány. Igaz, az első bevetéseket a kolumbiai légierő hajtotta végre Peru ellen az úszótalpas Ju–52/3mde-k három példányával, 1932 végétől. Ezután következett – szintén kettős, szállító és támadó feladatkörben – 1936 júliusától a spanyol polgárháború. Ekkor már a két, összesen 1500 kilogrammos befogadóképességű bombakamrával és két 7,92 milliméter űrméretű MG15 géppuskával (a géptörzs tetején és alján) felszerelt Ju–52/3mg3e gépek jelentek meg Franco erőit segítve. A második világháborúban már a Luftwaffe vette át a polgári német Junkerseket is. Elsősorban szállítási feladatokra használták, de például aknák elleni védekezésre is alkalmas volt. Igaz, ehhez a Ju–52/3mMS alá egy speciális, mágneses teret gerjesztő, kör alakú fémszerkezet, a Minensushgruppe Mausi került. A különleges gépek többek között a magyarországi Duna-szakasz mentesítésén is dolgoztak.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin március 17-én, szombaton megjelenő számában!)