Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Bomlásban az orosz hadsereg…

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. szeptember 14. 17:36

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„Nikolajevics nagyherceg dicsőséges fővezérlete alatt az orosz hadsereg hónapok óta a legteljesebb bomlásban van" – írta a Népszava. Az újság szerint „(….) a vereségek szakadatlan sorozata megtörte harci képességét, szétszakította, a hadseregek összeköttetését és az ördög se hiszi el, hogy a szövetséges hadseregek folytonos előrenyomulása, az orosz védelmi és várrendszer pusztulása, Galícia, Lengyelország, Kurland, Kovnó, Grodnó és Volhinia felületének elvesztése az orosz hadseregek győzelmét jelenti. Nikolajevics nagyherceget tehát el kell csapni, de úgy, hogy neki se fájjon túlságosan, meg a cár se legyen kénytelen egész nyíltan beismerni az eddig szenvedett csúfos kudarcokat."

1596000068

A háború rendezője

„Ha a világháborút egy nagy, véres színjátéknak tekintjük, világosan kidomborodnak előttünk az összes szereplők s valamennyi között feltűnik az a furcsa szerep, mit Anglia játszik" – vélekedett a Pesti Hírlap publicistája. „Nem az önhittség mondatja velünk, hisz a história osztotta ránk a szerepet, de a drámai hősök jelmezében mi ékeskedünk a németekkel együtt: Olaszország a csalfa intrikus aljas szerepét játssza, Franciaország és Belgium a letört és elhagyott félvilági dámákat szimbolizálja, Oroszország pedig a tönkrement gavallért. De mindegyik szereplő leadja a drámában a maga véres áldozatát és verejtékes munkáját: csak Anglia akarja a legkönnyebb és leghálásabb szerepet játszani: főrendezője a világháborúnak. A háttérben dolgozik, jobban mondva dolgoztat, minden dicsőséget, hasznot magának akar besöpörni. Sőt, az uzsora kamatra adott kölcsön pénzeivel a világháború vállalkozója is akar lenni. S ebben a tekintetben Shylock rendszerét követi, mert oly vérszerződéseket köt a szövetségeseivel is, melyekkel ezeknek vérét is megcsapolhatja, hisz kikötötte, hogy azt a háborút, melyhez ő adott legkevesebb katonát, nélküle nem szabad befejezni s a leigázott és lerongyolódott szövetségesei nem köthetnek a beleegyezése nélkül különbékét" – fogalmazott a napilap vezércikke.

Az újság a frontról is hozott híreket, ezek szerint „a keletgalíciai orosz offenzíva átragadt Volhyniára is. Új csapatokat dobtak a küzdelembe itt is az oroszok, de Dubnonál és a Dubno s Rovno közt folyó Stubiel szakaszon mindenütt nagy veszteségekkel vetettük vissza.

Német hydroplánok két orosz torpedózuzót, két tengeralattjárót, két hydroplán anyahajót bombáztak, felgyújtották a dünamündei hajógyár telepeit, elsüllyesztettek egy orosz vitorlás hajót.

Ez a légi támadás már a visszavonulásra felkészült oroszok hadműveleteinek összekuszálását szolgálja. A Grodnotól északkeleti irányban űzött oroszok csak Lidán át menekülhetnek a vilna – minski vasútvonal felé, s a lidai csomópont elvesztése a Vilnától Pinsk felé vezető vasútvonaltól is megfosztaná az ellenséget."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)