Csak egy fejfa…
Szöveg: Szűcs László | 2015. november 1. 9:12Az öreg csendben és észrevétlenül halt meg. Ugyanúgy, ahogyan élt. Holttestét a szomszéd a körtefa tövében találta meg, amikor átmászott a kerítésen, mert Csimbók, a nyolcéves puli már fél napja megállás nélkül nyüszített. Az orvos szerint szélütés érte. Azonnal meghalt.
Az öreg azóta egyedül tengette napjait. Soha nem bocsátotta meg magának, hogy ő életben maradt. Nem nősült újra.
Ha ritkán betért a falu kocsmájába, mindig ugyanazt kérte. Egy kupica vegyest, hozzá egy vörös nagyfröccsöt. Soha sem többet. Komótosan megitta, majd csendben távozott.
Keveset beszélt, ha mégis sikerült valakinek szóba elegyedni vele, legszívesebben háborús emlékeiről mesélt. Arról, amikor a Don-kanyarban három lábujja fagyott le, miközben átlőtt combbal menekült a támadó szovjetek elől. Vagy arról, amikor a háború utolsó napjaiban egy gránátrepesz letépte a fél fülét. A csonk tövében látszó csúnya heg mindig vörösen lüktetett…
Jó pár évtizede költözött a faluba. Takaros parasztházat vett, állatokat tartott, művelte a földet. De ahogy öregedett, már nem volt képes gondozni a veteményt, ellátni a jószágot. Az állatokat eladta, a kertet pedig felverte a gaz. Egyszer még a falu jegyzője is figyelmeztette, mert portája előtt kikelt a parlagfű.
Egyedüli társa Csimbók volt. A koszosfehér kan mindenhova elkísérte, a boltba, a kocsmába és az erdőbe is. A körtefa mellett is ott volt, keservesen siratta gazdáját. Karcsi bácsi, mert így hívták az öreget, csak neki hiányzott… A gyászoló négylábút a szomszéd fogadta be. Pár napra rá elpusztult, nem bírta gazdája nélkül.
Apró sírhant a temetőben, két fűzfa árnyékában. Tövében bükk fejfa. „Élt 90 évet, béke poraira" – olvasható rajta. Ennyi maradt az öregből. Sírján minden év november elsején ismeretlenek mécsest gyújtanak…
Fotó: illusztráció
