Csatatérbejárás Csehországban

Az egyik legmegfogóbb rendezvény talán a tanszék december eleji cseh- és morvaországi túrája, amelynek keretében olyan csatatereket, emlékhelyeket látogatnak meg immár évek óta a résztvevők, amelyek a magyar katonai hagyományok, a magyar történelem szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak.

A négynapos utazás immáron másfél évtizedes múltra tekint vissza. Első napjait hagyományosan a 1866. évi porosz–osztrák háború eseményeinek szentelik. A megemlékezések és interaktív történelemórák sorozata idén a königgrätzi csatatéren kezdődött el, ahol a hallgatók mécsest gyújtottak az 1866. július 3-i csata legnagyobb áldozatot követelő helyszínén, a swiepi erdőnél, ahol számos magyar kiegészítésű gyalogezred harcolt.

Ugyanezen a napon Katona Csaba, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa vezette végig a csapatot Königgrätz, azaz mai nevén Hradec Kralove legfontosabb emlékhelyein, ismertetve a város történelmét.

Másnap a cseh doktoranduszhallgatók invitálták meg a csapatot az 1866. évi háború fegyverzetét, felszereléseit és a csatatérről feltárt emlékeit bemutató kiállítás megtekintésére. Itt Németh Balázs, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelem tanszékének oktatója mutatta be a porosz és osztrák hadsereg hadászata, harcászata és felszerelése közötti korszakhatárt fémjelző különbségeket. Külön kiemelte, hogy a gróf Helmuth von Moltke, a porosz királyi haderő vezérkari főnöke által kidolgozott stratégiai bekerítés, a porosz lövészharcászat és a korszerű, feladatközpontú vezetési mód miért jelentett leküzdhetetlen akadályt a Benedek Lajos táborszernagy által vezetett császári–királyi északi hadseregnek. 

A múzeum megtekintése után a magyar csoport az 1866. június 27-i trautenaui ütközet helyszínét látogatta meg. A császári-királyi X. és a porosz I. hadtest összecsapása jól példázta a korszerű porosz és az akkor már elavult napóleoni alapokra építő, osztrák hadművészet közötti szakadékot. Bár az ütközetet, Albert von Bonin tábornok erőtlen vezetése miatt a poroszok elveszítették, báró Ludwig von Gablenz altábornagy nagy árat fizetett érte: 1285 fős porosz veszteséggel szemben az osztrák hadsereg 4596 főt veszített. Az ütközet emlékhelyeit Trutnovban izgalmas túraösvény köti össze, érintve a legfontosabb mozzanatok helyszíneit.

A kirándulás utolsó állomása az egykori Alt-Rognitz, ma Starý Rokytník falu volt, ahol a Georg Grivičić ezredes dandárjához tartozó 2. erdélyi és 23. zombori gyalogezredek próbálták zárt harcrendben megrohanni a porosz lövészláncokat. A túlerejű támadás azonban felmorzsolódott a hátultöltő Dreyse puskákkal harcoló porosz lövészek tüzén, a harctéren holtan, vagy sebesülten hagyva megannyi magyar bakát.

Másnap Csikány Tamás professzor kalauzolta végig a hallgatókat az 1805. december 2-i austerlitzi csata helyszínein, illetve magában Slavkov u Brnában, az egykori Austerlitzben, a Kaunitz-kastély mellett megtekinthető kiállításon. A „hámom császár csatája" és az azt megelőző hadművelet tekinthető Bonaparte Napóleon hadművészete csúcspontjának.

A csatára emlékezve éppen azon a hétvégén tartották itt – Tvarožná (az egykori Bosenitz) falu mellett – Európa egyik legnagyobb hagyományőrző rendezvényét, amelyre számos országból érkeznek a napóleoni korszakot egyenruháikkal, fegyvereikkel, táboraikkal megelevenítő hagyományőrzők. Idén 1000 gyalogos, 60 lovas és 15 ágyú csapott össze. 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint jogelődje, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kulcsszerepet játszott abban, hogy ma már méltó módon emlékezhetünk meg a csata magyar áldozatairól. A cári és császári–királyi egyesült hadsereg átkaroló seregtestének része volt a Kienmayer-hadosztály, amelyhez tartozott a két székely határőr gyalogezred két-két zászlóalja, a Hessen-Homburg és a székely huszárezred. A székely katonáknak Telnice falut kellett elfoglalni és megtartani, amely véres harcok árán teljesítettek is. A vesztes csata után több száz székely marad a harctéren holtan, vagy sebesülten. Emléküket ma Telnice falu központjában kopjafák, a falu határában pedig kis oltárral jelzett tömegsír őrzi.

Az NKE-s csapathoz itt székely csoport csatlakozott, hogy este közösen helyezzék el az emlékezés mécseseit és koszorúit. A megemlékezés során hagyományőrzők álltak díszsorfalat és lőttek díszsortüzet az elesettek emlékére František Kroutil polgármester és Csikány Tamás emlékező beszéde, illetve Varga Zoltán szavalata után.

A látogatás utolsó napján, Olmütz/Olomouc városában Katona Csaba mesélt a hallgatóknak a település történetéről, különös tekintettel a magyar kapcsolódási pontokra, így az 1479. évi olmützi egyezményről, Bolyai Jánosról, aki rövid ideig a városban szolgált katonakén. Ugyancsak szólt az egykoron itt raboskodó gróf Batthyány Lajos miniszterelnökről, valamint az 1848–1849. évi szabadságharc után a városban fogolyként őrzött magyarokról. Ezt követően Németh Balázs Olmütz 1848–1849. évi szerepéről beszélt. A látogatásnak különös hangulatot adott, hogy éppen aznap 170 éve, 1848. december 2-án mozdították el a trónról V. Ferdinánd királyt, hogy helyére a fiatal Ferenc Józsefet ültessék.

A tanszék nem pihen, már tervezi a következő utat: az 1859. június 24-i solferinói csata is bővelkedik magyar vonatkozású emlékekben, hőstettekben. Az oktatói gárda következő nagyszabású tanulmányi úját ide tervezi 2019 kora nyarán.