Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Csodatévők – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2020. július 9. 14:27

Bár a britek előzetesen mindössze 45 ezer személy kimentését tartották reálisnak, a Dynamo hadművelet keretében – 1940. május 27. és június 4. között – végül több mint 338 ezer szövetséges katonát sikerült átjuttatniuk az észak-franciaországi Dunkerque-ből a Csatorna túlpartjára. Nagy-Britannia ezzel megőrizte szárazföldi erőinek harcképességét, így a későbbiekben sikerrel vehette fel a küzdelmet a tengelyhatalmakkal a második világháború számos színterén.

Az észak-francia tengerparton bekerített szövetségesek kezében – Boulogne és Calais elestével – már csak egyetlen olyan város, Dunkerque maradt, ahonnan sikerrel lehetett volna evakuálni a katonákat.

A nyugati hadszíntéren harcoló erők kudarcát egyébként már 1940 májusának közepére tényként kezelte a brit kormány, amely ezért a franciák tudta nélkül május 20-án megkezdte a Dynamo hadművelet tervezését; ekkorra egyértelművé vált az is, hogy az Észak-Franciaországban csapdába esett brit expedíciós erőket, illetve a velük szövetséges francia csapatokat (mintegy 400 ezer katonát) a németek a tengerbe fogják szorítani, ha nem sikerül valamit kitalálni. A hadművelet kivitelezésével Bertram Ramsay ellentengernagyot bízták meg, aki rögtön elkezdte összegyűjteni a feladathoz szükséges hajókat. Mivel a brit flotta egymaga nem lett volna képes ennyi embert ilyen rövid idő alatt evakuálni, a mentőakcióba számos civil úszó egységet (például halászbárkákat, jachtokat, utasszállítókat) is bevontak, melyek nagy része kompként üzemelt a Dunkerque-től távolabb horgonyzó hadihajók és a part között, ám akadtak olyanok is, amelyek Franciaországból egyenesen Angliába vitték a szövetséges katonákat.

Beindul a Dinamó

Az elsőnek érkező konvojokat mindazonáltal kellemetlen meglepetés fogadta: a dunkerque-i kikötő lángokban állt, s mindenki számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy azt nem tudják használni. A katonákat így a keletebbre elterülő homokos tengerpartról kellett behajózni, ám ezt a partszakaszt a brit flotta egységei még dagály esetén sem tudták egy mérföldnél jobban megközelíteni. Az evakuálásra várókat csónakok, egyéb apró úszó eszközök segítségével lehetett csak eljuttatni a hadihajókhoz, ez a megoldás viszont szerfölött lassúnak bizonyult, körülményessé tette a mentést. Mindezt jól jelzi, hogy az első napon, május 27-én alig több mint 7600 embert sikerült elszállítani Dunkerque-ből. Kínálkozott ugyanakkor még egy lehetőség: a fövenytől nem messze, keleti irányban volt egy móló, ami mellett meg lehetett kockáztatni a közvetlen behajózást. Az ötlet bevált, s azonmód megugrott a kimentett katonák száma.

További részletek a Magyar Honvéd magazin július 10-én megjelenő számában!