Egy soha véget nem érő történet

Komoly szervezeti és személyi változások jellemezték a hadisírgondozás − mint honvédelmi minisztériumi szakterület − elmúlt korszakát. A hadisírgondozás a tavaly decemberben megalakult HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal (HM TKH) alárendeltségében működő Háborús Kegyeleti Igazgatóság feladata. A hivatal előreláthatólag 2016. szeptember 1-jétől ismét a Honvédelmi Minisztérium főosztálya lesz, azonban a hadisírgondozás feletti teljes feladatkörének csorbulása nélkül.

1711−1945

Az igazgatóság fennhatósága alá az 1711 és 1945 között elhunyt katonákkal és hadisírjaikkal kapcsolatos teendők tartoznak
„Ha 1711 előtti maradvány kerül elő, az − a Magyarországon kialakult gyakorlatnak megfelelően − régészeti leletnek minősül, a második világháború vége után életüket vesztett katonákkal pedig a Honvédelmi Minisztérium más, személyügyi szervezete foglalkozik" − tudtuk meg Horváth Lajos igazgatótól, aki azonban annyi kiegészítést rögtön tett, hogy második világháborús halottaknak számítanak azok is, akik nem közvetlenül a harcokban, hanem hadifogságban vesztették életüket. „Mindez azt jelenti, hogy feladataink döntő hányadát a kis számban fennmaradt 1848-as hadisírok ápolása, valamint a két világháborúban elesettek vagy annak következményeiben − fogságban, hadikórházban − elhunytak emlékhelyeinek gondozása jelenti" − emelte ki. „A vonatkozó törvény a honvédelmi kötelezettség közben elesetteket vonja a „hős" kategória alá, ami szigorúbb értelmezésben csak az általános hadkötelezettség korszakára szűkíti a tárgyalt korszakot" − tette hozzá.

Az emlékhelyek gondozása azonban csak egy része a magyar hadisírgondozó szakemberek feladatainak. Munkájuk − ahogy Horváth Lajos fogalmazott −„nagyon szerteágazó". Egy része adminisztratív tevékenység. Ismerniük kell például az adatbázisok kezelését – legyenek azok akár Bécsben, akár Pozsonyban, akár a volt Szovjetunió utódállamaiban vagy éppen Magyarországon. Emellett tudniuk kell kezelni a különféle lakossági bejelentéseket is. Az igazgatósághoz ugyanis naponta több megkeresés érkezik: az első vagy a második világháborúban elesett, eltűnt katonákról szeretnének információkat szerezni a még élő rokonok, leszármazottak.

„Ezeknek sajnos csak egy részére tudunk kedvező választ adni, hiszen az információk gyakran hiányosak. Ennek ellenére előfordult már olyan eset is, amikor a kollégáknak kevés adatból is sikerült beazonosítaniuk egy, a második világháborúban elesett és a hozzátartozói által keresett katonát" – mondta az igazgató.

Ellenőrzés, karbantartás, felújítás

Szintén a Háborús Kegyeleti Igazgatóság feladatrendszeréhez tartozik az ismert temetők állapotának ellenőrzése. Mivel azonban Oroszországban, Ukrajnában, illetve az egykori első világháborús frontszakaszokon – azaz az imént említett országokon kívül elsősorban Lengyelországban, Erdélyben, Délvidéken, Szlovéniában, valamint Olaszországban − nagyon sok helyen nyugszanak magyar katonák, viszonylag ritkán tudnak eljutni egy-egy temetőbe. Az ellenőrzés természetesen együtt jár a szükséges karbantartásokkal és felújításokkal is, ezeket a munkákat általában a helyi partnerszervezet vagy egy-egy vállalkozó segítségével végzik el. „Ma már kilenc országgal van kétoldalú hadisírgondozó-megállapodásunk, ami nagyban segíti a munkánkat" – emelte ki Horváth Lajos, akitől megtudtuk azt is, hogy az ellenőrzési feladatrendszerük természetesen a magyarországi temetőkre is vonatkozik. A hazánk területén található külföldi katonák nyughelyéül szolgáló sírok karbantartását, felújítását általában az adott ország hadisírgondozó szervezeteivel közreműködve látják el.
A németek – akiknél ezt a munkát leginkább tartalékos katonák végzik − például minden évben többhetes „bevetésre" érkeznek Magyarországra, de rendszeresek az oroszok által végzett karbantartások is.

„A magyarországi magyar katonasírok rendbetételéért az igazgatóság a felelős. A sírok állapotát általában az önkormányzatokkal együttműködve, ritkábban önkéntesek segítségével, illetve temetkezési vállalkozásokkal kötött szerződések alapján igyekszünk megőrizni" − mondta Horváth Lajos, hozzátéve: ebben a munkában nagy segítség az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság fővárosi és megyei irodáinak állományában szolgálatot teljesítő szaktiszt, akinek munkáját tartalékos katonák is segítik. Járják a területüket, feltárják a tennivalókat és szolgálati úton jelentik az igazgatóság felé, hogy hol, milyen munkákat kell elvégezni.

S ha már a hazánk területén található hadisíroknál tartunk, Horváth Lajostól megtudtuk, hogy csak második világháborús hősi halottból több mint kétszázezer lehet Magyarországon: ezek közül mintegy 120 ezer szovjet
,illetve 40-40 ezer magyar és német, de vannak román, bolgár, brit katonahalottak is. Emellett számos olyan sírról is tudnak, ahol nem tudták megállapítani, mely ország katonái nyugszanak bennük. Az elhunytak jelentős része tömegsírban van eltemetve.

Kiemelt projekt: az első világháború centenáriuma

2014 és 2018 között emlékezik a világ az első világháború centenáriumára. Az évforduló természetesen a HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal számára is számos teendőt jelent. A HM TKH alárendeltségében működő Centenáriumi Programiroda 2014-ben jött létre. Az itt dolgozók feladata nemcsak az első világháborús megemlékezések szervezése, hanem az is, hogy közreműködjenek a Nagy Háború adatbázisának létrehozásában. Mint ismert, az 1960-as években – a politikai környezet hatására – az első világháborús magyar veszteséglistákat (és egyéb más dokumentumokat is) megsemmisítették. Ez azóta is „égető hiány" a hadtörténészek számára, pótlásukat mindenképpen el kell végezni. Ezen adatbázis elkészítése azonban nemcsak a programiroda munkatársainak feladata, hanem több szakmai szervezet, mint például a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Központi Irattár, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár is dolgozik a projekten. A megvalósítása azonban nem egyszerű, mivel a meglévő adatbázisok egy jó része − ahonnan a szükséges információkat össze lehet gyűjteni − Bécsben, illetve Pozsonyban található meg.

A Centenáriumi Programiroda emellett idén is az egyik fő szervezője – a MÁV Nosztalgia Kft., az Indóház Kiadó, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Budakeszi Kultúra Alapítvány mellett – az Isonzó Expressz elnevezésű zarándokvonatnak. Az első világháború olasz frontjának főbb emlékhelyeit felkereső különvonat tavaly indult el először Budapestről a Doberdó és az Isonzó környékére, idén pedig július 17−21. között kínál számos programot az érdeklődők számára.

Honlap és hőskultusz

Természetesen a második világháborúval kapcsolatban is vannak még teendői a Háborús Kegyeleti Igazgatóságnak. „A második világháborús hadisírokkal kapcsolatos munkát ugyanabban a tempóban folytatjuk, mint eddig. A tervezett ütemben végezzük a még azonosítatlan sírokból előkerülő maradványok exhumálását, méltó temetési helyeik kialakítását. Emellett kezdeményeztük, hogy úgynevezett gyűjtőtemetők jöjjenek létre a szomszédos országokban, Ukrajnában, Szlovákiában, és Romániában" − mondta el Horváth Lajos, hozzátéve: a veszteségkutatás vonatkozásában a második világháborúval kapcsolatban nincsen olyan adósságunk, mint a Nagy Háború tekintetében. Bár a hiányok nagyok, de a meglévő veszteség-adatbázisok viszonylag pontosak, és a rendelkezésre álló veszteségkartonok nagy része digitalizált formában megtalálható a hadisír-gondozási szakterület honlapján, a www.hadisir.hu oldalon. Ezen a honlapon egyébként – a hadisír-nyilvántartás mellett − a szovjet hadifogolytáborokra, valamint a hősi emlékművekre is rá lehet keresni, de a „hősök arcképcsarnoka" is elérhető.

Talán e honlapnak – és természetesen a hadisírgondozó szakemberek elmúlt években végzett kiemelkedő munkájának is – köszönhető, hogy Magyarországon egyre erősödik a hőskultusz. A Háborús Kegyeleti Igazgatóság igazgatója szerint, a hősi halott katonák temetkezési helyeinek a mai Magyarországon még nincsen akkora köztisztelete, mint a szovjet utódállamokban, az Egyesült Királyságban vagy éppen Lengyelországban, de „mindenképpen törekszünk arra, hogy mi is hasonló erkölcsi emelkedettséget érjünk el."

„Az elkövetkező időszakban az a legfontosabb, hogy a hivatal minél jobban meg tudjon felelni a funkciójának. Célunk, hogy minden katonánknak megtaláljuk az eltemetési helyét, hogy minden katonáról tudjuk, hogy hol található az emlékhely, ahol emlékezetünket leróhatjuk. Fontos, hogy akiknek nem tudjuk megállapítani nyughelyüket, vagy eltűntek, azoknak is meglegyen az emlékhelye. Erre törekszünk, és személy szerint ezért örülök annak, hogy az első világháborús központi emlékhely hamarosan létrejöhet. A mi munkánk egyébként egy soha véget nem érő történet. Mindennap kerülnek elő újabb maradványok, a sírkövek idővel elkopnak, azokat fel kell újítani, a temetőket pedig állandóan karban kell tartani, és a még élő hozzátartozók is válaszokat várnak szeretteik hollétére" – hangsúlyozta Horváth Lajos.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária, MTI és archív