Élettérháborúk

A tábornok az előadása elején egy meghökkentő számmal sokkolta hallgatóságát: „jelenleg is több mint 130 háborús és fegyveres konfliktus zajlik világszerte – mondta −, miközben egyéb természeti katasztrófák (ivóvízhiány, éhínség, járványok) pusztítanak".

A konkrét válsággócok értékelése előtt Isaszegi János a biztonsági környezet megváltozásának körülményeire hívta fel a hallgatóság figyelmét, mind a második világháború végnapjaitól, mind pedig a hidegháború befejeződésétől mint egyfajta korszakhatártól számítva. A múlt század utolsó évtizedét regionális háborúk és a nem állami szereplők jelentőségének növekedése jellemezte, míg 2002-től egyértelműen a terrorfenyegetettség kérdése került előtérbe.

A következő időszak kihívásai között szerepelnek azok a humán és természeti jellegű válságok, amelyek hatásait a globalizáció várhatóan tovább erősíti.

Előadásában Isaszegi tábornok több, magyar részvétellel zajló békemisszió sajátosságaira, így a boszniai EUFOR-jelenlétre, illetve a koszovói KFOR-kontingensre is kitért. Előadásának egyik hangsúlyos része azonban Afganisztánról szólt, azon belül pedig az afgán missziós NATO-parancsnoksággal egyidős, idén éppen tízéves magyar szerepvállalásról.

Az előadás számos érdekes statisztikát, adatot is tartalmazott, amelyek közül kiemelendő, hogy míg 2001-ben mindössze 1,18 millió, addig mára közel 9 millió afgán gyermek részesül oktatásban. A statisztikák az infrastruktúra fejlesztésére és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozóan is hasonló mértékben javuló tendenciákat mutatnak az elmúlt 10 évre vetítve. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez a magyar katonák munkájára is szükség volt, akik számos más misszió mellett a 2006 szeptembere óta tevékenykedő és működését épp az előadás napján záró Tartományi Újjáépítési Csoportban (PRT) is komoly szerepet vállaltak.

Az előadás kiemelt témája volt Észak-Afrika is, ahol számos válságjelenség, így az ivóvízhiány, a legelők használata körüli viták, az általános szegénység, az egészségügyi járványok, valamint az ember-, fegyver- és drogcsempészet is folyamatosan jelen lévő problémák.

Az arab tavasz jelenségei mellett a háborús hadműveleti szakértő a legaktuálisabb kérdésre, Mali helyzetére is kitért. Mint ismeretes, 2012-ben tuareg lázadók és az al-Kaida velük szövetkező harcosai puccsot hajtottak végre. A kialakult helyzet az iszlamistáknak kedvezett, hiszen hamarosan kiszorították a hatalomból a tuaregeket, és szervezeteik az ország jelentős részét ellenőrzésük alatt tartották. A több részre szakadt országban a franciák 2013 januárjában intervenciót hajtottak végre, amelynek első szakasza sikeres volt, ám folytatása és annak nemzetközi támogatása rengeteg kérdést vet fel. A katonáknak a következő időszakban fel kell készülniük az aszimmetrikus hadviselésre – állítja Isaszegi János a konfliktus következtetéseit összegezve.

Az előadás zárásaként – mielőtt az érdeklődő közönség további kérdésekkel bombázhatta volna a tábornokot – a következtetések levonása következett. Ezek alapján elmondható, hogy a nemzetközi biztonsági szervezetek tevékenysége a 20. században kevés sikert hozott, jellemzően csak tartós patthelyzetek kialakulását tette lehetővé. Ez szorosan összefügg azzal a következtetéssel, hogy napjainkban a katonai vagy technológiai fölény nem feltétlenül biztosít stabil államműködést, amivel a világ vezető hatalmainak szembe kell nézniük. Az elmúlt néhány évtized tanulságai szerint a természeti és humán katasztrófák bárhol felüthetik a fejüket, és – a globalizációnak köszönhetően – óriási távolságokban lévő területekre is közvetlen kihatással lehetnek. A válságkezelésnek az elmúlt időszakban fontos szabályává vált, hogy nem lehet államhatárok közé szorítva elemezni az egyes konfliktusokat, azokat – éppen a globalizáció és a demográfiai viszonyok, valamint az országok különbségei miatt is – minimum regionális léptékben érdemes kezelni.

Fotó: Tóth László