Elhunyt az elismert katonai műszaki szakember

Ungvár Gyula 1931. március 15-én született Budapesten. 1950-ben lett katona. 1953-ban
a Tulai Fegyverzettechnikai Főiskola elvégzése után főhadnagyként avatták tisztté. 1957
és 1963 között Moszkvában és Penzában szerzett fegyver- és rakétamérnöki diplomát.
Sikeres katonai pályát élt meg. 1953 és 1963 között a HM Fegyverzeti Csoportfőnökség
Fegyverellenőrzési Osztály osztályvezető-helyettese, 1963 és 1965 között az 5. hadsereg
fegyverzeti, majd rakétaosztályának vezetője volt. 1965 és 1985 között az 5. hadsereg rakéta- és
fegyverzettechnikai szolgálat főnöke. 1982-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 1985 és 1989
között a HM Fegyverzettechnikai Főcsoportfőnökség I. helyettese, 1989 és 1991 között
a HM Anyagi-Technikai Főcsoportfőnökség helyettese. 1965-től 1985-ig 10 fegyver és
fegyverrendszer rendszerbe állítását vezette. Honvédelmi Minisztérium szintű vezetőként
kidolgozta a technikai szolgálatok központi és csapatszintű integrációját, felügyelte a K+F-t és a hadiipart. Olyan modellt dolgozott ki, amely a Magyar Honvédségben lehetővé tette az
egységes hatfokozatú technikai kiszolgálás rendszerét.

Mindeközben 1983-ban sikerrel védte meg a hadtudomány-kandidátusi értekezését, majd
1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen műszaki doktori (dr. tech) fokozatot szerzett.
A hivatásos katonai pályájának befejezése után is aktív tudományos és oktatói életet élt.
1993-tól haláláig a katonai felsőoktatásért dolgozott. 1993-ban a hadtudomány doktora lett,
1996-ban habilitált, 1997-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárává nevezték
ki. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 1997 és 2001 között a Doktori Iskola F
Alprogram Tanács elnöke, 1999 és 2011 között az Egyetemi Professzori Tanács elnöke,
2001-ben az egyik alapítója a Katonai Műszaki Doktori Iskolának, 2001-től professor emeritus. 2000 és 2006 között a MAB Hadtudományi Szakbizottságának elnöke. Munkája
elismeréseként 1990-ben Stromfeld Aurél-díjat, 2000-ben Zrínyi Miklós-díjat, 2002-ben Bolyai-emlékérmet kapott. 2006-ban altábornaggyá nevezték ki. 19 katonai és állami
kitüntetés birtokosa. 2007-ben a ZMNE Szenátusa tiszteletbeli doktorrá nyilvánította és a
doctor honoris causa cím használatára jogosította fel. 2000-ben kezdeményezte a Pro Militum
Artibus („A hadtudományért") kitüntető cím adományozását és odaítélését. 2012-ben a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem professor emeritusa lett.

Személyében nem csupán egy kiváló katonát, egy elismert katonai műszaki szakembert,
hanem egy igazi tanáregyéniséget is veszítettünk. Több magas rangú katonai vezető tekinti
tanítómesterének, 9 PhD-értekezés témavezetője. Szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen
volt, sikeresen ötvözte az elméletet és a gyakorlatot. Tanítványain és doktoranduszain
következetesen számon kérte a tudományos kutatásuk gyakorlati alkalmazhatóságát. Magával
ragadó egyénisége az egyetem népszerű polgárává tette. Kollégái, barátai és tanítványai
tudták, hogy súlyos betegséggel küszködik, de ez a munkájában nem akadályozta. Tisztelői az
tartották róla, hogy a család mellett a munka élteti, „addig él, amíg dolgozhat" − mondták a háta
mögött. 2013. február 22-én a kór és a kor győzött a szüntelen tenni akarás felett. Emlékét

kegyelettel megőrizzük.