Elhurcolt magyarok sírjait látogatták meg

Alapos kutatás után Hajagos Csaba ez év elején készült el azzal az adatbankkal, amely az 1945-46 folyamán a szovjet csapatok által Kecskemétről elhurcolt személyeket és a legfontosabb velük kapcsolatos információkat (születési dátum, lakcím, foglalkozás, az elfogás helyszíne, ideje, és ha ismert, az elhalálozás helye és ideje) tartalmazza. 443 személy szerepel az adatbázisban. A lista kiemelkedő jelentősége, hogy a Katona József Múzeum történeti-néprajzi gyűjteményének vezetője sok esetben azt is végig tudta követni, hogy a városból elmenekült, de végül máshonnan elhurcolt kecskemétieket a szovjetek pontosan hol fogták el.

A kutató kelet felé is tudta követni az elhurcoltak útját. A Gulag-táborból hazaküldött leveleken szereplő táborszám alapján tudta azonosítani a települést, abból a tábor temetőjét, az orosz nyilvántartásban keresve pedig a sírhelyet is.

Szeptember végén érkezett el a lehetőség, hogy Hajagos Csaba Oroszországban is kísérletet tegyen a deportált magyar civilek sírhelyeinek azonosítására. 8500 kilométeres kutatóútjára dr. Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja és Bezsenyi Ádám múzeumi gyűjteménykezelő kísérte el, munkájukhoz a moszkvai magyar nagykövetség biztosította a szállást, a gépkocsit, az oroszországi magyar hadisírok ügyében felelős véderőattasétól szakmai segítséget kaptak, a tudományos és technológiai attasé személyében pedig helyismerettel rendelkező kísérő is velük volt.

A csapat összesen nyolc helyszínt keresett fel, Oroszország európai részén három, az Urálon túl pedig öt településen. Egészen Szibéria legnépesebb városáig, a Moszkvától is 3300 kilométerre lévő Novoszibirszkig elmentek. A sokszor lakott településektől távoli műveletlen területen, erdőben vagy hátsó udvarokban lévő sírok pontos földrajzi helye korábban is ismert volt, de a sírok megközelítéséről, az oda vezető útról nem voltak pontos információk. A kutatók célja a sírok állapotának felmérése és a legközelebbi, gépjárművel is könnyen megközelíthető helyszíntől a sírhelyig tartó útvonal bemérése volt speciális térképalkotó GPS eszköz segítségével.

„A Moszkva környéki hadifogolytáborok, az ottani lágerek temetői számomra azért voltak kiemelten jelentősek, mert 1945 januárjában ide vittek el 67 kecskeméti és környékbeli fiút, tinédzsert, akiknek a szovjetek által a tanyavilágban rekvirált lovakról kellett gondoskodniuk. Tóth László kecskeméti polgármester annak idején nevesítve követelte Vorosilov marsalltól szabadon engedésüket, végül negyvenen tértek haza. Megtaláltuk azt a lágert, ahol ezeket a fiúkat dolgoztatták" – mondta el Hajagos Csaba.

Nem volt ismert a kutatók előtt – és az orosz hadisírgondozó által közreadott listában sem szerepelt – a Nizsegorod megyei Szemenovo falu melletti jelöletlen sírokból álló temető és a közelében lévő egykori láger. Erről Csabáék csak az út során, véletlenül értesültek. Némi kérdezősködés után végül erdészek vitték el őket egy UAZ terepjáróval a főúttal 12 kilométerre, az erdő közepén lévő sírhantokhoz, majd a közelben gombát gyűjtő orosz család mutatta meg nekik, hol lehetett a kényszermunkatábor, ahol fakitermelés zajlott. Érdekesség, hogy az egykori láger helyét „Szosznovka" néven a Google és a Yandex térképek máig lakott helyként jelölik, holott – amint a műholdképeken is látszik – pár évtizede felszámolták és helyét erdővel próbálták beültetni. A megtalált kerítésdarabok koordinátái alapján a kecskeméti kutatók előtt is egy téglalap alaprajzú terület rajzolódott ki.
A temetők nagy részében tömegsírok voltak, egyikben lehet két olyan kecskeméti, akit kutatásai során Hajagos Csaba is beazonosított.

A történész-muzeológus a Szosznovka lágerből emléket is hozott haza magával: a megsemmisítés és eltüntetés céljából felgyújtott barakkok tartóoszlopai ugyanis nem égtek el teljesen, ebből tett el egy-két darabot.

Fotó: az expedíció