Elsőként – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2016. január 12. 12:44Fröccsenő sár, majd porfelhő és jellegzetes motorzaj – valahol a szomódi gyakorlótéren egy T–72-es harckocsi közeledik felém. Amint a zászlókkal kijelölt területen lassít, majd megáll, már az olajszagot is érezni. Kiszáll a háromfős személyzet, és – bizony nem kis meglepetésemre – a harckocsi parancsnoknak „kezét csókolommal” illik köszönni…
– Amikor már egyenruhásként szolgáltam, akkor derült ki, hogy nagyapám sokáig katona volt, ráadásul itt Tatán. Katona volt akkor is, amikor összeházasodott a nagyanyámmal, és első gyermekük születésekor is mundért viselt. Engem már gyerekkoromtól érdekelt a honvédpálya, ugyanis édesapám akkoriban nagyon sokat mesélt sorkatonai időszakáról. Ő Taszáron szolgált, és mi tagadás, elég izgalmas dolog egy gyerek számára repülőgépekről szóló történeteket hallgatni. Ráadásul mivel pécsi származású vagyok, a délszláv válság idején elég sok járőrt lehetett látni a város környékén is. A katonák mindennapos látványa azt ültette el bennem, hogy biztosan nagyon érdekes lehet annak lenni – emlékszik vissza gyermekéveire a hadnagy.
(További részletek a Magyar Honvéd magazin január 15-én, pénteken megjelenő számában!)
