Ember, morál, szellemiség

A beszélgetésen részt vett Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár, Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere, Haraszti György történész, Horváth Attila jogtörténész, Kassay Ildikó szerkesztő valamint Szakács Árpád szerkesztő. A kerekasztal-beszélgetés témáját a hasonló című könyv adta, amelyet két éves szakmai munka eredményeként jelentetett meg a polgármesteri hivatal. Ezekben a kérdésekben nem lehet csak szigorúan „szaktudósként" nyilatkozni.

A kérdező Kassay Ildikó volt, aki a szerzők által írt könyvfejezetekre kérdezett rá. A beszélgetés hátterét vetített képek adták, a gyermekáldozatokról. Mennyi gyermeki és családi öröm szűnt meg akkor a társadalmakban, és mennyi boldog felnőtt hiányzik most.

Ahogyan Lázár János megfogalmazta: „Azokról a gyermeki áldozatokról, azokról a családi áldozatokról is szó van, akik azért nem születhetek meg, mert a kommunizmus börtönbe zárta a szülőket, megnyomorította a családokat." Ezért sem véletlen, hogy itt Európában ma ilyen az ember, a morál és a lelkiséggel átitatott szellemiség. A totális diktatúrák természete sem azonos, de igaz Lázár János megfogalmazása, a fasiszta és kommunista „bűn és bűn között, áldozat és áldozat között nincs különbség." Az értelem elvesztette ellenőrző képességét nemcsak a társadalmi folyamatok, hanem az egyéni viselkedések felett is.

Úgy vélem, hogy a holokauszt tömeges gyermekgyilkosságaiban, vagy a Ceausescu-féle gyermeknyomorításokban nem kereshetünk morált, mert azok inkább a patologikus hatalmi viselkedés következményei voltak.

Lázár János írásában megemlítette – utalva a kommunizmus fekete könyvére, – hogy a nyugat kettős mércével mér, mert elfogadhatatlannak tartja a nácizmust, de elfogadhatónak a kommunizmust. Tegyük hozzá ez nem véletlen, nagyon tudatos stratégia ez. Mi nem vehetjük magunkra ezt a „kettősarcú" maszkot.

Papcsák Ferenc megemlítette, hogy Brezsnyev temetésén csak nevetgéltek, mint a gyerekek, és csak felnőttként tudatosult benne a valóság rettentő természete.

Mivé lett a civilizáció? – szólt a Haraszti György történésznek feltett kérdés. A történész utalt arra, hogy napjaink világába a római légiók zavar nélkül be tudnának illeszkedni. Ennek az igazságnak megerősítésére gondoljunk a kegyetlen római gladiátorjátékokra. Úgy vélhetjük, hogy a civilizáció és a kegyetlenség mindig valamilyen rezonancia szinten van a világban. A totális fasiszta és kommunista államok radikális megoldásokat alkalmaztak.

Ahogyan Haraszti György írta a holokauszt gyermekáldozatairól: „..a foglyok közül a gyermekek voltak a legnagyobb veszélynek kitéve. Otthontalanok, sokszor már eleve árvák vagy félárvák, akiknek gyakran végig kellett nézniük szüleik, rokonaik, hozzátartozóik meggyilkolását."

A háborúkban – jelenkorunk helyi háborúiban is – van egy népirtó attitűd. A múlt, a jelen és a jövő tekintetében – filozofikusan hozzátehetjük, – az a borzasztó, hogy mindegyik volt (és lesz) a másik is.

Horváth Attila történész a gyermekáldozatokról beszélt. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői további kérdésekre is reflektáltak. A kérdező kíváncsi volt, hogy a hívő ember hogyan látja a helyzetet. Lázár János hangsúlyozta, hogy a vallás megtartja az embert, segít az élet alternatíváinak eldöntésében, a krízisek elviselésében. A modern életben a vallás vonatkozási pont, és mérték. A materialista világnézet szétverte és viszonylagossá tette a tradicionális értékeket – olyanokat is, mint a szülőföld szeretete, a hazáért hozott áldozat vagy a nemzet egysége.

A közönség is tehetett fel kérdéseket és reflektálhatott az elhangzottakra. Magam azt jeleztem, hogy az ilyen mély témakörökre, vagy a veszélyes gondolatok megbeszélésére nincs idő az egyetemi graduális tantervekben sem A családban sem lehet mindent megtanulni, de a jó és a rossz megítélésének morális alapjait valóban ott kell megtanulni.

(A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.)