Érezzük az ország bizalmát

Miniszter Úr! A térség biztonsági kérdéseivel foglalkozó GLOBSEC 2016 konferencián úgy fogalmazott: „számos tanulsága volt az elmúlt éveknek". Milyen tanulságokat érdemes levonni az országhatáron túli és a határainkon bekövetkezett változásokból?

Szerintem az egyik tanulság az, hogy amikor egy új típusú veszély közelíti meg Európát és Magyarországot, akkor egységesen tudunk-e reagálni, vagy pedig szükség van saját nemzetállami biztonsági intézkedésekre. Az idő bebizonyította, hogy bár jó lett volna, ha közösen reagálunk, sajnos olyan mértékű időveszteség történt az európai védelmi rendszer beindításában, egyáltalán a helyzet adta problémakör felismerésében – hiszen sok ország esetében fel sem merült a reális veszélyérzet –, hogy a menekült- és migrációs válságot több állam pusztán humanitárius szempontok alapján ítélte meg. Mi kezdettől fogva jeleztük, hogy nagyon komoly biztonsági kockázatokat hordoz magában, ha több százezer migráns jelenik meg Európában különböző civilizációkból, tőlünk eltérő vallási környezetből. Ez a jelenség rövid és hosszú távon is nagyon komoly biztonsági kockázatokat hordoz magában. A másik tanulság: szükséges az egységes összefogás a szövetséges tagállamokkal. A visegrádi négyek (V4) jól felismerték a helyzetet és hasonló módon látják a veszélyforrásokat. A V4-tagállamok között példaértékű együttműködés valósult meg katonai, rendőri, illetve politikai területen. Nemzeti megoldásaink az EU általános hozzáállását és véleményét is megosztották, bizonyos kritikai észrevételeket és megjegyzéseket is kaptunk, de hónapok múltán azt láttuk, hogy mindenki hasonló módon kezdi el a saját országhatárait védelmezni, és átveszi azt a gyakorlatot, azokat a gondolatokat, amelyeket mi a kezdetektől fogva hangoztattunk. Elsőként a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor jelezte, hogy a migráció komoly kockázatot jelent Európa számára. Biztonsági megoldásainkat, válaszlépéseinket Nyugat-Európában először felháborítónak találták, most viszont azt látjuk, hogy az osztrákok, és mások is, szépen lassan elkezdték ezt a módszert alkalmazni. Ha nincs fizikai határvédelem, akkor nagyon nehéz megállítani az embertömegeket, és ha kontrollálatlanul, ellenőrizhetetlenül jönnek be Európába a migránsok tíz- és százezrei, akkor közöttük elvegyülve érkeznek a lehetőséget felismerő terrorszervezetek tagjai is. Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, nem tudjuk, mit hoz a jövő, de egy biztos: azok a lépések és intézkedések, amelyeket a magyar kormány megtett, mindenképpen elismerésre méltóak, és külön örülök annak, hogy a lengyelek, a szlovákok és a csehek is segítettek bennünket ebben a munkában. Nemcsak a nemzetközi együttműködés, de a magyar biztonsági szervek közös munkája is példaértékű volt. A rendőrök, a rendvédelmi szervek és a katonák közös tevékenysége, koordinált együttműködése is sikeresen vizsgázott.

Ön annak idején a doktori disszertációjában egy hasonló témát dolgozott fel, bemutatva a minősített helyzetek esetén szükséges intézkedéseket történelmi távlatokban és külpolitikai kitekintéssel. Talált-e most azonosságokat az akkor felsorolt lehetőségekkel?

Amikor a rendszerváltás időszakában elkezdtem a politikával foglalkozni, a biztonságpolitika keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Mindig abból a megközelítésből foglalkoztam a biztonságpolitikával, hogy mit kell tennünk úgynevezett békeidőszakban, és mit kell tennünk, ha valamilyen fenyegetettséggel, vagy konfliktushelyzet bekövetkezésével kell számolnunk, illetve válság éri az országot, netán támadás történik; valamint, hogy ezekben az esetekben az emberek biztonsága hogyan garantálható a legmagasabb szinten. Ezért a hadtudományi doktori képzés során is azt igyekeztem bemutatni, hogy a különböző válsághelyzetekben kinek mi a feladata. Képesek vagyunk-e békében felkészülni? A jogszabályi környezet lehetőséget ad-e erre? Kell-e változtatni, és milyen szervezetek szükségesek ahhoz, hogy biztonságunk minél magasabb szinten garantálható legyen? Bár manapság már a hagyományos és klasszikus értelemben vett békeállapot az úgynevezett minősített vagy válsághelyzetekhez képest mutat némi átfedést. Az új típusú fenyegetettség és az aszimmetrikus hadviselés időszakában sokszor nehéz megmondanunk, hogy mi a jellemző állapot, hiszen nagy fegyveres konfliktusok, világháborúk nehezen képzelhetők el. A világ legerősebb katonai szervezetének vagyunk a tagjai, biztonsági szerződések és garanciák között élünk. De a klasszikus hadszíntereken túl – a földön, a vízen, a levegőben bekövetkező konfliktusokra gondolok – ma már látható, hogy a negyedik dimenzióban is zajlik a háború, ez pedig a kibertér, az informatikai hadviselés időszaka. Ezért nehéz ma azt kimondani, hogy teljes béke van. Ez egy sajátos világ, sajátos helyzetekkel, megannyi eltérő kihívással. Amikor a dolgozatomat írtam, akkor még csak a napról napra egyre erősödő informatikai forradalomra lehetett gondolni, az emberek befolyásolására alkalmas lehetőségekre. Ma már rendkívül gyorsan terjednek az információk – akár tévesek, akár igazak, akár bizonyos célokat fogalmaznak meg az információk gyártói – tehát ezek már mind-mind benne vannak a mai modern világban. Mindenképpen hasznos volt számomra, hogy az első Orbán-kormány időszakában nemzetbiztonsági területen is dolgozhattam államtitkárként, így a biztonságpolitikai folyamatokat megismerhettem a titkosszolgálatok perspektívájából is. Sok időt fordítottam a disszertációm elkészítésére, de az biztos, hogy azok a klasszikusok, a tanárok előadásai, másrészt a különböző művek, amelyeket volt szerencsém a vizsgára történő felkészülés és a dolgozat megírása közben áttekinteni, mind-mind tanulságosak és hasznosak a jelenlegi életemben, így munkám során is.

A katonák nyilvános megjelenése nagyobb városainkban és Budapesten azért fontos, hogy a biztonságérzetet erősítsük a lakosságban. Ezért a katonai rendészek jelenlétére továbbra is számítani kell. Az emberek többsége ezt jó néven veszi: úgy látják, hogy katonáink támogatólag és megnyugtatásként vannak jelen a közterületeken. A magyar katonák egyik fő feladata, hogy e módon is Magyarország és az emberek biztonságát szolgálják. Ez sajnos a hibrid hadviselés időszaka, amikor különböző helyszíneken öngyilkos merénylők, magukat és másokat felrobbantva, a leggyengébb láncszemet, civileket támadnak. Maximális, százszázalékos biztonság nincs sehol a világban, a terrorveszély sajnos jelen van. A terrorszervezetek bármikor elkövethetnek terrorcselekményeket, de törekednünk kell arra, hogy megakadályozzuk ezen cselekedeteket, és persze felszámoljuk a kiváltó okokat. Ez egy óriási kihívás, feladat és munka. A katonai szolgálat szerintem az egyik legszebb hivatás: miközben sokan csak saját magukkal és saját karrierjükkel foglalkoznak, mindig vannak szerencsére olyan emberek is, akik a közösséget szolgálják. Ők a katonák, a rendőrök, az orvosok, a tanárok, akik a közösség érdekében magas színvonalú munkát végeznek nap mint nap. Úgy gondolom, ezt a sokszor áldozatos munkát, ezt a hivatást meg kell becsülnünk.

Évek óta halogatott kérdés a Magyar Honvédség haditechnikai korszerűsítése és ezzel összefüggésben a személyi felszerelések modernizációja. A 2016-os és 2017-es költségvetés milyen lépéseket enged meg ezen a téren?

Súlyos az elmúlt 25-26 év öröksége, részben a Magyar Honvédség folyamatos létszámcsökkentése, a haditechnikai eszközpark elöregedése és – sajnos – a nagyon kevés területen végrehajtott fejlesztés vagy modernizáció miatt. Talán csak a Gripenek számítanak nagy volumenű fejlesztésnek, de ennek is vannak komoly anyagi terhei, hiszen 2026-ig kell még fizetnünk a törlesztőrészleteket, amely jelentős összeg az éves költségvetésünkben is. Szerencsére most már elérkeztünk oda, hogy a kormány, felismerve mindezt, egy nagyon komoly döntést hozott. A GDP 0,1 százalékával évről évre növeljük a honvédelmi költségvetést, azaz az ország védelmi kiadásait. Mi ezt szeretnénk hosszú távon fenntartani, a célunk részben az, hogy a NATO elvárásait teljesítsük, és ha a GDP közel 2 százalékát közép- és hosszú távon védelmi célokra tudjuk fordítani, abból már komoly fejlesztéseket tudnánk végrehajtani. Az első és legfontosabb lépés a katonák egyéni hadfelszerelésének korszerűsítése. Az egyenruhán és a fegyverzeten túl, a szükséges kiegészítő eszközökre is gondolok, a málhamellénytől az esővédő kabáton keresztül a málhazsákig, és az egyéb fontos, járulékos felszerelésekig. Természetesen közben arra is törekednünk kell, hogy a katonák ellátása is javuljon. Ezt követően el kell döntenünk, hogy a technikai modernizáció milyen irányokat vegyen. Döntés született arról, hogy a helikopterképességet fenn kell tartanunk, sőt nemzeti helikopterképességgé kellene fejlesztenünk. Ez azt jelenti, hogy miközben néhány Mi–17-es szállítóhelikoptert üzemidő-hosszabbítással felújítunk – hiszen ezek az eszközök még 2022-ig használhatók – eközben azon kell gondolkodnunk, mikor valósulhat meg újszerű vagy új eszközök beszerzése, amelyek a Magyar Honvédség szállító- és harcihelikopter-képességét, ezzel együtt tűztámogató képességét is erősíteni tudják. Két zászlóaljharccsoportot ajánlottunk fel a NATO-nak, haditechnikai értelemben is különböző elvárásokkal, ezeket szeretnénk teljesíteni. Meg kell vizsgálnunk, hogy az üzemidő-hosszabbításra, modernizációra váró légvédelmi eszközeinkre – a Kub rakétákra és a Mistral típusú komplexumainkra – milyen forrás jut az elkövetkezendő időszakban. Ezeket mind ütemezetten kell terveznünk. Gondoljunk csak a budapesti olimpia megrendezésének lehetőségére – amelynek ilyen összefüggései is lehetnek, hiszen légvédelmi eszközökre is szükség lehet az olimpia biztosításához – ezért ezeket az eszközöket is meg kell kezdenünk modernizálni, illetve lecserélni. Távlati céljaink között szerepel és komoly lépéseket is tettünk annak érdekében, hogy a magyar hadiipart megerősítsük. Az lenne a cél, hogy az ország védelmi képességének fenntartása szempontjából fontos haditechnikai eszközeinket itthon tudjuk gyártani. Ez sokszor elhangzott már, de most komoly szándék van erre: létrehoztunk egy közös tárcaközi hadiipari munkacsoportot a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Belügyminisztériummal együtt. Remélem, hogy hamarosan e téren is jelentős előrelépést tehetünk majd. A fejlesztések, a gyártói kapacitás megteremtése új munkahelyeket, az ország biztonságának erősödését, gazdasági növekedést, a Magyar Honvédség számára pedig modernebb eszközöket jelenthet.

Elvárásai szerint 2016-nak a társadalom felé történő nyitás évének kell lennie. Milyen módszerekkel kíván a tárca, a honvédség közelebb kerülni a leginkább fogékony korosztályhoz, a középiskolásokhoz és a felsőoktatásban részt vevő diákokhoz?

Ez egy stratégiai kérdés, hiszen amikor a költségvetésről, a Magyar Honvédség modernizációjáról beszélünk – s mindeközben nem nyitunk a társadalom felé, és nem mutatjuk meg, hogy mire vagyunk képesek, nem mondjuk el őszintén, hogy milyen bajaink vannak – akkor nem fogjuk tudni reálisan megindokolni, hogy miért van szükség valójában a honvédségre, és miért van szükség modern haditechnikai eszközökre, valamint a politika és a lakosság támogatására. A honvédelmi törvényben megfogalmazták: a honvédelem nemzeti ügy. Ennek megfelelően kell formálnunk a haza védelmének dolgait, hiszen az mindannyiunk közös ügye. Ez megmaradásunk záloga, fizikai értelemben is. Ezt kell megértetnünk a magyar társadalommal is, minél szélesebb körben. Nyitnunk kell a fiatalok, és azon emberek felé, akik érdeklődést mutatnak a katonasághoz kötődő sportágak iránt. Vannak erre kiváló magyar és nemzetközi példák is, amelyek szerint egy olyan tartalékos rendszert kell felépíteni, amelynek különböző fokozatai vannak. A legfontosabb, hogy fiataljaink szívében és lelkében legyen ott a hazaszeretet: ha valakit, valamit szeretünk, azt védelmezzük is. Az emberek alapvetően így működnek. Ha ezt még segítjük is, vagyis ha nyílt napokat tartunk a laktanyákban, iskolai csoportokat hívunk meg, amelyek tagjai találkozhatnak a katonákkal, megnézhetik, hogyan élnek, szolgálnak és élik meg hivatásukat a mindennapokban, és mindezt kellő mértékű tartalommal, a fiatal generáció számára vonzó és érdekes látványossággal is meg tudjuk tölteni, akkor felkelthetjük érdeklődésüket a honvédelem ügye iránt. Később ezekből a fiatalokból lehetnek szerződéses, hivatásos vagy akár tartalékos katonák is. Az a célunk, hogy létrehozunk egy Honvédelmi Sportszövetséget – hiszen ma is van 31 „Honvéd" nevet viselő sportegyesületünk –, amely az egyik bázist jelentheti ehhez. A középiskolásokat a sportágakon, a sportszövetségen keresztül tudjuk megszólítani. Edzéslehetőséget, csapatépítést, különböző programokat szerveznénk nekik, amelyekkel – amellett, hogy egészséges szemléletre neveljük, tanítjuk, képezzük őket – egyben lehetőséget teremtünk számukra, hogy szorosabban kötődhessenek a honvédséghez is. A másik feladat az önkéntes tartalékos rendszer új alapokra helyezése. A területvédelmi elvet szeretnék visszahozni (lásd: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország). A lokálpatrióta már csak a szűkebb értelemben vett környezete, családja, barátai, háza vagy a kertje miatt is jobban védelmezi, őrzi a saját értékközösségét. Elképzelésünk szerint egy-egy vidéki alakulatunkhoz kötődően felépítenénk helyi, vagy akár járási szinten különböző kisebb alegység-szervezeti elemeket, amelyek vészhelyzet esetén hivatásos tiszt vagy altiszt irányításával látnák el országvédelmi feladataikat. Egy érdekes és sokrétű alapkiképzés után – amelynek során elsajátítják a katonai alapismereteket – hétvégeken különböző továbbképzésekre adnánk lehetőséget nekik, ilyen módon szervezettebbé, aktívabbá téve a magyar honvédelem rendszerét, széles kapukat nyitva a társadalom egésze számára.

Fotó: Dévényi Veronika, Galambos Sándor és Galovtsik Gábor

Forrás: Magyar Honvéd 2016. május