„Folyamatosan nagyon jó kérdéseket kapok”

Második éve tanít az MH Altiszti Akadémián és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az English Language Fellow program keretein belül Colin Vandergraaf. A program az amerikai külügyminisztérium égisze alatt az USA budapesti nagykövetsége, a Georgetown University és a Honvéd Vezérkar Kiképzési és Oktatási Csoportfőnökség koordinálásával valósul meg, lényege, hogy a program keretei között képzett anyanyelvi tanárok oktatják az angol nyelvet a világ minden táján. A jelenlegi európai oktatók közül ugyanakkor ő az egyetlen, aki katonai intézményben oktat katonákat. Mindez még akkor is újdonság számára, ha egyébként olyan, a világ kétségtelenül egzotikusabb részein tanított korábban, mint Szenegál, Laosz, illetve az Egyesült Arab Emirátusok.

Ő maga sosem volt katona, de katonacsaládban nőtt fel, gyermekkora jelentős részét különböző katonai bázisokon töltötte, illetve öt éven át Németországban is élt. Így aztán ismeri az egyenruhások gondolkodását. Noha bizonyos nemzeti sajátosságok így is léteznek, meglátása szerint a katonák céltudatossága, strukturált gondolkodásmódja valójában nagyon hasonló. Ugyanakkor úgy látja: hazájában valóban nagyobb a haderő presztízse, mint a legtöbb szövetséges országban. „Ha az Egyesült Államokban valaki mondjuk az út szélén nekiindul egyenruhában, biztos, hogy nagyon gyorsan felveszi valaki csak emiatt" – világítja meg ismét egy példával.

Ami Magyarországot és a magyar embereket illeti, Colin Vandergraaf csakis a legpozitívabb tapasztalatokat szerezte. Mint felidézi, a hétköznapi emberek még a délkelet-ázsiai régióban, Laoszban és Vietnamban is a legnagyobb barátsággal álltak hozzá, pedig előzetesen ő sem tudta, mire számítson amerikaiként. A magyarországi fogadtatás szintén nem felelt meg a sztereotipiáknak. „Odahaza rengetegen soha nem hagyják el Észak-Amerikát, így Magyarország is különlegesen távolinak tűnhet. Előzetesen én sem tudtam sokat a pontos részletekről, de természetesen utánaolvastam, mielőtt ideérkeztem volna. Kijelenthetem: noha a magyarokat szokás zárkózottnak, pesszimistának titulálni, én ezt másképp látom. A nagyvárosokban mindenütt a világon van bizonyos távolság az emberek között, mindenki behúzódik a saját védőburkába, viszont ha beszélgetni kezdünk, ezek a falak eltűnnek. Mindez Budapesten is jellemző. Nagyon élvezem az ittlét minden pillanatát: a múzeumokat, a sétákat, már azt is, hogy utazom a metrón."

Mint elárulja, a magyar hallgatók érdeklődő, tudásszomjas diákoknak bizonyultak az elmúlt hónapok során. „Nyitottak, és folyamatosan nagyon jó kérdéseket kapok tőlük nemcsak az angol nyelvvel, hanem az amerikai kultúrával kapcsolatban is. Emellett pedig igyekvőek is, amire persze szükség is van: a STANAG képzés nagyon szigorú, kemény vizsgákkal zárul. Mindez persze szintén indokolt, hiszen az angol nyelvtudás az együttműködés alapfeltétele a NATO-n és az Európai Unión belül is, vagyis a magyar katonák számára is létfontosságú. Tényleg rendkívül jó benyomást tettek rám a hallgatók."