Gránátprotokoll

Hetente hallhatunk, láthatunk, olvashatunk híreket az MH 1. Honvéd Tűzszerész- és Hadihajós Ezred tűzszerészeinek munkájáról. „A honvédség tűzszerészei elszállítottak, hatástalanítottak, megsemmisítettek…" – jól ismert mondatok, de mi történik valójában egy robbanótest megtalálása és a probléma végleges megszüntetése között? A választ Ember István őrnagy, az alakulat tűzszerész műveleti főnöke segítségével kerestük.

Jól működő rendszer

A katonai tűzszerészek munkáját a mai napig titokzatosság lengi körül. Bár tevékenységükről napi szinten lehet hallani, sokan nem tudják, milyen szabályok és protokoll szerint végzik veszélyes hivatásukat. A 142/1999-es kormányrendelet értelmében a katonai célra rendszeresített, robbanóanyagot tartalmazó elhagyott hadianyag, eszköz és szerkezet hatástalanítását, elszállítását és megsemmisítését kizárólag ők végezhetik el, a robbanótesthez a kirendelt tűzszerészen kívül más személynek tilos hozzányúlnia, illetve tilos azt elmozdítania. Az eljárás rutinnak tűnhet, valójában olajozottan működő, mégis bonyolult, sokszor improvizációt igénylő rendszert alkot.

Az azonosítás ennél hosszabb és nehezebb feladat. A bejelentéskor ezért az ügyelet számára elsősorban a megtalálás körülménye, a helyszín, a feltételezett robbanótest hozzávetőleges, becsült paraméterei és a bejelentő adatai a legfontosabbak. Ezek azért szükségesek, nehogy az információhiány okozzon egy esetleges félrekategorizálást.

A 30 nap soha nem 30 nap

A bejelentéseket ugyanis először kategorizálni kell, s ezen a ponton szoktak összezavarodni a különböző hírcsatornák szerkesztői, amikor például A és B kategóriás robbanótestről beszélnek. Ilyesmi nem létezik, A és B kategóriás helyszín viszont igen. Az előbbibe a soron kívüli, az utóbbiba a 30 napon belül végrehajtandó szakfeladatok tartoznak. A már említett kormányrendelet pontosan körülhatárolja a kiemelt, azonnali mentesítést igénylő helyszíneket. Ennek alapján soron kívüli hatástalanítást kell elrendelni, ha a robbanótestet lakóépületben, oktatási, nevelési, szociális, egészségügyi vagy más közintézmény területén, vízi vagy szárazföldi útvonalon, közforgalmú repülőtéren, közterületen, vízi létesítmény belső védőterületén lelték fel, és a vízszolgáltatást akadályozza. Szintén azonnal kell intézkedniük a szakembereknek, ha az egyéb helyen talált robbanótest sürgős tűzszerész-mentesítése alapos okból indokolt. Mint arra Ember István őrnagy rámutatott, az összes többi helyszín a rendelet értelmében B kategóriásnak minősül, s ebben az esetben a szokásos protokoll mindig ugyanaz: a területet el kell keríteni, „Robbanásveszély!" felirattal ellátni, a helyszínt pedig pontosan meg kell jelölni, főleg akkor, ha a robbanótest külterületen, például egy erdőben található, hiszen a tűzszerészek akkor járnak arra először, amikor a mentesítést elvégzik. Ám a katonák munkájára jellemző változékonyság itt is felülírhatja az eredeti terveket.

– Előfordul, hogy egy elsőre B kategóriásnak tűnő helyszín a pontosabb információk ismeretében A típusúvá minősül át. Mondok egy sarkított példát: egy zárt kertben, tavaszi talajmunkák közben találnak egy robbanótestet. Amíg nem nyúlnak hozzá és a területet nem közelítik meg, nincs gond, a B kategóriás helyszín szerinti szabályok az irányadók. Ha azonban az eszköz egy félig kivágott gyümölcsfa alatt található,
s előfordulhat, hogy a fa a feltételezett robbanótestre dől, a balesetveszély miatt soron kívülivé minősítjük az esetet. A 30 napos határidőt egyébként valóban sokan félreértik, az soha nem harminc nap. Mi nem egy hónap múlva megyünk ki a B kategóriás helyszínre, hanem sokkal hamarabb, gyakorlatilag azonnal, amint időnk engedi – hangsúlyozta a műveleti főnök.

Az idővel ugyanis folyamatosan versenyt futnak a tűzszerész katonák. Hiába a 24 órás ügyelet és a készenlétben álló járőrök, évi 2500 bejelentésnél nem tudnak minden B kategóriás helyszínre egy napon belül kimenni. Nem beszélve arról a tényről, hogy az „egy helyszín – egy robbanótest" teória már általában nem állja meg a helyét.

– Idén többször is előfordult, hogy egyetlen robbanótest bejelentése után tucatnyi gránátot találtunk a helyszínen, sőt, egy konkrét esetben a magányos, 85 milliméter űrméretű szovjet páncéltörő gránát mellett mintegy 250 hasonló robbanószerkezet bukkant elő ugyanazon a területen. Egy ilyen mentesítési munka akár 2-3 napig is eltarthat – sorolta a feladatok összetettségét Ember István őrnagy. Idén márciusban például több mint kétszázötven helyszínen jártak a katonák, ami nem véletlen. A tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák, építkezések ugyanis a legsűrűbb szezonná teszik ezt az időszakot a tűzszerészek számára.

Kiemelt, vagyis A kategóriás helyszín esetében is a jól bevált forgatókönyvet követik a katonák, természetesen mindig teret hagyva az esetleges improvizációnak. Az ügyeletes parancsnoki rendszer döntése után (a helyszíntől és a napszaktól függően azonnal vagy néhány órán belül) valamelyik járőrcsapat útnak indul. A járőröket földrajzilag úgy osztották el, hogy érkezzen a bejelentés az ország bármely területéről, a közelben mindig van olyan egység, amelyik oda tud sietni. A főváros különösen frekventált rész, hiszen a második világháborúban ott rendkívül heves harcok dúltak.

– Egy ilyen csapat általában négy katonából áll, a járőrparancsnokból, két beosztottból és a járművezetőből – mondta a műveleti főnök, hozzátéve, hogy a szituáció nehézségétől függően természetesen bővíteni tudják a létszámot.

Kiérkezés után először felmérik a helyszínt és megpróbálják azonosítani a feltételezett robbanótestet. Amíg ez a folyamat zajlik, a kialakított biztonsági zónán belül kizárólag a tűzszerészek tartózkodhatnak. A robbanótest méretétől, becsült súlyától és állapotától függ, hogy ez a zóna mekkora legyen. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, hogy a robbanótest környékéről lakókat kell ideiglenesen kitelepíteni, az alakulat kommunikációs tisztje értesíti a sajtót, s azon keresztül a lakosságot, hogy miért zárták le az adott területet.

A bejelentések egy része vaklárma, a megtalálók ilyenkor autóalkatrészeket, vasrudakat, számos esetben csúcsos kapudíszeket vélnek bombának. A 2016-ban talált eszközök kevesebb, mint hat százaléka volt „nem robbanótest", melyet a szakemberek csak NRT néven emlegetnek. A maradék kilencvennégy százalék azonban valóban robbanószerkezetnek bizonyult, bár a tűzszerészi munkák szempontjából itt is óriási a differencia. Találhatnak olyat, amelyből az idők folyamán az időjárási körülmények és a korrózió – vagy egy valamikori részleges robbanás – miatt a robbanó- és pirotechnikai anyag már kiürült. Akad, amelyre kilőtt állapotban bukkannak rá, tehát valóban éles és robbanásra kész, de előfordulhat akár olyan is, ami tárolási helyzetben van.

– Ebben az esetben is több variáció áll a tűzszerészek előtt. Ha az eszközre nem kilőtt állapotban találunk rá, általában elszállítjuk a Magyar Honvédség központi gyűjtőjébe, későbbi megsemmisítés céljából. Ha a helyszín megengedi, például lakott területtől távol esik, akkor ott végezzük el a megsemmisítést. Abban az esetben, ha kilőtt állapotban, éles gyújtószerkezettel rendelkezik a tárgy, már bonyolultabb a feladat. Mérlegelnünk kell, mi a legbiztonságosabb és legkézenfekvőbb megoldás. Helyszíni megsemmisítés? A gyújtószerkezet eltávolítása? A döntést az adott szituációban, minden körülményt figyelembe véve hozzuk meg. Hangsúlyozom, hogy sehol nem kapkodunk. A biztonságnál nincs fontosabb. Hatékonyan dolgozunk, de nem sietve. Pontosan annyi időt töltünk egy helyszínen, amennyi ahhoz szükséges, hogy biztonságban, megfontolt döntések alapján tudjuk elvégezni a munkánkat – mondta az ezred tűzszerész műveleti főnöke.

Tudásunk közkincs

A Magyar Honvédség tűzszerész-egysége rendkívül felkészült, tudásukat folyamatosan bővítő szakemberekből áll. Ennek ellenére még velük is előfordul, hogy egy-egy robbanótestet meglátva tanácstalanná válnak. A második világháború alatt számtalan olyan kísérleti fegyvert próbáltak ki, amelyet aztán soha nem rendszeresítettek, így csupán néhány tucat süllyedt a földbe belőlük a harcok folyamán. Az őrnagy szerint az ilyen robbanótestek igazi kihívást jelentenek az alakulat katonái számára.

– A mi tudásunk is véges, s bár több ezer eszközt ismerünk, óriási adatbázisból dolgozunk, van, amikor a tűzszerész egy-egy, számára is újdonságot jelentő robbanótesttel találkozik. Mindig azt mondom, hogy a tudásunk az alakulaton belül közkincs. Ha ilyesmi fordul elő, segítséget kérünk a többiektől. Ez nem szégyen, hanem kötelesség, hiszen a tűzszerész élete múlhat rajta. Ilyenkor közösen gondolkodunk. De mindig megoldjuk, és ez a legfontosabb – hangsúlyozta Ember István őrnagy.

Fotó: Rácz Tünde és Tóth László

Forrás: Magyar Honvéd 2017. május