Gyorsaság és szakszerűség

A múlt év hozott egy előre nem tervezett, hatalmas feladatot a honvédség számára. Miként értékeli a katonáknak az ideiglenes biztonsági határzárnál végzett munkáját, melyek voltak a legfőbb tapasztalatok?

Úgy érzem, mindannyian büszkék lehetünk katonáink egész éves teljesítményére, kiemelve azt a helytállást, amit déli határainkon tanúsítottak. A Magyar Honvédség most is bizonyította, hogy a hazai kötelezettségein túlmenően nemzetközi feladataiban is képes elismerést kiérdemelve részt venni, nemcsak vörösiszap-katasztrófa, árvíz vagy egyéb természeti csapás esetén tud idejében cselekedni, hanem akkor is, ha sürgős határrendészeti lépésekre van szükség. Képesek voltunk viszonylag rövid idő, bő három hónap leforgása alatt mintegy háromszáz kilométeres szakaszon komplex, helyenként két-háromsoros műszaki zárrendszerrel lezárni az egész déli határt. Mindeközben, a rendőrökkel közösen, a visegrádi négyek (V4) segítségével, kivettük részünket ennek megfelelő védelméből is. Azóta több külföldi megfigyelő, vegyes összetételű katonai delegáció járt a térségben, s általános véleményük szerint példa nélküli volt az a gyorsaság és szakszerűség, ahogy az ideiglenes határzárat a meghatározott szakaszon kiépítettük.

Milyen egyéb feladatokba vonható be a honvédség a migrációs válsággal kapcsolatban, a jogszabály-módosítások alapján?

A jogszabály-változás hatályba lépésétől kezdve a honvédség is részt vesz a határ védelmében a magyar–szerb és a magyar–horvát határszakaszon. Segítette és továbbra is segíti a rendőrség munkáját, ott és akkora erőkkel, ahol, és amikor szükség van rá. Részben új feladatként jelentkeztek a rendőrséggel közösen végzett rendészeti tevékenységek, de Koszovóban és Cipruson eddig is teljesítettek efféle küldetést a katonák. A párizsi terrorcselekmények óta pedig a nagyobb városokban, a forgalmasabb tereken járőrfeladatokat is ellátnak a katonai rendészek.

Milyen visszajelzések érkeztek az állampolgároktól a katonák munkájáról?

A legnagyobb elismeréssel, régen tapasztalt nagy támogatással fogadták katonáinkat az egész országban, nem csak azokban a régiókban, ahol szolgáltak. Az emberek számára megnyugtató érzés a katonák jelenléte az utcákon is, ugyanakkor elgondolkodtató, hová jutottak az események a világban, hogy ezt kell tennünk. Jóleső érzés, és erőt ad a katonák számára a társadalom eddig tapasztalt figyelmes gondoskodása. Szívből köszönöm a Magyar Honvédség vezetése és a katonák nevében is a magánszemélyek, vállalkozók, önkormányzatok és szervezetek felajánlásait, amelyekkel támogatták katonáinkat munkájukban a Határozott Fellépés 2015 gyakorlat, a Közös Akarat 2015 feladat, valamint az ideiglenes biztonsági határzár építése során. A családi otthontól távol, határ menti szolgálati helyeiken a katonák megélték, átérezték a feléjük áradó, megtisztelő gondoskodást.

Melyek voltak a legnagyobb nehézségek a határzár építése során? Hogy bírják a fokozott terhelést a katonák?

A Balkánnal kapcsolatban a migrációs krízis kirobbanása óta egyre több aggályos megnyilvánulás érkezik meghatározó politikusoktól, szakértőktől. Érzékelhető-e bármi a megnövekedett feszültségből az ott szolgálatot teljesítő magyar katonák mindennapjaiban? Rendelkezünk-e vészforgatókönyvekkel?

Ahogy a másfél éve rendszeresen előforduló erőszakos események is bizonyítják, Koszovóban továbbra is számítani lehet elszórt etnikai incidensekre, ezért a nemzetközi katonai és rendőri erők jelenléte a jövőben is szükséges. A katonai feladatok végrehajtása jól halad. A KFOR – az afganisztáni, iraki vagy afrikai missziókhoz képest – a nyugalmasabbak közé tartozik. Ugyanakkor fokozottabb éberségre figyelmeztetnek bennünket azok a hírek, amelyek szerint a Balkánról sokan csatlakoztak az Iszlám Államhoz, s egyre több, általuk kiképzett, harcokban edzett, mindenre elszánt terrorista érkezik vissza a Balkánra. A párizsi merényleteket követően meghozott hazai, megerősített biztonsági intézkedések nyomán valamennyi missziónkban, így a balkáni kontingenseinknél is szigorító intézkedéseket vezettünk be.

Milyen visszajelzések érkeznek a szövetségesektől az iraki szerepvállalásról?

Rendkívül pozitívak. Minden olyan országban, ahol valamilyen válsághelyzet alakult ki, és gond van a biztonsággal, elsősorban annak újbóli megteremtésére kell nagy figyelmet fordítani. Ehhez rendőrségre, katonaságra, belső erőre van szükség, amely képes garantálni mindezt, viszont ezt az erőt ki kell képezni, fel kell készíteni. Ezeket a feladatokat a magyar katonák Erbíl térségében is kiválóan végzik. A párizsi merényletek után új hullámokat vet a terrorizmus elleni küzdelem, mindenki belátja, hogy még nagyobb összefogásra van szükség. Magyarország és a Magyar Honvédség pedig az elsők között kapcsolódott be a szóban forgó műveletekbe több mint száztíz fővel, a régióból egyedüliként. A válság térségében tehát tovább kell fokozni ezt a szerepvállalást, mert – amint korábban elmondtam – egy olyan terrorhálózatot, mint az Iszlám Állam, nem lehet kizárólag légierővel, légicsapásokkal felszámolni. Emellett az utánpótlásuk problematikája is alapvető kérdés: a szervezet anyagi erőforrásait mindenképpen el kell vágni, és akkor még nem ejtettünk szót az ideológia terjedéséről, amit szintén kezelni kell. Ez egy roppant nehéz helyzet.

A szövetségesekkel folytatott rendszeres konzultációk alapján lát esélyt érdemi előrelépésre a közeljövőben?

Rendkívül nehéz megmondani, hogy mit tekinthetünk érdemi előrelépésnek. A műveletekbe már most is több mint hatvan nemzet kapcsolódott be, én magam is több vezérkari főnöki konferencián vettem részt a témában, de még a koalíción belül is másként ítéljük meg a dolgokat; viták alakultak ki, kételyek merülnek fel. Párizs bizonyosan hoz majd ezen a téren is jelentős változásokat, módosításokat, de szerintem a honvédséget túlzott mértékben ezek nem érintik, hiszen ahogy említettem, mi már korábban csatlakoztunk a műveletekhez.

Gyökeresen más jellegű missziónak tekinthető a balti légtérvédelmi művelet. Hogyan vizsgáztak a magyar pilóták?

Különösen fontos, a honvédség legújabb történetében merőben újszerű feladatról beszélünk. Aktív részesei lehettünk egy olyan küldetésnek, amely a NATO alapfilozófiájából fakad: védőernyőt nyújtani olyan tagországok számára, amelyek ezt saját erejükből nem képesek biztosítani. A baltikumi légtérrendészet jelentősége ráadásul számottevően megnőtt az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása nyomán. Magyar pilóták mindeddig nem teljesítettek ilyen formában missziós feladatot, eddig még nem települtek több hónapra harci repülőgépeink bevetésre készen idegen – bár szövetséges – ország földjére. A helyszín és az ebből adódó körülmények is jelentősen különböztek az itthonitól. Észtország, Lettország és Litvánia a NATO külső határait jelentik, és esetükben nemcsak szárazföld, de tenger felett is vigyázni kellett a légteret. Az utasszállítók és a kisrepülőgépek feledékeny személyzetének figyelmeztetése mellett a pilótáinknak kötelességük volt az orosz légierő részéről végrehajtott, éberségüket tesztelő akciók felügyelete is. Az állomány december közepéig mintegy 360 repült órát teljesített, számos éles és több tucat gyakorló riasztásra reagált szakszerűen.

Ha már a légierőről beszélünk: hatással voltak-e a 2015-ös év feladataira a repülőbalesetek, illetve azok következményei?

Sokkal feszesebbé tették a munkát, de teljesítettük valamennyi kötelezettségünket, legyen szó a hazai, a szlovéniai vagy a balti államok légterének védelméről, vagy az ehhez kapcsolódó feladatokról. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindezen feladatok folyamatos ellátása mellett folytatni kellett a felkészülést is, hiszen január elseje óta készenlétben van a V4 EU-harccsoport, amelynek közvetlen légi támogató képességét a magyar Gripenek adják. Ami a vadászgépeket illeti, az egyik javítás alatt áll, a másik helyett pedig be kell szereznünk egyet a gyártótól. Mindkét gépet pótolni szeretnénk 2016 folyamán.

Milyen esetleges fejlesztésekre ad lehetőséget a 2016-os költségvetés? Hogyan áll például a helikopter-beszerzések ügye?

A 2016-os esztendő költségvetési szempontból még nagyon nehéz év lesz. A helikopterekről kérdezett, ugyanakkor látnunk kell, hogy még a 2010-ben meghirdetett program befejezése – a katonák új, korszerű ruházattal és modern egyéni felszereléssel történő ellátása – is várat magára. Más területeken is van még mit pótolnunk. Persze elengedhetetlen szükség van a katonai helikopterekre is, így bízunk benne, hogy a beszerzésükről szóló döntés hamarosan megszületik.

Melyek lesznek a 2015-ben megkezdett illetményemelés folytatásának további lépcsőfokai?

A júliusi, átlagosan harmincszázalékos illetményemelést követően január elsejétől időszerű a következő lépés, miszerint 2019. január elsejéig minden évben öt-öt százalékos béremelés lesz. Vagyis a 2015 első félévi illetményhez képest akkorra ötvenszázalékos bérfejlesztés várható. Azonban az életpályamodell nem csak az illetményemelésről szól. Ez a pályakép alapvetően három pilléren nyugszik: az egyik az előmeneteli rendszer és illetményfejlesztés, a másik egy új lakhatási támogatás megteremtése, amelynek kidolgozása már az utolsó fázisában tart. A harmadik pillér pedig egy új közigazgatási biztosítási rendszer, amely a katonákra is vonatkozna; ez 2016 végére készül el. Ha mindez realizálódik, akkor mondhatjuk, hogy felépítettünk egy új pályaképet.

Fotó: Dévényi Veronika, Galovtsik Gábor és Rácz Tünde

Forrás: Magyar Honvéd 2016. január