Harcra készen

Szöveg: Szabó Béla | 2014. november 19. 6:07

Ritkán fordul elő, hogy egy újonnan létrehozott katonai alakulat a tanulóévek után már tanítson, majd hadműveleti területen harci bevetések sorát hajtsa végre, s a megalakítást követő kilencedik évben a NATO SOFEVAL (különleges műveleti értékelés) során harckész minősítést kapjon.

Az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljat 2005. augusztus elsején alakították meg azzal a céllal, hogy a Magyar Honvédség is rendelkezzen egy, az aszimmetrikus hadviselés támasztotta követelményeknek megfelelő, abban professzionális szinten ténykedő alakulattal.

A jogelőd zászlóalj bázisán, annak hagyományaira, tapasztalataira alapozva létrehozott alakulat felállításában – illetve a mai napig a működtetésében – elévülhetetlen érdemei vannak az Amerikai Egyesült Államoknak, ugyanis a módszertani, kiképzési és egyéb segítségnyújtás mellett jelentős anyagi támogatást is biztosított az új képesség kialakításához. Elsőként egy mobil kiképzőcsoportot (MTT) vezényelt a szolnoki alakulathoz. Az MTT az USA kormányának megbízásából tevékenykedő, széles körű különleges műveleti (például Ranger, Navy SEALs, Airborne) harci tapasztalatokkal rendelkező volt katonákból állt. Hihetetlen, itthon ritkán tapasztalt ütemet diktáltak a felkészítés során, viszont az eredmény már egy esztendő után kézzelfogható volt: a zászlóalj első százada elérte a kezdeti műveleti képesség szintjét. Olyannyira, hogy az MTT távozása után már ők szervezték meg az első saját különleges műveleti alaptanfolyamukat, majd ezt nemzetközi szintre is emelték: a következő évben már ők oktatták több ország katonáit.

A képesség és a kiképzés viszont nem öncélú, így a „Bercsényi" különleges műveleti csoportjai 2008-ban megkezdték éles bevetéseiket is Afganisztánban. A kezdetekben (tizenhárom váltásban) a csoportok az amerikai különleges műveleti erők alárendeltségében, sokszor az afgán különleges rendőri erők tartományi szintű alegységeivel közösen látták el a feladatukat.

A harci körülmények között bizonyított felkészültségükre, helytállásukra álljon itt egy példa: 2010-ben egy, az amerikai különleges erőkkel és az afgán biztosítókkal végrehajtott akció során az ellenállók rajtaütöttek az amerikai csoporton, amelynek egy katonája életét vesztette, többen pedig megsebesültek. A magyarok azonnal reagáltak: visszaverték az ellenállókat, az elesett amerikai katonát nem hagyták a harcmezőn, a sebesülteket pedig életben tartották az egészségügyi mentés (MEDEVAC) megérkezéséig. Helytállásukért Michael Repass vezérőrnagy, az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnokságának parancsnoka Szolnokon személyesen tüntette ki a csoport tagjait.

2012-ben újabb szintre emelkedett a részvétel, mert ettől kezdve – amerikai kérésre – már különleges műveleti kontingensként teljesítettek szolgálatot az ázsiai országban, vagyis a csoportok mellett immár törzs- és kiegészítő elemek is részt vettek a műveletekben.

Valószínűleg a korábbi csoportok és a kontingens teljesítménye alapján kérte fel az amerikai fél a „Bercsényit", hogy 2013-ban már vezető nemzetként irányítsák a többnemzeti különleges műveleti osztagot Afganisztánban, Sándor Tamás ezredes – a „34-esek" parancsnoka – vezetésével, immár új települési helyen és megváltozott struktúrával.

A képességfejlesztés újabb mérföldköveként a katonai felső vezetés úgy döntött, hogy a zászlóalj bázisán megalakított különleges műveleti osztagot (SOTG) NATO SOFEVAL ellenőrzésen is „teszteli". Ezt előkészítendő, még Afganisztánban egy ötfős csapat nekiállt egy olyan, már itthoni, szabad lefolyású gyakorlat megtervezésének, amely biztos alapot teremt a majdani NATO-ellenőrzés sikeréhez.

Nagyot álmodtak, de véghezvitték – jut eszembe, miközben a parancsnokot hallgatom. Ilyen gyakorlat ugyanis nem hiszem, hogy volt valaha is a zászlóalj történetében.

„A hadműveleti területen, harcokban megszerzett tapasztalataink azt mutatták, hogy egy kiképzés csak akkor lehet sikeres, ha azt a valóságot leginkább megközelítő körülmények között hajtjuk végre" – mondja Sándor ezredes.

Jó apropó volt számukra a Közös Fellépés 2014 összhaderőnemi gyakorlatsorozat, amelybe beleillesztették a különleges műveleti zászlóalj „Kivételes Megoldás" elnevezésű gyakorlatát is.

Tehát az ötfős csapat nekiállt a tervezésnek: megalkottak egy olyan forgatókönyvet, amely napjainkban bárhol, bármikor valósággá válhat. Végy két szomszédos országot, ahol az egyik állam „kettészakad", egyik fele a szomszédhoz húz, a másik fele pedig önállósodni akar. A belső válság destabilizálja a térséget, humanitárius és etnikai katasztrófa fenyeget, tehát a NATO (ENSZ-felhatalmazás alapján) beavatkozik a konfliktusba. A NATO-csapatok részeként természetesen a különleges erőknek is megvan a maguk feladata, nevezetesen alaprendeltetésük három pillére, a katonai segítségnyújtás (kiképzés), a közvetlen műveletek végrehajtása, valamint a különleges felderítés.

S most térjünk vissza a már korábban említett szabad lefolyású gyakorlatra. Nos, ez nem jelent mást, mint a valóságot élethűen modellező feladatsort, amely több mint egy hónapos folyamatos készenlétet, feladat-végrehajtást jelentett a műveletbe bevont erők számára. Mégpedig olyan körülmények közepette, amelyekre senki sem számított. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy kitelepült a terepre egy alegység (csoport), voltak alájátszók, akik a „forgatókönyv" szerint időről időre megjelentek, támadtak stb. Csakhogy eddig a végrehajtók és az alájátszók (logisztikai megfontolásból) egy bázison települtek, tehát ha a végrehajtók azt látták, hogy a táborból eltűntek az alájátszók, már tudták: hamarosan megtámadják őket.

Nos, Sándor ezredesék a SOFEVAL-ellenőrzésre történő felkészülés során szakítottak ezzel a hagyománnyal. Az ötfős kidolgozócsoporton kívül ugyanis senki nem tudta, tudhatta, milyen irányba is „fajulnak" majd az események. Sem az MH Összhaderőnemi Parancsokság állományából kijelölt és magas szakmai szinten ténykedő – a különleges műveleti osztag elöljáró parancsnokságának szerepét betöltő – tisztek, sem az osztag törzse, hadműveleti részlege, sem a csoportok. Minden elemet máshová telepítettek, és lassan „csepegtették" számukra az információkat, amelyeket aztán mindenkinek magának kellett értékelnie, több forrásból ellenőriznie, s ezek alapján kellett döntenie. A különleges erők minden támogatóelemet, forrást igénybe vettek (CIMIC, PSYOPS, HUMINT, SIGINT, tűzszerész stb.) és segítségükkel, a felderítési információik egybevetésével, elemzésével döntöttek a csoportok mozgatásáról, a célok és a feladatok besorolásáról, a megfelelő erők és eszközök bevetéséről. Csak jellemzésül: az „ellenséges" területen működő csoport egy megyeszékhelyen ténykedett civil ruhában, s a megyei rendőrkapitányság járőrei „élesben" keresték őket.

De bevonták a tevékenységbe – mint az adott ország helyi közigazgatását – Sári és Zalahaláp polgármestereit is, akik készségesen vettek részt a feladatban. A katonai segítségnyújtás (kiképzés) is valós feladat volt: a Harcos Programban részt vevőknek tartottak kiképzést. A HM Zrínyi Nonprofit Kft. is segítette a gyakorlatot: filmstúdiója rendszeresen gyártotta a „tévéhíradókat" az adott ország életéről, amelyeket (miként élesben is) az osztag figyelemmel kísért, mint egyfajta megerősítő hírforrást. A szabad lefolyású gyakorlat olyannyira a valóságot megközelítő körülmények között zajlott, hogy a résztvevők maguk is döbbenten álltak például, amikor a tábort ért támadás után az egyik „halálos sebet kapott" katonáért megjelent a bázison egy temetkezési vállalkozó gépkocsijával, és valóban elszállította a „holttestet".

„A végeredmény bennünket igazolt – mondja Sándor ezredes. Mind a NATO, mind a hazai ellenőrök elismeréssel nyilatkoztak az osztag tevékenységéről, és megkaptuk a Combat Ready (harckész) minősítést. A SOFEVAL-ellenőrzés – az ötvenkét napos jelzői tevékenység, a huszonnégy napos feladat-végrehajtás és a több mint száz alájátszó segítségével zajló gyakorlat – persze nem öncélú volt: az osztagra 2015-től a NATO-ba felajánlott készenléti erőként tekinthetünk, 2016-tól pedig vezető nemzetként a V4-harccsoport – lengyelekkel közös – különleges műveleti erőit fogják képezni."

Végezetül arra kér a különleges műveleti zászlóalj parancsnoka, hogy feltétlen említsem meg – köszönetét is tolmácsolva – segítőiket, akik közreműködése nélkül nem érhették volna el ezt a szép eredményt. Nevezetesen az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, az MH 54. Veszprém Radarezred, a MH Bakony Harckiképző Központ, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kijelölt állományát, a civil együttműködőket, valamint a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőit, járőreit is.