Hét év – 17 000 kilométer

Édesapám is gyalogló, így amikor 2008-ban vidékről Budapestre költöztünk, ő hozott le a Honvéd-pályájára, és ekkor ismertette meg velem az atlétika szépségeit. Az elején még futottam, mert addig sosem próbáltam a gyaloglást. Tizenhárom-tizennégy évesen sok futóversenyen indultam, közülük többet meg is nyertem. Azonban az edzőm, dr. Urbán Ákos szakág-vezető hivatásának érzi, hogy aki csak hozzákerül, azt megismertesse a gyaloglással. Ez történt velem is. Így egyre több gyaloglóversenyen indultam, miközben még mindig több időt töltöttem a futással. Volt olyan versenyem, ahol egyik nap a gyaloglásban második, míg a rákövetkező nap a három kilométeres síkfutásban első helyen végeztem. 2012-től, miután átkerültem az ifi korosztályba, viszont már csak a gyaloglásra koncentráltam.

Első 50 kilométeres versenyeden – amely kvalifikációs futam is volt egyben – rögtön olimpiai szintidőt gyalogoltál. Gondoltad volna a startvonalnál állva, hogy 4 óra 2 perc és 35 másodperccel később olimpiai kvótát szerzel?

Tavaly decemberben módosították a szintet az 50 kilométeres távon, ahol az eddigi 4 óra 3 percen enyhítettek, és 4 óra 6 perc lett az új kvalifikációs idő. Ákos bácsival úgy gondoltuk, hogy ezt meg lehet próbálni, így sportolótársammal, Srp Miklóssal együtt elkezdtem a felkészülést, amelyet sikerrel zártunk. Március 19-én, hagyományosan a szlovákiai Dudincén (Gyügy) rendezték meg az 50 kilométeres gyalogló magyar bajnokságot is. Ezen a nagy nemzetközi versenyen volt lehetőségünk kvótát szerezni. Az alaptempót Ákos bácsival a 24 perc körüli 5 kilométerekre lőttük be. 20 kilométer után 15 kilométeren keresztül egyedül maradtam, ami nagyon nehéz volt, de aztán még éppen idejében beértem pár embert, így ez a tudat segített átlendülni a nehézségeken. Negyven kilométernél többet pedig még sosem gyalogoltam, így ekkor jött az, hogy most már csak túl kell élni. Ugyan tudtam, hogy szintidőn belül vagyok, de nem mertem örülni, mert bármi közbejöhetett volna. Amikor 4 óra 2 perc 35 másodperc után beértem, nagyon boldog voltam, de nem fogtam fel, hogy mi történik velem. A slusszpoén az, hogy még a korábbi szintet is „meggyalogoltam". Az, hogy olimpiai csapattag lettem, csak áprilisban dőlt el véglegesen, mert három helyre négyen voltunk.


Négy óra gyaloglás közben mire lehet gondolni?

Ezt már nagyon sokan kérdezték tőlem. Verseny közben több dologra kell koncentrálni, ezért ez teljesen leköti az ember gondolatait. Figyelnem kell a bírókra, a szabályos gyaloglásra, a frissítésre, hogy mikor és mit kérek, valamint a tempómra. Ha elkalandozik az ember figyelme, könnyen kiesik a ritmusból. A hosszabb edzések közben viszont, amiket általában a Margitszigeten csinálunk, gyakran nézem azt, hogy mi történik körülöttem, így még néha egy-egy mókust is észreveszek. Amúgy pedig, mind versenyen, mind edzésen, ha az ember túl van a táv felén, már gyorsabban eltelik az idő.

Hogyan készülsz fizikailag és mentálisan az olimpiára?

A mentális felkészülésben az segít szerintem a legtöbbet, ha van valaki, akivel együtt tudsz edzeni. Szerencsére mi együtt készülünk Mikivel, így sokszor húzzuk egymást. Nekem még mentálisan az a tudat segít, hogy ha már egyszer sikerült legyalogolnom mondjuk 40 kilométert, akkor ez máskor is menni fog. Ami pedig a fizikális felkészülést illeti: jóval több edzésem lesz, szép fokozatosan emelünk a távokon.

Mi az elvárásod Rióban?

Számomra az olimpia a sok munka jutalma. Nincsenek hatalmas elvárásaim, hiszen még nagyon fiatal vagyok. A célom, hogy minél jobb helyezést érjek el, megdöntve az egyéni csúcsomat.

Mik a terveid Rió után?

Felkészülni a jövő évi fő versenyemre: a 2017-es U23-as Európa-bajnokságra, ahol 20 kilométeren fogok indulni.

És a tokiói indulással kapcsolatos terveid? Vagy még nagyon korai a 2020-as olimpiára gondolni?

Én pozitívan állok hozzá, hiszen ha most sikerült kijutnom, akkor négy év múlva remélhetőleg még több esélyem lesz. De még nem tudom, hogy melyik távon fogok indulni.

Összeszámoltad már valaha, hogy hány kilométert gyalogoltál eddig?

Vezetek naplót róla, így nagyjából tudom, hogy az elmúlt hét évben körülbelül 17 000 kilométert futottam és gyalogoltam összesen.

Valamilyen szinten a sport mindig a tanulás rovására megy, de igyekszem megtartani az egyensúlyt. Ezzel akkor szokott baj lenni, ha szorgalmi időszakban van edzőtábor, mert akkor egyértelműen az utóbbié a prioritás nálam. Jelenleg vizsgaidőszak van, így most könnyebb. Az egyetemet – ösztöndíjasként – mindenképp befejezem, de azt, hogy miként fogom összeegyeztetni három év múlva a záróvizsgákat az edzéssel, főleg egy újabb kvalifikációs időszakban, még nem tudom. De biztos, hogy meg fogom oldani.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

A tavalyi Európa-kupán elért teljesítményemre, amikor a spanyolországi Murciában a nyolcadik helyen végeztem. Tíz kilométeren 42 perc 7 másodpercet gyalogoltam.

Fotó: Dévényi Veronika és Venyercsán Bence archívuma

Forrás: Magyar Honvéd 2016. június