Hírességek közt

Még 2004 tavaszán jelezték Mihócza Zoltánnak akkori elöljárói, hogy lehetősége lesz az egyesült államokbeli Montgomeryben (Alabama állam) található Amerikai Légierő Vezérkari Akadémiáján tanulni. Mint ahogy az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) megbízott parancsnoka fogalmaz: a döntéshozók úgy gondolták: későbbi katonai szolgálata során kamatoztathatja az ott szerzett tapasztalatokat.

– Hogyan zajlik az oktatás ezen az akadémián?

– Nagyjából ugyanúgy, mint bármilyen más felsőoktatási intézményben. Akkor 245 hallgató volt, közülük negyvenöt külföldi, mind-mind különböző országokból. Az amerikaiakat tekintve érdekesség, hogy aktív katonák mellett tartalékosok és a nemzeti gárda tagjai is tanultak ott. Különböző szemináriumi csoportokba osztottak be minket; jómagam egy mexikói ezredessel (ma már dandártábornok), és egy izraeli alezredessel (szintén dandártábornok) kerültem egy csoportba. Szintén lényeges, hogy ez az iskola nemcsak a tisztán katonai tudományokra helyezi a hangsúlyt, hanem ad egyfajta szélesebb politikai látásmódot, és segít eligazodni a világ dolgaiban. Ezt tükrözte a zárógyakorlat is, amelynek során a világ különböző régióiban kellett politikai és katonai konfliktusokat kezelni. Én az egyik csoportban az ENSZ főtitkárát alakítottam, és büszkén mondhatom, hogy egyedül nálunk nem jutott el a képzeletbeli Kína és Vietnam közötti konfliktus a katonai szintre, sikerült békésen rendezni a helyzetet.

A katonai pályafutását légvédelmi tüzérként kezdő Mihócza tábornok (jobbról a második) megtekintette a közelmúltban megtartott Tobruq Legacy 2018 gyakorlatot

– Képzeletbeli ENSZ-főtitkárként nem csoda, hogy beválasztották a Hírességek Csarnokába…

– Azért ehhez ennél több kell. A minimum követelmény például az, hogy az illető legalább haderőnemi főnöki szintű beosztást töltsön be hazája haderejében. Én ugyan légvédelmi tüzérként kezdtem katonai pályafutásomat, de a jelölésemkor az MH ÖHP törzsfőnöke voltam, ez a szint pedig megfelelt az előírásoknak. Óriási megtiszteltetés bekerülni a Hírességek Csarnokába, őszintén mondom, nem számítottam rá. Már csak azért sem, mert a parancsnokság jelenlegi légierő haderőnemi főnöke, Sáfár Albert dandártábornok szintén e neves csarnok tagja, tehát eszembe sem jutott, hogy engem is beválasztanak. Többek között a pakisztáni és a tajvani légierő parancsnokával együtt nagyon szép ünnepségen vehettem részt, és nagy örömmel tértem vissza Alabamába.

– Villamosmérnökként végeztem, majd 1986-ban avattak hadnaggyá, ezt követően pedig tizenegy esztendőn keresztül csapattagozatban szolgáltam. Mindez nagyon meghatározó és azóta is hiszek abban, hogy ezen a szinten alakulnak ki azok az alapvető képességek, amelyeket a későbbi előmenetel során tovább tudunk fejleszteni.

Ugyancsak jelentős állomásként értékelem azt az időszakot, amikor 2006-ban, négy esztendőre, a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti és kiképzési főosztályára kerültem, mint főosztályvezető-helyettes. Meglátásom szerint ez a haderő két kulcsfontosságú részterülete. Pályafutásom során többször vettem részt missziókban, illetve tartós, nem fegyveres külszolgálaton. Sok szakmai tapasztalattal lettem gazdagabb például Brüsszelben, amikor 2011–2013 között a katonai képviselő hivatalt vezettem, illetve megemlítem még a 2015–2016-os évet: ekkor az EUFOR-misszió törzsfőnöki (parancsnokhelyettesi) beosztását láttam el.

– Most pedig megbízott parancsnokként irányítja az MH Összhaderőnemi Parancsnokságot. Milyen vezérfonal mentén halad majd tovább a katonai szervezet?

– Véleményem szerint – és ami még fontosabb, az elöljárók értékelése szerint is – a korábbi parancsnokok munkája nyomán jó irányt vett a parancsnokság. Közvetlen elődöm mottóját követve: hittel, a nemzeti érdekeket képviselve, csapatmunkában kell dolgozni. Irányvonalat nem váltunk, hiszen nyerő csapaton itt Székesfehérváron sem kell változtatni. A konkrét feladatokra rátérve, a missziókat tekintve: ősszel Bosznia-Hercegovinában választások lesznek, tehát készen kell állnunk a biztonsági helyzet garantálására, adott esetben a köztes tartalék század segítségére is szükség lehet. A hazai feladatok közül kiemelkedő a NATO-nak felajánlott erők felkészítése, megfelelő szintre hozása. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ősszel szövetségi szintű megmérettetés előtt álló zászlóalj-harccsoport sikeres minősítésen essen át. Végezetül, ám egyáltalán nem utolsósorban, déli határaink mentén tovább zajlik a Közös Akarat feladat: katonáink, együtt a rendőrökkel jelenleg is az ország védelme érdekében tevékenykednek, és ez a jövőben is így lesz.

Fotó: Manuela Peters őrnagy és a szerző