Homokzsákok közt kötött frigy

Június 8-án mondták volna ki a boldogító igent, s ugyan parancsnokuktól engedélyt is kaptak az egynapos távollétre, ők mégis úgy döntöttek, hogy bajtársaik mellett maradnak. Önzetlen döntésükért december 13-án mindketten átvehették a Polgári Magyarországért Díjat. Az elismerést a Polgári Magyarországért Alapítvány minden évben olyan embereknek vagy közösségeknek osztja ki, akik – illetve amelyek – tudományos, közéleti, művészeti, karitatív tevékenységével maradandó szellemi, emberi értékeket hoztak létre, s amellyel Magyarországot, a magyarságot vagy valamely közösségét gazdagították.

„Hatalmas megtiszteltetés a díj. Végtelenül örültünk neki, hogy ránk esett a választás. De még most sem gondoljuk azt, hogy mi ezzel akkora nagy tettet hajtottunk végre. Nyugodtan ülhetett volna a helyünkön bármelyik katona, aki akkor a gátakon dolgozott. Úgy gondolom, hogy ez a díj kicsit nekik is szól" – mondta Füsi Csaba zászlós.

Hozzátette: az esküvő időpontját már hónapokkal korábban kiválasztották, ám amikor jött a riasztás, mindketten úgy döntöttek, hogy a ceremóniát későbbre halasztják, ugyanis első a kötelesség. Azokban a június eleji napokban a jegyespár csak telefonon tudta tartani kapcsolatot egymással, ugyanis mindketten máshol láttak el szolgálatot. Június 8-án sem lett volna ez másképp, azonban aznap hajnalban más parancs érkezett. „Már a negyedik 12 órás műszakot töltöttük a gáton, külön-külön. Andrea az egészségügyi biztosítást látta el a mentőautóval, engem pedig a zsáktöltők és -pakolók közé voltam beosztva. Előző nap tudtam meg, hogy Győrújfaluba irányítanak, és utána mondta Andrea, hogy őket is áthelyezik oda, mivel rengeteg ember dolgozik ott a gáton" – mesélte a zászlós.

Füsi Csaba elárulta: akkor kezdett el motoszkálni a fejében a gondolat, hogy ha már a hivatalos esküvőt el is kellett halasztaniuk, jó lenne legalább néhány percig találkozni menyasszonyával a szertartás napján. Aztán újabb ötlet született… Az előkészületekben pedig már katonatársai is segédkeztek, egyikük például egy rózsákat ábrázoló képeslapot adott a zászlósnak, mondván: virág nélkül mégsem illik leánykérőbe menni…

„Szerencsére sikerült találkoznom Andreával. A helyszínen csíptem el egy katasztrófavédelmis alezredest, aki először értetlenül nézett rám, hogy mit is akarok tőle, de aztán rábólintott, és a mentő oldalában »összeadott« bennünket" – elevenítette fel a gát menti esküvő történetét a zászlós.  Andrea természetesen meglepődött, de nagyon örült a történteknek. A ceremónia körülbelül két percig tartott, utána mindketten visszatértek feladataikhoz – immáron mint „férj" és „feleség".

Persze az árvíz után az elhalasztott szertartást is megtartották, így Csaba és Andrea kétszer is örök hűséget fogadott egymásnak.