Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Irány a ruhatár! – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. január 16. 13:44

Az első világháború alapjaiban változtatta meg az egyenruhák és a személyi felszerelések körét. Az évszázados hagyományokhoz kötődő szép, színes viseletben pompázó katonából rohamsisakos-gázálarcos „vakondharcos” lett, aki ahelyett, hogy büszkén kiállt volna a csatamezőre, a lövészárkokban bujkált.

1595985973
Az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinél 1908–1909-ben történt jelentős változás, amikor a 20. század eleji konfliktusok (elsősorban az angol–búr és az orosz–japán háború) tapasztalatainak figyelembevételével a hadvezetés a csukaszürke tábori ruházatot vezette be. Ez a szín már korábban sem volt ismeretlen, hiszen a vadászok már majd egy évszázada viselték, és a korabeli vélekedés szerint kiválón megfelelt a karsztvidék terepviszonyai között. A tradíciókat őrző lovasság ugyanakkor egészen 1915-ig megtartotta színes, kék felsőrészből (lett légyen az atilla, ulánka vagy lovassági kabát) és vörös nadrágból álló öltözetét. Elégségesnek vélték a csukaszürke viaszosvászon huzat rendszeresítését a lovassági fejfedőkhöz (csákó, sisak, sapka).

Csak semmi feltűnés!

Az 1908–1909-ben bevezetett új tábori ruházat eredményeként a korábbinál egységesebb kép jellemezte a hadsereget, jóllehet megmaradtak a tradicionális elemek (például a magyar gyalogezredek szűk nadrágja), az összhatás azonban már a modern tömeghadseregeket idézte. A háború alatt még a tiszti ruházat is kezdett a legénységihez hasonulni, sőt a tisztek számára kiadott leírások kifejezetten hangsúlyozták, hogy célszerű a legénységéhez hasonló öltözéket viselni.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin január16-án, pénteken megjelenő számában!)