Jogászok – egyenruhában
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2014. április 23. 9:34Iustitia est regnorum fundamentum, vagyis a jog az országok talpköve − tartja a latin mondás. Nincs ez másként a haderőnél sem – és ez még akkor is igaz, ha a katonai jogászokról és mindennapos munkájukról általában és értelemszerűen nem nagyon olvashatunk. De most a kivétel erősíteni fogja a (jog)szabályt…
Néha nyomozni is kell
A „királynék városában" települt alakulat tisztje szerint számára mondhatni egyenes út vezetett a honvédséghez, mivelhogy katonacsaládból származik.
„Mindig érdekelt ez a szakma, és egyúttal vonzott a honvédségi légkör. Abban különbözünk a civil szféra más területein dolgozó jogászoktól, hogy egyrészt nekünk is meg kell felelnünk az általános katonai követelményeknek; másrészt pedig sok olyan speciális szabályzó vonatkozik a seregre, amelyeket adott esetben a jogi egyetemeken nem, vagy nem olyan részletességgel tanítanak, mint ahogy az a beosztás ellátásához szükséges. Az első időkben én is a gyakorlatban tanultam meg mindazt, amit egy katonai jogásznak alapvetően tudnia kell" – mondja a főhadnagy asszony.
Nem jogi végzettségű olvasóink a fenti felsorolást böngészve talán elsősorban a „nyomozás" szónál kapják fel a fejüket. Nem mintha a katonai jogászok munkaidejének döntő részét tennék ki ezek a misztikusnak tűnő, Sherlock Holmes-i vénát kívánó feladatok, de kétségtelen tény: ha az állomány egy tagja katonai vétséget követ el, a parancsnok jogosult a jogászokon és a nyomozótiszteken keresztül elrendelni a nyomozást.
„Igen, ez körülbelül ugyanúgy működik, mint a civil életben. Adatokat, információkat, iratokat gyűjtünk. Tanúkat hallgatunk meg, bár ez utóbbi az ezredünk szétdarabolt elhelyezkedéséből adódóan néha okoz logisztikai kihívásokat. Az eljárás végén pedig az ügy a katonai ügyészséghez, majd a katonai bírósághoz kerül" − erősíti meg a feltevést dr. Kiss Anita főhadnagy.
Aztán hozzáteszi, hogy a katonai jogász számára természetesen bármilyen feladat tartogathat szakmai érdekességet. Ilyesmi lehet például egy-egy szolgálati idő beszámításával kapcsolatos ügy, amikor bizony olykor igen régi szabályzókat kell megvizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön az igazság.
Apropó, igazság. Katonajogászi berkekben bizonyos esetek elbírálása – illetve a helyes ítéletre tett javaslat – olykor nagyon komoly mélységű kérdéseket vethet fel. Ilyen helyzet adódhat például a radarezrednél fehér holló ritkaságával előforduló méltatlansági eljárásoknál.
„Ilyen esetben az a tét, hogy az illető katona maradhat-e vagy sem. Ezt nyilván nem mi döntjük el, de mi teszünk javaslatot az elöljárónak. Ilyesmire adhat okot például bármilyen kis értékű lopás. Meglehetősen nehéz ilyenkor jól dönteni, mert az erre vonatkozó paragrafusok is általánosan fogalmaznak. Méltatlanságnak számít – idézem – a honvédség iránti közbizalom fenntartásának súlyos veszélyeztetése. De ebbe sok minden beleszámít, és nekünk mérlegelnünk kell. Gondoljunk csak bele, ha az illető mondjuk családos ember, akkor családtagok egzisztenciája kerülhet veszélybe, ha az egyik szülő nem maradhat katona. Ugyanakkor az erkölcsi oldalról nézve: tényleg csak az hordhassa az egyenruhát, aki erre minden tekintetben méltó. Nekünk pedig az összes ilyen – hangsúlyozom, nagyon ritka − esetben el kell tudnunk a lelkiismeretünk előtt számolnunk a felterjesztett javaslatunkkal" – világítja meg a szakma már-már filozofikusan összetett oldalát a jogász tiszt.
Természetesen a különféle jogi továbbképzéseken – fűzi hozzá – pontosan ilyen és hasonló nehéz esetekkel foglalkoznak, hogy minél biztosabban érvényre juthasson az igazság, illetve a törvények ereje.
A fentiekből talán kitűnik, hogy ez sem az a munkakör, ahol a nyolc óra leteltével nemcsak fizikailag, hanem fejben is abba lehet hagyni azonnal arra a napra a munkát. A főhadnagy asszony szerint bizony olykor még szabadidejében is töpreng az ember egy-egy megoldásra váró ügy, eset kapcsán. Milyen információt kell még begyűjteni, hogyan és miért történhetett mindez, hogyan lehet egy problémát megoldani…
Fókuszban a beszerzés
Természetesen a katonajogászok munkája olykor szervezetenként igen eltérő lehet. Dr. Gyury Gergely hadnagy, a HM Védelemgazdasági Hivatal (HM VGH) Beszerzési Igazgatóság jogász főtisztje – mint mondja − más katonai szervezetek jogász beosztást betöltő katonáival szemben nem folytat le fegyelmi, kártérítési eljárásokat, illetve nem jegyez ellen személyügyi parancsokat sem.
„A logisztika ellátó funkciójának egyik legmeghatározóbb feladata a beszerzés, melynek folyamatát széles körben és jelentős mértékben szabályozták − jogszabályi és belső szabályozói szinten egyaránt. A hivatal részeként a Beszerzési Igazgatóság személyi apparátusa végzi a beszerzési eljárások előkészítését, valamint teljes körű lefolytatását.
Fő feladatom a beszerzési eljárások során a (köz)beszerzés jogi támogatása. Továbbá az eljárásokhoz kapcsolódó jogszabályok kidolgozásában is szerepet kell vállalnom, ezáltal segítve a jogalkotási és a jogalkalmazási folyamatot" – vázolja legfontosabb feladatait a hadnagy.
A szakember mindezek mellett részt vesz az eljárások során keletkező dokumentumok, jelentések jogi véleményezésében, a beérkező részvételi jelentkezések, ajánlatok, pályázatok értékelésében, a bíráló vagy a szakértői bizottsági üléseken − szükség esetén tárgyalásokon is −, végezetül pedig szerepet vállal az eljárás eredményeként létrejövő szerződések véglegesítésében is.
„A (köz)beszerzés a jog azon területéhez tartozik, amely nagyon sok részletszabályt tartalmaz. Az egyetemi évek alatt, sok jogásztársamhoz hasonlóan, a (köz)beszerzési jog első hallásra számomra is elég bonyolultnak és száraznak tűnt, azonban a gyakorlat teljesen más képet mutat. Jogászként ezen a területen is találok elegendő kihívást. Nehéz kiemelni az egyes eljárások bármelyik részét, de például érdekes és izgalmas egy értékelőülésen részt venni magas beosztású és rendfokozatú katonákkal" – fogalmaz a jogász főtiszt.
Végezetül elmondja, hogy szakterületén nagy odafigyelést igényel (és egyben komoly felelősség is) az eljárások során az esetleges jogkövetkezményekre való figyelemfelhívás.
„Ilyen esetekben kötelességem felhívni az elöljáróim és a döntéshozók figyelmét a jogszerűség betartására, és ennek érdekében javaslattétellel is kell élnem, ami nem mindig könnyű feladat" – fűzi hozzá dr. Gyury Gergely hadnagy.
Jog: nemzetközi szinten is
Értelemszerű persze, hogy a katonai jogászoknak nem csupán a szakterületre vonatkozó jogszabályokkal és szabályzókkal kell tisztában lenniük, hanem olykor az adott alakulatuk profilja is egyéni képzettséget követel. Visszatérve Veszprémbe, vegyük például az MH Légi Vezetési és Irányítási Központot, ahol is a NATO egységes légvédelmi rendszerén belül, a szövetség műveleti alárendeltségében készenléti szolgálat működik. Dr. Paszler Noémi őrnagy, a központ jogászi feladatokkal megbízott tisztje szerint: tekintettel arra, hogy az alakulat esetében egyaránt érvényesül a nemzeti és a NATO-vezetés is, a parancsnok munkájának támogatásához megalapozott, naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie a nemzeti jogszabályok és a NATO-szabványok, egységesített eljárásrendek vonatkozásában.
„Tisztában kell lenni a légi oltalommal összefüggő vezetési tevékenység keretén belül érvényesülő nemzeti jogszabályokkal, belső rendelkezésekkel, amelyek egyaránt vonatkoznak a légtér felügyelete és védelme ellátására, a légvédelmi irányító szolgálat hatáskörére, légi kutató-mentő tevékenységre, a repülési szabályokra, a légtér kijelölésére és igénybevételére, valamint a légi közlekedésre is" – mondja az őrnagy asszony.
Akinek egyébként az alakulatot érintő légiforgalmi esemény kivizsgálásában – bizonyos meghatározott esetekben − bizottsági tagként kell közreműködnie.
Mivel a központ állományának jelentős része váltásos szolgálati rendben teljesít katonai szolgálatot, a 24 óra alatt esetlegesen előforduló hibákat fokozott figyelemmel kell kivizsgálni.
„A mindennapi szolgálatot adók tevékenysége az ország légvédelme szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Éppen ezért nem mindegy, hogy adott esetben mondjuk fegyelemsértésről vagy már törvénysértésről beszélünk-e" – hangsúlyozza dr. Paszler Noémi őrnagy.
Iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere. Mert ha már a jogról szóló latin bölcsességgel kezdtük cikkünket, zárjuk is azzal, azaz… „a jog előírásai a következők: becsületesen élni, mást nem bántani, megadni mindenkinek azt, ami neki jár."
Tegyük hozzá, mindez a katonákra is abszolút érvényes.
Fotó: a szerző felvételei, archív és illusztráció