Karácsonykor megtestesül a szeretet a családokban

„Hosszú beszélgetések szükségesek ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni, mit jelent a keresztény ember számára a karácsony. Néhány mozzanatát szeretném most csak kiemelni, ami jelenleg közelebb áll hozzám. A betlehemi idill, ami különösen megszólít most engem. A betlehemi születés körül ott vannak az angyalok, ott vannak az állatok, ott van egy barlang mélye, ott van a csillag vezetése. Valamiképpen az egész kozmosz odavarázslódik ebbe az idillbe. Valójában azonban Betlehem éjszakája nem idill, hanem végtelen mély üzenetet hordoz. Az angyalok jelzik a szellemvilágot, a lét láthatatlan dimenzióját, amiről olyan gyakran el tudunk felejtkezni. Az állatok jelzik a földi létet, a csillagvilág a távoli kozmoszt, a barlang mélye – amely befogadja a megszületett Istenfiát – pedig példát mutat nekünk. A barlang mélye befogadja a megszületett megváltót. Az egész kozmosz ott van Betlehemben, az éppen megszületett gyermek körül. Jézus urunk az egész világmindenségért lett emberré és az egész világmindenség abban a titokzatos éjszakában odafordul a gyermekhez és hív bennünket, hogy egy pillanatra szemléljük karácsony igazi titkát, a gyermeket" – fogalmazott a katolikus tábori püspök.

Bíró László hozzátette: „Karácsony Isten közelségének az ünnepe. Valakitől múltkor hallottam, hogy Isten már nem tud mélyebbre ereszkedni az ember előtt. Karácsony éjszakáján szinte térdet hajt az ember előtt. Apró, kiszolgáltatott gyermekként jön közénk, egészen közel. Pilinszky János azt mondja, hogy nem egyszerűen belépett a mi világunkba karácsonykor, hanem közénk született. Közénk szervesült, egész valónkat magára vette. Így fejezte ki, hogy ő közel akar lenni hozzánk. És mi annyira távol tudunk kerülni tőle, pedig értünk emberekért jött közel. Vajon nem tudnánk-e közel lépni hozzá? Nem lenne-e szebb az életünk, ha közel lépnénk hozzá? Karácsony Isten közelségének az ünnepe, az egész kozmosz ünnepe, a megtestesülés ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy az örök ige megjelent a mi emberi testünkben, megtestesült."

„Jézus József és Mária házasságának ölén jött közénk. Kiüresítette önmagát, de egyvalamiről nem mondott le, a családról. József és Mária által jött a világra, mindkettejük igenje ott volt az ő születése mögött. Azon gondolkodtam el, hogy bármennyire is eltávolodott a mai ember Istentől, a karácsony mély titkától, valahol mégis őrzi az üzenetet. Ilyenkor megtestesül szeretet a családokban, ilyenkor próbálunk közel lenni egymáshoz, a családban ünnepelni. S valahol megvan bennünk a nyitottság is az igazan, a jón és a szépen át végtelen, a kozmosz felé. Nagyon érdekes, hogy miközben eltávolodunk a karácsony igaz titkától, a titok mégis ott marad, nem tudunk tőle szabadulni. Bárcsak ne tudnánk tőle szabadulni! Bárcsak nem egy pár órára lenne ott bennünk a szeretet megtestesülése, az egymáshoz való közelség, a család fontossága, a végtelenre való nyitottság egy egyre inkább elmagányosodó individualizáló világban" – mondta Bíró László

„Külön is ott vagyok azokkal a testvéreimmel, akik messze szolgálnak most: Afganisztánban, Szarajevóban, Koszovóban, Cipruson, vagy éppen a Sínai-félszigeten. Távol a családtól. Nehéz ilyenkor a szenteste! Az igazság azonban az, hogy a szeretet mindig le tudja győzni a távolságot. Ez a mostani, magányos karácsony a misszióban, emlékeztessen bennünket a valamikori karácsonyokra a szülői házban, saját otthonunkban és hozza meg bennünk azt a mély döntést, hogy amikor a családunk közelében lehetünk, akkor nagyon ott akarunk lenni. Szeretném akkor különös módon is megjeleníteni a szeretetet, megtestesíteni a közelséget, átélni a család egységét, amit most egészen sajátos eszközökkel tudunk csak megvalósítani. Akik itthon vannak és megadatott nekik az a lehetőség, hogy fizikailag közel legyenek szeretteikhez, kívánom, hogy karácsony titkából valami valósuljon meg otthonaikban. Lehet, hogy a megtestesülés titka már távol került gondolkodásunktól, hitünktől, de amiből fakad az ünnep, az legyen jelen otthonainkban. Így kívánok áldott karácsonyt, minden kedves testvéremnek, akár minisztériumi dolgozónak, akár katonának" – fogalmazott a katolikus tábori püspök.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök:

„Gyülekezeteinkben vasárnaponként felhangzik a jól ismert adventi ének: »Várj ember szíve készen, míg jő a hős, az Úr, ki üdvösséged lészen, szent győztes harcosul, fény, életet hozva jő, megtört az ősi átok, kit vágyakozva vártok, betér hozzád, megáld.« December van, az esztendő legmeghittebb napjaihoz érkeztünk, a keresztények számára megkezdődött a karácsonyt megelőző adventi időszak. Az advent mindig egy lélekben történő felkészülés Jézus születésének ünnepére. Azonban bármennyire is idilli a »szent karácsony éj«, a játékszerré szelídült betlehemi istállóban, a megszületett Isten Fia azért érkezett közénk, hogy bűnben és félelemben élő, elbukott embert megmentse. A rendezetlen, tékozló életeket, kapcsolatokat jött rendbe hozni, gazdasági, erkölcsi, szociális, generációs problémák között útmutatást adni. Teszi mindezt azért, hogy a hozzá és törvényeihez igazodó vágyainkkal, akaratunkkal, a Szentlélek segítése által másképp, jobban éljünk. Szeretné tudatosítani, ma is merjük elhinni: a golgotai kereszten elvégzett áldozata árán örök életünk van. Ez a karácsony titka és a jövőbe mutató, örök értékű ajándéka. Éppen ezért látnunk kell, a karácsony titkának megértése ténykérdés. E tény elfogadása hitet kér, vár és követel. Hiszen minden karácsony nekem szegezi a kérdést: »Belátod-e, hogy mindez érted van? «" – fogalmazott Jákob János.

A protestáns tábori püspök hozzátette: „Isten, Krisztusban megjelent szeretetében bízva éltek, haltak és küzdöttek több mint ezer éven át e hazában víg esztendőket váró balsorsú ősapáink. Ebből merítve élték túl a nemzethalál állapotát háborúk, idegen megszállók, hadifogságok, járványok és válságok közepette. Ez az érthetetlen, ki nem érdemelt szeretet ölel át bennünket ma is. Nincs, és nem is lehet más alternatívája az emberiségnek – akár hisszük, akár nem –, csak az, ami ekképpen íratott meg az Evangéliumban: »Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« Azért imádkozom, hogy 2013 karácsonyán bárcsak minél többen megfejtenék ezt a titkot. Egyben kérem a mi Mennyei Atyánkat, töltsék a magyar katonák az ünnepeket családi körben, szeretteikkel otthon, szolgálatban vagy misszióban átélhessék az idei karácsony csodáját és az Isten áldása kiáradhasson rájuk, térjen be hozzájuk ő, ahogy énekeljük és áldja meg az életüket békességgel, örömmel, lelki gazdagsággal."

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária