Kenuval a Tiszaháton
Szöveg: Ballai Vince | 2017. július 20. 21:49Evezők, szúnyogok és pingpongütők. Kanyargós, sebes és vadregényes folyókon kenuzott a napokban az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) csapata.
„Nem mindenkinek szoktuk elmondani, de félúton, úgy másfél óra evezés után, ahol majd kiköttök, és visszanéztek, láthatjátok majd a házakat ahonnan indultatok… Gyalog körülbelül tíz perc lenne" – ezzel lelkesítette a túravezető az MH BHD csapatát, amikor vízre szállt az Öreg Túron, Sonkádnál, hogy Kölcséig evezzen kenukban.
Persze ez az evezés nem az a hagyományos tiszai „sodortatjuk magunkat az árral" kenuzás volt, hanem húzni kellett, meg bujkálni a vízfelszínre lógó fák lombjai alatt és kerülgetni a bedőlt törzseket.
És, hogy mi értelme van egy tíz perces gyalogút helyett a kanyargó folyón evezni órákat? Mert gyalogolni mindennap gyalogolhat az ember, de az árnyas fák alatt csobogó vízen hajózni nem mindennapi élmény. A csapat végig evezte Sonkádtól Túristvándiig két részletben az Öreg Túrt, Nagyhódostól Sonkádig a szabályozott Túrt, és Tiszabecstől Szatmárcsekéig a Tiszát.
Az evezés mellé azért még belefért egy látogatás a híres csónakos fejfás temetőbe Szatmárcsekén, egy biciklizés a gáton Szatmárcseke és Tiszabecs között, és esténként szédítő forgózás a tiszabecsi kemping pingpong-asztala körül sötétedésig.
Fotó: Gémes Ildikó őrnagy