Ki a tenger ura?

Szöveg: honvedelem.hu | 2015. május 11. 19:08

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

Az RMS Lusitania a brit Cunard Steamship Lines hajózási vállalat óceánjárója volt, amelyet 1915. május 7-én Írország közelében elsüllyesztett a német haditengerészet egyik tengeralattjárója. Az eseményről így emlékezett meg a Pesti Hírlap: „a világ vitáit most az ágyúk szava dönti el s a kérdés fölött, amit Anglia vetett fel, hogy ki a tenger ura, most a torpedók vitáznak az úszó aknákkal, s a német tengeralattjárók minden nap belelőnek egy-egy argumentumot az angol hajókba. Tegnap aztán egy német búvárhajó felülmúlta az összes tengeri bravúrokat, amiket a háború szült: elsüllyesztette az angol parttól nyolc kilométerre levő Lusitánia hajóóriást, mely nemcsak Angliának, hanem a világnak az egyik legnagyobb hajója volt. A liverpooli Cunard hajótársaság tulajdona volt ez, de egyszersmind büszkesége az egész angol nemzetnek. Amit a hajóipar ügyességben, a gépgyártás a tudományban, amit a tőke tékozlásban, s a kultúra kényelemben produkálni képes, az mind együtt volt e vízi monstrumban, mely Európa és Amerika között egyformán szállította a két világrész milliomosait és a kivándorlás nyomorultjait. Mi, magyarok, szomorú ismeretségben állunk ezzel a Cunard társasággal, mert ez szállította ki a kormány nagylelkűségéből állami kedvezmény mellett Amerikába a magyar munkásokat."

Az újság beszámolt a galíciai fronton elért győzelmekről is. „Frigyes főherceg tábornagy, hadsereg főparancsnok szeme láttára az egész nyugat galíciai arcvonalon, a Visztula és a Kárpátok főgerince közt, újabb sikereket küzdöttek ki a német és a magyar -osztrák haderők – jelenti ma Höfer altábornagy. Annak az előrebocsátásával, hogy a győzelem jelentősége még megközelíthetően sem tekinthető át, harmincezer fogolyról, huszonkét zsákmányolt ágyúról, hatvannégy gépfegyverről ad számot máris. A hivatalos jelentés ma fél háromkor érkezett. De Budapest akkor már ismerte ezeket az adatokat, amelyeket Tisza István a képviselőház nyílt ülésén ősi magyar lelkesedés közepette jelentett be. Berlin számára azonban ezúttal a Höfer jelentés mondott többet, mint a német nagy főhadiszállás. A szövetséges haderők feltartózhatatlanul nyomulnak előre kelet felé. A német gyűrű mind fojtogatóbban szorul Ypern köré ,a visszavonulásra kényszerített ellenség már két oldalról, északról és délről is a németek tüzébe szorult. A hadvezetést pedig a franciák kivették az angolok kezéből. Flandriában is érik a döntés, amitől most már talán az egész nyugati háború sorsa függ."

A Népszava „Húsz deka" című cikkében ismét a katasztrofális élelmiszerhiányra hívta fel a figyelmet. „A főváros úgy látszik, tényleg meg akarja valósítani a húszdekás főzőliszt utalványozást. Amikor legutóbb a közélelmezési bizottság ülésén Folkusházy Lajos tanácsos bájos közvetlenséggel csevegett a főváros közélelmezéséről, azt hittük, hogy az összegyűlt társaságot akarja mulattatni, mert a húsz deka főzőliszt olyan vicc, amelyen csak a közélelmezési bizottság mulathat, a főváros lakóssága azonban belepusztul, ha komolyan találják venni. A tanácsos úr jelentéséből tűnik ki legjobban, hogy a liszt kivonása a főváros vagyontalan rétegeit a legsúlyosabb ínségbe dönti. A tervezett szerint egy öttagú munkáscsalád hetenként egy kilo lisztet kap. Ez a lisztmennyiség elég olyan helyeken, hol nem főznek tésztát, hanem a pecsenye mellé főzeléket is akarnak, a főzőlisztet csak rántásnak használják."