Kiállítással és emléktáblával tisztelegtek a múlt hősei előtt

Két eseménnyel is megemlékeztek szombaton az Osztrák-Magyar Monarchia katonáiról Székesfehérváron. Hehs Ákos mérnök őrnagy, gépészmérnök, pilóta, a magyar repülőgép- és ejtőernyő-tervezés kiemelkedő képviselője tiszteletére avattak emléktáblát, a Honvédelmi Minisztérium segítségével felújított repülős és ejtőernyős emlékműnél.

Mint az államtitkár beszédében fogalmazott: „Hehs Ákos katona volt. A Ludovika Akadémián végzett főhadnagy, aki légügyi mérnöki oklevelet szerzett és képzett pilóta volt. 25 évesen vezényelték a székesfehérvári repülőgép-javító üzembe. Tehetséges, kutató szellemű, kreatív ember volt. Az ejtőernyős kísérleti keret tagjaként éles szemmel mérte fel az ejtőernyők hazai gyártásának lehetőségét. Szervezésében korszerűsödött a javítás, tervei alapján különböző típusú ejtőernyők készültek, amelyeket pilótaként maga próbált ki – sikerrel. A Légierő Parancsnokság előbb leállította volna, majd engedélyezte és alkalmazta a sóstói magyar gyártmányú Hehs-féle ejtőernyőket."

Az emléktábla leleplezése után a honvédség, a város és a civil szervezetek képviselői koszorúzással hajtottak fejet a múlt légjárói és Hehs Ákos emléke előtt.

Az egykori fehérvári repülőtér területén található Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár az első világháború katonáit, csatáit és fegyvereit bemutató, Az Osztrák-Magyar Monarchia szárazföldi hadereje és légjáró csapatai című kiállításnak ad mától otthont. A tablók bemutatják a közös hadsereg szárazföldi haderőnemeit, azaz a gyalogságot, a lovasságot, a tüzérséget és műszaki csapatokat, valamint a harci kiszolgáló és támogató szakcsapatokat. De az érdeklődők megismerhetik a légjáró csapatokat is, a főbb repülőgép-típusokat, a repülőgépgyártást, elsősorban ennek magyarországi vonatkozásait is.

A Honvédelmi Minisztérium és Székesfehérvár önkormányzata szervezésében, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum segítségével létrejött tárlat megnyitóján dr. Hermann Róbert, a múzeum tudományos parancsnok-helyettese beszélt az akkori magyar katonák helyzetéről és szerepéről a monarchia hadseregében, a kor haditechnikájáról, és a nagy háború erőviszonyairól és eseményeiről. Kiemelte, hogy az első világháború előtt, amely soha nem látott szenvedést hozott világnak, minőségi váltás következett be a hadviselésben. A vasút, a távíró, a légjáró csapatok és a magas technikai felszereltség megjelenése miatt 1914-ben mindenki abban bízott, hogy a háború hamar véget ér, de végül négy év következett „vérben és vasban". Az Osztrák-Magyar Monarchia 1 millió katonát vesztett el, közülük 660 ezer a Magyar Királyság polgára volt.

Fotók: a szerző felvételei