Különleges eb

Mióta vagy katona?

Három és fél éve szolgálok a különleges dandárnál, előtte tizennégy évig Kecskeméten, a megyei kórházban és az országos mentőszolgálatnál dolgoztam mentőápolóként. Két hónapja foglalkozom speciális kutyás mentéssel.

Mikor fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy kutyavezető legyél?

Már régóta gondolkodtam rajta, de mindig volt valami, ami miatt el kellett halasztani. A legutóbbi misszióban dolgoztunk együtt litvánokkal, belgákkal, németekkel, akiknek bombakereső kutyáik voltak és őket látva határoztam el, hogy szeretnék ezzel foglalkozni, de a különleges műveleti területnél maradva: szerettem volna én is részt venni egy olyan kutya kiképzésében, amely támogat bennünket a feladatellátásban, a keresésben, a sérültek megtalálásában, a csapat védelmében és szükség esetén utánpótlás szállítására is alkalmas. Ezeket a kutyákat harctámogatóként is lehet használni, épületharcászatnál, beépített területen, hiszen jobban, helyettünk is figyel, előre lehet küldeni, de elsősorban az egészségügyi csoport munkáját támogatja.

Hamarabb keres meg bármit, négy perc alatt vizsgál át egy hektárnyi területet, szagminta alapján meg tudja különböztetni a baráti erőt az ellenségestől, a sérültet a halott embertől. Külön parancsszó nélkül védi meg a csapatát, ő megy elől mindig, ezzel is védi a kutyavezetőt, s a csapatot, akivel mozog. Gyorsabban találjuk meg a sérült(ek)et, juttatjuk ki az eszközöket, és az orvosi ellátás alatt is figyel, meg tudja közben védeni az ellátást végzőt.

Hogyan juttatjátok ki a kutyát a hadszíntérre?

Ugyanúgy, mint a katonákat: szárazföldi vagy vízi úton, ejtőernyővel, alpintechnikával, de ha kell, helikopterről ugranak a vízbe. Amit a katonák meg tudnak csinálni, ők is, de a vízi kijuttatást szeretik a legjobban.

A szükséges felszereléseket hol lehet beszerezni?

Alpintechnikai cégeknél, akik kifejezetten kutyák számára készítenek hámokat, különböző méretekben és fajtákra.

Ezek szerint Mogyi lenne az első kutya, aki csapattal együtt, őket segítve mozog a hadszíntéren.

Így van.

Egy speciális feladatokat ellátó kutya kiképzése minimum 8-12 hónap. A hétvégi képzéseken többnyire a kutyavezetőt tanítják, mit kell majd hétközben oktatni. Aki munka mellett, esténként tud csak vele foglalkozni, annak akár másfél évig is eltarthat, míg a nemzetközi vizsgáig eljut. Így, hogy a dandár vezetése minden segítséget biztosított nekem, ezt az időt le lehet redukálni a felére.

Mogyi olyan dolgokat tud itt nap mint nap gyakorolni, amire a későbbi munkája során folyamatosan szüksége lesz. Hozzászokik az emberekhez, a járművekhez, a zajokhoz, a lövészethez, gyakorolhatjuk vele az alpintechnikát (amire civileknek kevesebb lehetőségük van). Így éles bevetés során kevesebb újdonsággal találkozik, kevesebb stressz éri, amikor hajnal kettőkor ugrani kell és indulni… Ezenfelül szokja a nehéz terepen katonákkal való együttmozgást. Egyre nagyobb csapatokkal tanul közlekedni, mindenféle harcjárművel utazik. Bár a futó ember még mindig érdekli…

Te vagy a gazdája és kiképzője egyben. Hogy látod, könnyű lesz neki egy csoportba integrálódnia?

Igen, bár elég félelmetesnek tűnik, mikor fut vagy ugat (elég mély hangja van), jelzi a sérültet vagy a halottat. Ennek ellenére nem bánt senkit, nincs „csibészeltetve", sem tömegkezelésre vagy elfogásra kiképezve. Nagyon barátságos az emberekkel, a közvetlen kollégáim is elfogadták, így könnyű neki bárkihez „becsatlakozni". Jelenleg az jelent kihívást, hogy megtanítsuk neki, ki az ellenség, kivel nem kell barátkozni, de ez is folyamatban van.

Ehhez szükségem lesz a légierő (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis) kutyás egységére, hogy eljátsszák az ellenséget. A csibészruhában lévő „ellenség" segítségével tudom majd kiképezni, hogy aki szemben áll, és támadó jelleggel lép fel, azt ártalmatlanítani kell. Egyébként, ha nem adok neki parancsot, akkor nem csinálhatja, hiszen ha például egy sérült hadonászik, tudnia kell, hogy ne kapjon rá.

És ő veled mozog. Ezek szerint ő nem fog másra hallgatni.

Egyszerűbb dolgokat másnak is megcsinál, de komolyabb parancsokat csak tőlem fogad el.

Nagyon fegyelmezett, pedig még csak hat hónapos. Említetted, hogy ez nemcsak a nevelés hozadéka, hanem genetika.

Mogyi harmadik generációs szolgálati kutya. Az anyja kereső-mentő, az apja és a nagyszülei is rendőrök voltak a TEK-nél és a készenléti rendőrségnél. Őket már nyugdíjazták. Mikor a legnyugodtabb, leghiggadtabb, legszófogadóbb kölyköt kerestük, egy háromkörös kiválasztáson esett át. Születése óta petárdával, szolgálati pisztollyal „szoktatták" az éles hangokhoz. Nem szabad, hogy zavarják a zajok, a szokatlan ingerek. Nem fogásra van kiképezve, a testvérei közül többen sokkal jobban fogtak, ők erősebb őrző-védő tulajdonságokkal, génekkel rendelkeznek, Mogyi viszont nagyon ügyes, nagyon gyorsan feltalálja magát, nagyon szeret keresni. Egyáltalán nem agresszív, úgy kell megtanítani ugatni is, idegenekre sem ugat.

Hazai rendvédelmi szerveknél, valamint a misszió során egyaránt, bár azok, mint említettem tűzszerész kutyák voltak. Itthon sok olyan mentési feladatnál voltunk, ahol kereső-mentő kutyákkal találkoztam, akik nagyon ügyesek és hatékonyak voltak. Akkor erősödött meg bennem a gondolat, hogy egyszer ezzel is szeretnék foglalkozni, de csak akkor, ha 100 százalékig tudom csinálni. Kint döntöttem el, hogy belefogok, ha törik, ha szakad. Hosszú távon kell tervezni, hiszen egy ilyen kutya 15-18 évig él. A legjobb szeretnék ebben lenni és a legjobb kutyát szeretném ehhez. Felkerestem a belga juhász tenyésztők érdekvédelmi vezetőjét (aki versenyeken pontozó), ő három tenyésztőt javasolt, akik szolgálatikutya-képzésben eddig a legjobbnak bizonyultak. Úgy adódott, hogy kettőnél éppen nem volt aktuális alom, így jutottam el a harmadikhoz, aki a készenléti rendőrségnél kutyavezető, saját civil tenyészete és kutyaiskolája van. 15-20 éve foglalkozik kutyák kiképzésével és az utóbbi években már csak rendvédelmi szerveknek ad el kutyát. A kölykökről többhetes kiválasztás után derül ki, melyik az, amelyik fogásra, keresésre alkalmas. Az ő tenyészetéből dolgoznak a TEK-nél, a lengyel, román, szlovén, osztrák és az amerikai rendőrség különleges erőinél, valamint itthon egy-két tűzszerész kutya, így mindenképpen tőle szerettem volna olyan többgenerációs szolgálati kutyát, amelynek olyan vérvonala van, hogy könnyű legyen kiképezni. Nem versenyezni, vagy bemutatókra, hanem ténylegesen munkára szeretném alkalmazni. De úgy vagyok vele, hogy ha már egy embert megment az egész pályafutása alatt, akár a honvédségnél, akár civil természeti katasztrófáknál, akkor már megérte. Nekem az a célom, hogy segítsem az embereket, legyen szó akármilyen válsághelyzetről, eltűnt személyekről vagy sebesültekről.

Milyen vizsgák állnak Mogyi előtt?

Jelenleg teljesítette az alap engedelmességi vizsgákat, túl van egy alapképzésen. Most szokja a katonai fegyelmet, a csapatmozgást, a különböző lövészeteket, hogy együtt tudjon majd dolgozni a kollégákkal. Márciusban a kereső- mentő kiképzés mellett még három képzést fog elkezdeni: a nyomkövetést (szag alapján), a területátvizsgálást, ahol magát az embert keresi és a romkutatást. Egyszerre szokták kezdeni, és amelyik a legjobban fekszik neki, az lesz az ő szakterülete. A másik kettőt is fogja tudni, de a legprofibb egyből lesz.

Akkor lehet, hogy várnak még rátok meglepetések? További terveitek?

Csak pozitív, remélem. Ahogy említettem nyolc hónap-egy év szükséges, hogy meglegyenek a vizsgái. Először egy magyar vizsga, amivel belföldön dolgozhat, majd rá egy kis időre, több gyakorlással, rutinnal nemzetközi vizsgát tehet. Ekkor kerül be egy adatbázisba, ami alapján, ha bárhol a világon történik egy természeti katasztrófa, végighívják az összes kutyakiképzőt, akiket mozgósíthatnak – igyekeznek minél több mindenkit odavinni az első hetvenkét órában. Ez általában azonnali indulást jelent. Ha Mogyi eléri a megfelelő képzettségi szintet, szeretnénk – megfelelő engedéllyel – Jász-Nagykun–Szolnok és Bács-Kiskun megyében kialakult krízishelyzetekben felajánlani a segítségünket.