Kvótát szereztek – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Reggel nyolc óra. Dávid Kriszta (D. K.) paralimpikon sportoló magára ölti honvédos melegítőjét, összeszereli a fegyverét, majd a lőtéren felveszi a lövő pozíciót. Miközben a fotók készülnek, elmondja: ritmusra lőnek, ezért van szüksége az előtte fekvő stopperre. – Megtöltöm a fegyvert, levegőt veszek, felemelem, süllyesztem, „aláviszem a feketének" és már lövök is. Miután a világranglista második helyezettje elárulta a ritmusra lövés titkát, erőnléti edzéséről megérkezik Tobai-Sike Renáta (T. S. R.), aki elsőként szerzett olimpiai kvótát a magyar sportolók közül.

Miért a sportlövészetet választottátok?

D. K.: Már kisgyerekként is pisztollyal játszottam, aminek a szüleim nem nagyon örültek. Az évenkénti szeged–tápéi búcsúkon a céllövődében éltem ki magamat, majd később a nagybátyám légpuskájával lőttem. Amikor nagykorú lettem, letettem a fegyvervizsgát, azután vettem magamnak egy pisztolyt, amivel kijártam a lőtérre gyakorolni. Nagyon sokáig szabadidős lövő voltam, de egy Budapest-bajnokságon az épek mezőnyében dobogós helyen végeztem. Ekkor keresett meg a mostani edzőm, Zakor Andrea, mondván, jó lenne, ha komolyabban foglalkoznék a sportággal, és átváltanék légfegyverre, mert akkor a „para-ágon" nemzetközi szinten versenyezhetnék. Először nem vonzott a dolog, mert én tűzfegyverekkel szerettem lőni, de amikor 2009-ben lehetőségem nyílt kipróbálni a versenyzésre használt légpisztolyt, magával ragadott a hangulat…

(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 15-én, pénteken megjelenő számában!)