Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Magyar katonák a Közép-Afrikai Köztársaságban

Szöveg: Nyulas Szabolcs |  2017. január 30. 18:27

A világ legkevésbé ismert pontjai között is előkelő helyen szerepel a vallási konfliktusoktól sújtott Közép-Afrikai Köztársaság. Az országban 2015-ben jártak először magyar katonák egy ENSZ-misszió keretében; egyikük, Kiss Alajos alezredes a napokban számolt be tapasztaltairól Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban tartott előadásában.

A Közép-Afrikai Köztársaság francia gyarmat volt, amikor 1960-ban elnyerte függetlenségét. A szegény, fejletlen ország azután süllyedt káoszba, hogy a Séléka muszlim lázadócsoport megdöntötte a keresztény Francois Bozizé államfő hatalmát 2013-ban. A puccs után véres összetűzések törtek ki a muzulmán szervezet zsarnokoskodó fegyveresei és az ellenük fellázadt keresztények között. A nemzetközi bírálatok hatására lemondott Michel Djotodia egykori elnök, a Séléka vezetője. A keresztény fegyveresek ezután kezdték támadni a muzulmán lakosságot, ami miatt muszlimok tízezrei menekültek el a fővárosból, Banguiból. Az ENSZ adatai szerint a lakosság több mint egynegyede, összesen mintegy 1,3 millió ember szorult azonnali élelmiszersegélyre a vallásháború következtében. Az ENSZ Közép-afrikai Köztársasági Többdimenziós Integrált Stabilizációs Műveletének keretében 2015 márciusában érkezett az országba az első – két törzstisztből és két katonai megfigyelőből álló – magyar kontingens.

1596026848

Az egyéves szolgálat tapasztalatiról Kiss Alajos alezredes elmondta: egy rövid ugandai tartózkodás után érkeztek Banguiba, a fővárosba, ahol azonnal világossá vált, hogy az európai igényektől messze elmaradnak a helyi feltételek: a város második legjobb szállodájában kaptak helyet, ahol előfordultak patkányok és szúnyogok, viszont volt folyóvíz, áram és wifi, ami igazi luxusnak számított. A város is hasonló képet mutatott (leszámítva az áramot, vizet és a wifit): a burkolat nélküli utakon valóságos autóroncsok zötyögtek, a boltok üresen álltak és rendszeresek voltak az áramszünetek. Az alezredest hamarosan a fővárostól hatszáz kilométerre vezényelték, ahol egy öt főből álló megfigyelőcsoportot vezetett. A fő feladatuk egy kameruni század megfigyelése volt, de – a közelgő választások miatt – ellenőrizniük kellett a környék választóhelyeit és tárgyalásokat folytatni a lázadócsoportok vezetőivel a fegyverek beszolgáltatásáról.

Az akkori emlékei között felidézte, hogy nehéz dolga volt a társaival és a kameruni századdal is, de az ENSZ ottani szervezete sem könnyítette meg az életét. A külföldi katonák gyakran kerestek kifogásokat, hogy ne kelljen elvégezni a nehéznek vagy veszélyesnek gondolt munkát. A munkakörnyezet megteremtésével is számos problémája akadt, ám ezeket végül sikeresen megoldotta. Hamarosan átvezényelték a fővárosba, ahol kinevezték a katonai megfigyelők koordinátorává.

1596026848

Mivel az alezredesnek az eddigi terepmunkából számos tapasztalata származott, határozott célokkal érkezett Banguiba, de azok végigvitele nem volt egyszerű, mert a munkatempó ott sem volt európainak nevezhető. Ugyanakkor újra kiélesedtek a felekezeti ellentétek, és egyre több összetűzésre került sor. Ebben a helyzetben jelentette be a pápa, hogy meglátogatja a Közép-Afrikai Köztársaságot. Az ENSZ és a helyi biztonsági erők is nagyon komolyan készültek a látogatásra. Mint elmondta: szinte „lehetetlennek látszott" a vallási vezető biztonságának szavatolása, de végül a pápa épségben visszatért a Vatikánba.

A magyar kontingens tagjai – Rumbach Szabolcs és Kiss Alajos alezredesek, valamint Molnár András őrnagy és Brunner Tamás százados – végül úgy térhettek haza, hogy elismerést kaptak a misszióban tanúsított helytállásukért.

Fotó: Tóth László

CímkékENSZmisszió