„Megfontoltan, de határozottan…”

Az előadó hangsúlyozta: a közelmúlt tapasztalatai is alátámasztják az alkalmazott társadalomtudományi ismeretek nélkülözhetetlen mivoltát mind itthon békeidőszakban és különleges jogrend szerinti időszakban, mind pedig a különféle külföldi nemzetközi válságreagáló műveletekben való részvételünk előkészítése és végrehajtása során.

Számos gyakorlati példán keresztül mutatta be a Honvéd Vezérkar főnök, hogy ezen, kontextuális elemzésre alapozott ismeretek mennyire fontosak lehetnek a parancsnokok és döntés-előkészítő szakemberek számára a megfelelő személyi állomány célcsoport-specifikus toborzása, kiválasztása, differenciált felkészítése, kiképzése, beosztásba helyezése, majd pedig különféle szakbeosztásokban való alkalmazása, megfelelő ösztönzési és kompenzációs rendszer működtetésével való motiválása, pályán való megtartása és szervezeti mobilitása, szükség szerinti át- és továbbképzése, majd pedig a gondoskodó létszámleépítés jegyében történő kiléptetése és kiválás utáni figyelemmel kísérése érdekében.

Annak illusztrálására is számos hazai és külföldi gyakorlati példát hozott Benkő vezérezredes, hogy az alkalmazott társadalomtudományi ismeretek (és azok részeként a katonaszociológia, a civil-katonai kapcsolatok és a katonai humánerőforrás-gazdálkodási tudományterület) megközelítésmódja, elméleti és gyakorlati kutatási eredményei miként támogathatják a parancsnokok tervező-, szervező-, irányító- és vezetőtevékenységét a biztonsági környezetből érkező kihívások, kockázatok, fenyegetések és veszélyek elleni hatékony fellépést megcélzó szervezeti-strukturális és technikai-technológiai modernizáció, az eredményes szervezeti változtatásmenedzsment, az esetlegesen szükségessé váló szervezeti-strukturális átalakítások és szervezeti kultúraváltás megalapozása, előkészítése és végrehajtása érdekében.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az alkalmazott társadalomtudományok (különösen a katonaszociológia) sok részterületen hozzájárulhatnak napjaink katonai műveletei és a hadszínterek vizsgálatához, továbbá a műveletek megtervezéséhez és eredményes végrehajtásához. A szakdiszciplína által kínált gyakorlatorientált szakismeretek birtokában a katonai szakemberek képesekké válhatnak a katonai műveletek színteréül szolgáló területekre vonatkozó társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális jellegű információk célorientált gyűjtésére, szelekciójára, elemzésére és értékelésére – s ezáltal a katonai műveletek során várható nem kívánt társadalmi tényezők, illetve hatások megjelenésének előrebecslésére, várható lefolyásuk modellezésére. A társadalmi tényezők potenciális, illetve ténylegesen közreható erejének előrebecslése, elemzése és értékelése pedig lehetőséget nyújthat a negatív hatások létrejöttének megelőzésére, szükség szerinti kezelésére – ilyen módon is hozzájárulva a katonai műveletek eredményes végrehajtásához.

Benkő Tibor ezért is tartotta fontosnak kiemelni: a hallgatóknak átfogó ismereteket kell szerezniük napjaink társadalmainak a széles értelemben vett biztonság garantálására létrehozott szervezetei, intézményei (elsősorban a haderő, a rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok), valamint a környező civil társadalom közötti viszonyok rendszeréről, s arról: miként lehet hatékonyabbá tenni ezen szervezetek, intézmények együttes tevékenységét napjaink nemzetközi és hazai kihívásainak kontextusában azért, hogy a biztonsági szektorok átalakításának, reformjának nyomán, a zökkenőmentes együttműködés eredményeképpen egyfajta új minőség, szinergia jöjjön létre.

Hallgatók kérdéseire válaszolva a vezérezredes elmondta: az integrált Honvédelmi Minisztérium s annak közigazgatási és vezérkari blokkja folyamatosan, aktívan részt vesz az országvédelmi tervezés átfogó rendszerének kialakításában, s szükség esetén a Magyar Honvédség személyi állománya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a katasztrófahelyzetek elhárítása során is.

Erre a hallgatók szerint is jó példa volt az elmúlt évek árvízvédelmi munkálataiban való eredményes részvétel, a honvédség kolontári tragédia idején mutatott helytállása, vagy éppen a legutóbbi (március 14-15-i) alkalom is, amikor az országos vezetőszervek, a megyei védelmi bizottságok és a katasztrófavédelem illetékeseinek megkeresése, igényeik megfogalmazásai alapján a Magyar Honvédség érintett alakulatainak katonái keményen helytálltak, s a maguk részéről maradéktalanul végrehajtották az összes, részükre szabott feladatot.

A másfél órásra tervezett találkozó a hallgatókkal végül több mint kétórásra nyúlt, mert annyi kérdés érkezett még a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetével, lehetséges jövőbeni feladataival, valamint az alapvetően a szervezeti humánerőforrás-tervezés, -gazdálkodás, és -fejlesztés rendszerének átalakításával és hatékonyabb működtetésével összefüggően felmerülő, illetve a szervezeti külső és belső kommunikációval összefüggő problémák megelőzése és kezelése érdekében megteendő, illetve megtenni kívánt lépésekkel összefüggésben.

Még számos további kérdés fogalmazódott meg a hallgatókban, amelyekre a Honvéd Vezérkar főnök válaszokat adott − ha kellett, akár stratégiai szintű összefüggésrendszerek felvázolásával; ha pedig a kérdés jellege azt kívánta, akkor akár hadműveleti, taktikai szintre is részletesen lebontva.

Fotó: a szerző felvételei