Megjelenítő emlékezés

Szöveg: Kovács Dániel | 2012. december 25. 7:07

Ahogy közeledik az év vége, az emberekben növekszik a várakozás, ki ezért, ki azért szeretné, hogy végre elkezdődjön az ünnep. Ebben a boldog várakozással teli légkörben beszélgettünk a történelmi egyházak MH Tábori lelkészi szolgálatán dolgozó vezetőkkel ünnepeink teológiai tartalmáról, jelentéséről és jelentőségéről. Megszólalt Bíró László katolikus tábori püspök, Jákob János dandártábornok, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat vezetője, az evangélikus Nánai László százados, valamint Totha Péter Joel vezető tábori rabbi.

„Keresztényként Jézus Krisztus születésének ünnepére, karácsonyra készülünk, zsidóként pedig a hanukkahra, a fény ünnepére" – kezdte a beszélgetést a rabbi.
Mivel időben közel esik egymáshoz a két ünnep, a laikus szemlélőnek úgy tűnhet, hogy kapcsolatban állnak. Valójában nem, hiszen tartalmukat tekintve ugyancsak távol állnak egymástól.

A hívő ember számára a december a várakozás időszaka.

A keresztény ünnepkör egyik legfontosabb eseménye a karácsony, Jézus Krisztus születésének ünnepe. December 25-e eredetileg római pogány ünnep volt, mellyel a téli napfordulót ünnepelték, ettől fogva a nappalok már egyre hosszabbak lesznek. A háromnapos ünnep keretében 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja.

A keresztény egyház Jézus születését már a negyedik században megünnepelte, az ünnep azonban január 6-ra esett (az örmény egyház jelenleg is ekkor ünnepli azt). Az ünnep december 25-re való áthelyezésével valószínűleg a régi keresztények igyekeztek háttérbe szorítani, illetve kiváltani a pogány ünnepet.

A magyar karácsony szó jelentése szláv eredetű, a szláv korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent. A szó jelentése utal az új esztendőbe való átlépésre. Ugyanígy az angol christmas Jézus Krisztus nevére utal. Ezzel szemben a német weihnacht és a holland kertsmisse szent éjt jelent, tehát a szavak jelentése egyházi eredetű. A francia noel, az olasz natale, a spanyol navidad, valamint a walesi nadoling a latin natalis szóból erednek, melynek jelentése születés.

A hanukkah az egyik legnagyobb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely egy csodára emlékeztet. A hagyománynak megfelelően nyolc napon keresztül meggyújtják a nyolcágú menóra egy-egy újabb gyertyáját. A hanukkah története időszámításunk előtt 164-re tekint vissza, amikor a makkabeusok győzelmet arattak IV. Antiochus szír uralkodó felett, – aki a templomból elhurcoltatta az arany menórát és templomi edényeket, s disznót áldoztatott fel a Templomban Zeusz tiszteletére. Megtiltotta a zsidó nép számára a körülmetélkedést, a sabat megtartását és a kóser étkezési szabályok gyakorlását. Ő maga is megfőzött egy disznót a templomban, levét pedig a szent Tóra tekercsekre öntötte.

A szír katonáknak pedig megparancsolta, hogy rendelkezéseit tűzzel-vassal tartassák be a néppel. Emiatt felkelés tört ki, amely a zsidók győzelmével végződött. A templomot újra Istennek szentelték, és új oltárt állítottak fel. Újra meggyújtották az „örökmécsest" de csak egy napra való megszentelt olívaolajat találtak.

A Makkabeusok 2. könyve számol be arról a csodáról, amely szerint az olaj mégis nyolc napon át égett. Ez az idő éppen elegendő volt arra, hogy előállítsák az állandó égetéshez szükséges olajmennyiséget.

Jóllehet más-más eseményre emlékezünk, beszélgetőpartnereink rámutattak a két ünnep közös vonásaira is.

„Nem egyszerű nosztalgiázás, mindkét ünnep misztikus cselekedetet, megjelenítő emlékezés. Ha kimarad belőle a vallás adta tartalom, üres ajándékcserévé válik" – mondta Bíró László.

„Emlékezve tekintünk a jövőbe. Az ünnepünk egyszerre múlt, jelen és jövő – felidézzük a múltat, a jelenben élünk, és várakozva tekintünk a jövőbe. Így lesz a karácsonynak több dimenziója számunkra. Van egy személyes jellege, ugyanakkor nem lehet egyedül ünnepelni" – fogalmazta meg Jákob János.

„Szimbolikus módon is találhatunk kapcsolatot – ilyen a fény motívuma. Világosságot hozok a sötétségbe – írja a bibliai prófécia a Megváltó születéséről, a hanukkah mécseslángja is ehhez köthető" – vette át a szót Totha Péter Joel.

Hangsúlyos a közösség, és a család szerepe, valamint szokássá vált az ajándékozás is. „Karácsonyra figyelve kívánom, hogy az a néhány nap, amely elválaszt minket az ünneptől, legyen a közös készülődés, a közös várakozás ideje, hogy az öröm is közös lehessen. Karácsonykor a keresztény ember a találkozást ünnepli – hogy Isten találkozott az emberrel, és az ember Istennel. Az idei karácsony legyen ennek az ünnepe, a ma embere is élhesse meg ennek a találkozásnak a szépségét!" – fogalmazta meg karácsonyi jókívánságát Nánai László.