„Megjelent a honvédség a főváros képében”

Miért kapta meg a legmagasabb fővárosi elismerést? Mi állt a hivatalos indoklásban, illetve mi volt az, amit úgymond „nem hivatalosan" fűztek hozzá a kitüntetéshez?

A hivatalos indoklás úgy fogalmaz: Budapest főváros katonai védelmi szolgálatának és logisztikai támogatásának magas szintű biztosításáért, az árvízvédelem során tanúsított kiemelkedő teljesítményért honoráltak a díjjal. Ugyanakkor azt gondolom, azért az elmúlt három év munkáját is értékelték, hiszen amikor átvettem a parancsnokságot, már akkor megfogalmaztam: széles körű együttműködésre törekszem mind a civil lakossággal, mind a fővárossal, mind a szervezetekkel. Ennek érdekében erőteljes munkát folytattunk és folytatunk, amelynek sarkalatos pontja volt a fővárossal tavaly aláírt együttműködési megállapodás. Ebben deklaráltan is szerepel, melyik fél mit vállal.

Tudna mondani pár konkrét példát?

Például tavaly január 1. óta 24 órás katonai rendészjárőr szolgálat működik a fővárosban, amelynek révén többször került már sor köztörvényes cselekmények elhárítására is. A mi ügyeletes tisztünk és a főváros központi ügyelete között közvetlen telefonkapcsolat van, folyamatos a kölcsönös tájékoztatás. Összességében elmondható, hogy mi is egy szeletet adunk a tortából azzal, hogy beépültünk a főváros közbiztonsági rendszerébe, illetve részt veszünk a közbiztonsági-rendészeti fórum munkájában. Megjelent a honvédség a főváros képében – nyilvánvalóan ezt volt hivatott kifejezni és elismerni, amikor a tavalyi helyőrségi tavaszi szemlén a főpolgármester szalagot tűzött a zászlónkra, idén áprilisban pedig látogatást tett a laktanyában. Tudnak rólunk. Mindennek a legeklatánsabb példája pedig az árvízi védekezés volt. Már előtte is próbáltam, próbáltuk erősíteni azt a képet, hogy mi, katonák itt vagyunk, és tudunk segíteni, a helyőrségi tavaszi szemlén megmutattuk a képzettségünket, és bárki megbizonyosodhatott róla, hogy készek vagyunk a feladatok ellátására. Az árvíz idején pedig valóságos tettekkel is bizonyítottuk ezt, hiszen összesen több mint 1300 katona vett részt a munkálatokban 24 óránként cserélődő, 350 fős váltásokban. Az ő munkájukat én irányítottam, ideértve a dandár mellett más fővárosi katonai szervezetek állományát is az MH Ludovika Zászlóaljtól kezdve a Honvédelmi Minisztérium vagy a Honvéd Vezérkar önkénteseiig. A katonák azokban a júniusi napokban megmutatták, hogy valóban itt vannak.

Az árvízi helytállás mellett nyilván a koronaőrség és a palotaőrség felállítása is növelte az említett láthatóságot, illetve emelte a honvédség ázsióját…

Mindenképpen. Érdekes ugyanakkor, hogy tudatosan még mi sem számoltunk vele: „image", megjelenés szempontjából a palotaőrségnek nagyobb hatása lesz. De ez belegondolva logikus is, hiszen a koronaőrség még akkor is zártabb, kötöttebb területen teljesít szolgálatot, ha egyébként az Országház is szabadon látogatható. A palotaőrséget viszont bárki bármikor meg tudja nézni, méghozzá nyílt terepen, és ennek a hatását nem szabad alábecsülni. Nem titok, hogy promenád-hangulatot akartunk teremteni a Várban ezekkel az aktivitásokkal, így például a havi egyszeri zenés őrségváltással is a Szent György téren, amit egy időben 4-500 ember szokott figyelemmel kísérni.

Noha az őrségváltás Athénben vagy Londonban is híres turistalátványosság, itthon mintha sokan még most sem nagyon értenék, mi szükség van erre. Őket mivel lehet meggyőzni?

Ha a palotaőrséget vesszük, hatvanhat éves szünet után vették vissza a katonák az elnöki rezidencia őrzését. Vagyis generációk maradtak el attól az élménytől, amelyet egyébként minden magára adó országban megtapasztalhatnak az ott élők. Európában komoly hagyománnyal rendelkeznek az efféle tevékenységek, a görögök és az angolok mellett én még a francia köztársasági őrezredet is kiemelném, akik gyakorlatilag az 1800-as évek vége óta ugyanúgy csinálnak mindent, ráadásul folyamatosan, megszakítás nélkül. Nekünk ezzel szemben most át kell hidalnunk ezt a hatvanhat évet, ki kell töltenünk a keletkezett űrt. Azt kell látni, hogy ezek mind olyan dolgok, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a nemzeti öntudat, önbecsülés kialakulásához, fejlődéséhez. Márpedig ha saját magunkat nem becsüljük meg, akkor mástól hogyan várhatnánk el ugyanezt? Én a magam részéről nagyon pozitívan élem meg ezeket a folyamatokat, de hát érintett vagyok bennük, szóval ez nem is csoda. Arányaiban egyébként a pozitív visszajelzések sokkal nagyobb túlsúlyban vannak. Mi nagyon nagy meggyőződéssel tesszük, amit teszünk, de azt is el kell fogadnunk, hogy nem lehet mindenki kedvére tenni.

A jövőben milyen mederben folyik majd tovább az együttműködés?

Ahogy eddig: a honvédség a fővárosi közrendi és közbiztonsági együttműködés részese lesz, és ahol csak lehet, emeli az ünnepségek, rendezvények fényét. És természetesen a katasztrófavédelmi területen is kiemelt együttműködés várható, e téren egyébként folyamatosak az egyeztetések a különböző fórumokon, a fővárosi és a megyei védelmi bizottságokban is.

Szolnokról került Budapestre. Mennyire igényelt más gondolkodásmódot a dandár vezetése a vidéki városban teljesített szolgálat után?

Szolnok magyar viszonylatban nagynak számít a maga 70-80 ezer lakosával, de ahhoz azért kisváros, hogy viszonylag rövid idő alatt sok személyes kapcsolat alakuljon ki, és mindenki ismerjen mindenkit, akivel a beosztásában találkozhat. Budapesten nagyobb kapcsolatrendszerre van szükség ahhoz, hogy az ember megmutassa és képviselje a szervezetét. Én nagy elánnal vetettem magam a munkába – ez egyébként látszik is, hiszen barna hajjal érkeztem ide, ami mára már nem teljesen az, de hát ez a korral is jár –, és továbbra is ehhez tartom magam. Egy vidéki városban letisztultabban működnek a dolgok, míg Budapesten például sokszor egybeesik az állami és a fővárosi protokollszerep már csak az azonos helyszínek miatt is. De ez csak egy példa a sok közül.

Nem okoz nehézséget, hogy Budapesten egy kerületi szinttel is folyamatosan számolni kell, akármihez is fognak?

A dandár elhelyezkedése szinte az egész fővárost lefedi, és a kerületi együttműködések is szinkronban vannak a fővárosival. Nagyszerű kapcsolatot ápolunk a XI. kerülettel vagy a XIV. kerülettel, ahol rengeteg rendezvényt tartunk. Vagyis a kerületi tagoltság abszolút nem okoz gondot, ezen a szinten is kiegyensúlyozott a viszony és hatékony a közös munka.

Fotó: Szabó Lajos zászlós