„Mesélő” egyenruhák Balatonakarattyán
Szöveg: Singer Éva hadnagy | 2016. július 3. 11:15Ha ránézünk egy egyenruhára, nemcsak egy ruhadarabot látunk. Az egyenruhák mesélnek: történelemről, csatákról, szabadságvágyról, politikáról, elnyomásról, szövetségekről, stratégiákról, fejlesztésekről. Csak meg kell állni előttük, és meghallgatni őket. Ebben segíti a látogatókat az a kiállítás, amely a napokban nyílt meg Balatonakarattyán, az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ kiállítótermében.
A szabadságvággyal együtt jött az igény a jellegzetesen magyar egyenruhára is – ám ezt praktikusabb okok is sürgették, hiszen többször is megtörtént, hogy a harctéren a császári és a magyar oldalon álló ezredek összekeveredtek. Gondoljunk csak gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok Cibakházán történt fogságba esésére, melyről így ír: „Az ellenség látta, hogy hátba fogják, tehát vissza kellett vonulnia, de erről a rohamoszlopait csak későn értesítette. E pillanatot felhasználva, embereimre kiáltottam: »Most jertek, fiúk, utánam!« Veszetten rohant utánam vagy másfél századom rejtekhelyéből, és gyorsan átrohantunk az egyes gerendákon, neki a borzasztóan tüzelő ellenségnek. Csakhamar elűztük a töltés mögé, mire egy, a hídtól körülbelül százlépésnyire álló elhagyott csárdába húzódott vissza, mely előtt egy istálló volt. Az istállót mindjárt elfoglaltuk, és több határőrt elfogtunk. Itt történt aztán, hogy gondatlanul továbbmentem, és mivel a Károly főherceg ezrednek, melynek egy zászlóalja itt csatázott, szintén kék a hajtókája, mint az én legényeimnek, egyszerre csak az ellenség között álltam, abban a hitben, hogy a mieink. Érthetetlen, hogy egyik sem lőtt vagy szúrt felém; ők is nagyon meg lehettek lepve."
Az első honvédzászlóaljak megszervezésekor csak barna posztó állt a kincstár rendelkezésére, így barna atillát és kék nadrágot kaptak a katonák, magyaros zsinórozással. Ám az álom összetört, s a szabadságharc leverése után maradt az osztrák mintára szabott kék felsőruházat, piros nadrággal és tábori sapkával.
A 19. század végén ismét napirendre került a saját, magyar egyenruha ügye, immár sikerrel: a honvédgyalogság díszruhája a sötétkék atilla lett, meggyszínű zsinórral felszerelve, a lovasság pedig kék felsőruhát kapott vörös nadrággal.
Az egyenruhák történetében a nagy változást végül a technológiai fejlődés hozta. A 19. század végén ugyanis megjelentek az ismétlőfegyverek, amelyek megváltoztatták a harceljárást és olyan egyenruhára lett szükség, ami kevésbé feltűnő. Sorra eltűntek a színes, díszes egyenruhák, helyükbe a rejtőszín lépett. A Monarchia hadserege 1908-ban állította rendszerbe az új, csukaszürke tábori ruházatot, majd 1916-ban áttért a tábori szürke ruházatra, a háború után pedig a keki színre. A második világháború idején a szín után sor került egy hasznosabb „fejlesztésre" is: búcsút intettek az addigra idejét múlt posztótól. Megjelentek a hölgyek egyenruhái is – a Vöröskereszt tábori ápolónőinek ruházata színében követte a katonák egyenruháját.
A kiállítás azonban nemcsak a múlton vezet végig, hanem bemutatja a jelen katonáinak egyenruháit, például a honvéd palotaőrök öltözetét, sőt megjelenik a civil élet is, melyet egy-egy kreatívan megtervezett és igényesen elkészített Bocskai-öltöny, illetve kosztüm képvisel.
A tárlatot a régi korok katonai öltözeteinek kiváló szakértője, Udovecz György nyitotta meg. A megnyitón részt vett Piros Ottó ezredes, az MH RKKK parancsnoka, valamint dr. Bencze Ákos alezredes, törzsfőnök. A több száz évet felidéző, „mesélő" egyenruhák két hétig láthatók Balatonakarattyán.
Fotó: a szerző felvételei
