Mundérban ecsettel

Csodálatos táj tárul elénk, ahogy közeledünk a Nógrád megyei Buják felé. Maga a tábor, azaz a KORK épületegyüttese egy gyönyörű erdő közepén található, kertjében két tó víztükre csillog, az étterem teraszáról pedig rálátni a bujáki várra, amely több művészt is megihletett már… Ez a táj tökéletes lehetőséget nyújt a plein air festészet szerelmeseinek, amelynek lényege a természet megfestése a szabad ég alatt.

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár kulturális alosztálya által szervezett alkotótábor egyik célja támogatni azokat a katonákat, akik képzőművészeti tehetségükkel − a későbbiekben is − méltán szolgálják a magyar katonakultúra hagyományait. További cél, hogy a Magyar Honvédség alakulatait és a Honvédelmi Minisztérium intézményeit, rendezvényeit maradandó művészeti alkotásokkal gazdagítsák.

A program évente harminc katonaalkotó számára nyújt lehetőséget arra, hogy tudásukat és képzőművészeti képességeiket kiváló szaktanárok irányításával továbbfejlesszék. Szunyoghy András Mednyánszky-díjas grafikus- és festőművész mellett idén először Mészáros Géza, szintén Mednyánszky-díjas festőművész, az olaj-, pasztell- és akvarelltechnika szakértője is részt vett a tábor vezetésében. Az elismert szaktekintélyek korábban a honvédség ösztöndíjasai voltak.

Szunyoghy András a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: „22 éve vezetem ezt az amatőr művésztelepet, és büszke vagyok arra, hogy már három tagunk vált hivatásos művésszé. Ezek az emberek többségükben hivatásos katonák, tehát jórészt ez az egyetlen lehetőségük, ahol alkotni tudnak. Bár keveset tudnak gyakorolni, mégis nagyon sok fejlődést tapasztaltam az évről évre visszatérő alkotók munkáiban, ami annak köszönhető, hogy a tábor ad nekik egy olyan lökést, amelynek hatására otthon is előveszik az ecsetet."

Mészáros Géza − aki idén először segíti szakmai tudásával az alkotni vágyó katonákat − elmondta, hogy Buják egy zsákfalu, egy kis sziget, „ahol nagy védettségben dolgozunk együtt a legkülönbözőbb korosztályokból származó művésztelepi kollégákkal. Nagyszerű dolognak tartom, hogy a szakmailag különböző szinten állók itt találkozhatnak egymással, mert igazából a mellettünk dolgozó művésztársunktól tudjuk a legtöbbet eltanulni."

A szaktanárok szerepe a szakma technikai ismertetéséből áll, azaz saját tudásukat adják át a tábor résztvevőinek, és erre nagyon nagy igény van. Mészáros Géza elmondta: „éjjel kettő előtt nem igazán fekszik le senki. Megdöbbentem azon, hogy fáradtan érkeznek, de azonnal elkezdenek dolgozni, és nemegyszer előfordult az is, hogy még hajnali fél négykor is égtek a villanyok. Ez a hatalmas lelkesedés jelzi azt, hogy erre a tizenegy napra nagy szükségük van."

A résztvevők különböző művészeti technikákkal ismerkedhetnek meg a tábor ideje alatt. Ilyenek például az akvarell-, illetve a pasztelltechnika, a fafaragás, a lavírozott tus technika, a linómetszet-készítési eljárás, a portré-, valamint az aktrajz, valamint a már említett plein air festészet. Tavaly Mátraházán elkezdődött egy program, amelynek keretében az alkotók a történelmi Magyarország címereit festették meg: ezek azóta a mátraházi KORK épületeinek homlokzatát díszítik. Ez a projekt a helyszínváltozással sem szakadt meg, bevezetésként most is minden résztvevő festett egy történelmi címert.

A művészek elmondták, hogy a tábor végeztével sem szűnik meg a munkájuk, „élő kapcsolat van egész évben". Többen e-mailben küldik el a tanárok számára az év közben készített alkotásaikat azzal a céllal, hogy segítő kritikát kapjanak.

Az itt elkészített művekből a magyar kultúra napján, azaz jövő év január 22-én a budapesti Stefánia úti Honvéd Kulturális Központban rendeznek kiállítást, amelyen a legjobb alkotás gazdája elnyeri a Honvéd Ecset-díjat.

(Folytatjuk!)

Fotó: Tóth László