Naplók és emlékiratok a Nagy Háborúról

A Nagy Háború századik évfordulója kapcsán egyre többen kezdték el felkutatni azokat az adatokat, amelyekből esetleg kiderülhet, hogy mi történt a világégésben elesett, megsérült, vagy eltűnt felmenővel. Ugyanúgy előkerültek azok a naplók és visszaemlékezések, amelyekről az elmúlt évtizedekben elfelejtkeztek a háborús hősök ma élő leszármazottjai, az évforduló azonban jó alkalmat kínált e kéziratok leporolására.

Az idén tíz esztendős Nagy Háború Blog  szerkesztői gárdája néhány évvel ezelőtt örömmel vállalta fel az ilyen, első világháborús naplók megjelentetését. Az oldalon jelenleg közel tucatnyi szerzőtől olvashatnak visszaemlékezést az érdeklődők. Sőt, ezek a naplók kiváló elsődleges források a Nagy Háborút kutató történészeknek, szakembereknek is. Lássuk most a blogon közreadott naplók listáját. 

Az érsekújvári születésű Vágovits Gyula a magyar királyi 4. honvéd tábori ágyús ezred katonájaként szolgált a háborúban. Vágovits Gyula érsekújvári gimnáziumi tanulmányai befejezése után fizetett ideiglenes díjnokként kezdett dolgozni a helybéli járási főszolgabírói hivatalban.  1915 őszétől harminchárom hónapon keresztül megszakítás nélkül frontszolgálatot teljesített az orosz, majd a román fronton.

A második világháború idején újra behívják katonai szolgálatra, de mint a város lakásügyi előadóját felmentik. Harctéri naplói alapján 1973-ban írta meg visszaemlékezését a családja számára. Lelkes helytörténészként többkötetes kéziratot hagyott maga után Érsekújvár történelméről. 1986-ban hunyt el. A napló 27 részben jelent meg a blogon.

Dr. Szojka Kornél 1889. augusztus 3-án született a Csongrád vármegyei Mindszenten. 1913. október 1-jén Szegedre vonult be a 46-os gyalogezredhez egyéves önkéntesi szolgálatra. Az egy év letelte előtt kitört a háború, amelyet végigküzdött és káplárból a főhadnagyi rangig emelkedett. Hadiútja először a 46-os anyaezredhez, később ennek az elkülönített III. zászlóaljához, végül az ebből létrejövő 133. gyalogezredhez vezetett.

A háború után a Pénzügyminisztériumban dolgozik, ahol dohány jövedékekkel foglalkozik. 1945-ben elveszti állását és megjárja az Andrássy út 60-at is. Ezt követően már nem kap munkát.  Háborús naplóját politikai okokból 1951-ben megsemmisítette. Emlékei alapján 1962-ben Kanadában írta meg visszaemlékezését. 1978-ban hunyt el Szentesen. Emlékirata 21 részben jelent meg a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány által üzemeltetett blogon.

László József 1883-ban Budapesten született. A világháború kitörésekor a császári és királyi győri 19. gyalogezrednél szolgált tartalékos hadnagyként. A galíciai csata (1914. augusztus 23. – szeptember 11.) során, Lublin közelében augusztus 27-én orosz hadifogságba esett.

Ránk maradt emlékirata a távoli közép-ázsiai sztyeppére vezető hosszadalmas utazást és az akmolinszki (a mai kazah főváros, Asztana) hadifogolytábor mindennapjait örökíti meg. Az írás a fogságba esés pillanatával kezdődik; naplójának első kötete, amely minden bizonnyal a galíciai csata harctéri élményeit tartalmazta, sajnos nem áll rendelkezésünkre. Nem zárható ki az sem, hogy kalandos hazatérését is megörökítette egy harmadik kötetben. A Triesztbe tartó, két hónapos hajóút további megpróbáltatások elé állította az egykori foglyokat, akiknek egy része – mint László József is – hat teljes évet töltöttek rabságban. A napló 26 részben került fel a blogra.

Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett.  Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig.

Írásai egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. Háborús naplója 34 részben olvasható a blogon.

Kókay László szegedi önkéntes harctéri naplói három részben kerültek fel a Nagy Háború blogra. Harctéri élményeiről kis noteszekbe írva a kezdetektől feljegyzéseket készített. Emellett összegyűjtött és megőrzött jó néhány a helyszínekkel és eseményekkel kapcsolatban keletkezett írott és képes dokumentumot is. Feljegyzéseit 1919–1920-ban keménytáblás, általa könyvnek nevezett füzetekbe másolta, amelyek így folyamatos naplókká álltak össze. Az eredetileg, valószínűleg, nyolc füzetből álló naplóból a család jelenleg néggyel rendelkezik. Az egyenként 100-150 oldalas, tintaceruzás sűrű sorokkal teleírt füzetből és az irathagyaték többi darabjából nagyon jól nyomon követhető hősünk katonai pályafutása, megismerhető, hogy az egyéves önkéntes tiszti tanfolyamra jelentkező fiatalember a háború során hogyan emelkedik a ranglétrán.

1916-os doberdói és 1917-es olasz frontról írt naplója összesen 60 részben olvasható, míg az 1918-as eseményeket megörökítő visszaemlékezését 49 részben adta közzé a blog.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos a  cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóaljában, a szerb és az olasz fronton szolgált, az itt átélteket írta le naplójában. A szerb frontról szóló naplója  32 részben olvasható a blogon. Az olasz fronton írt, 28 részben közreadott napló pedig az 1915. április 28. és 1915. október 31. közötti eseményeket örökíti meg.

Egyes epizódok naturalista részletekben bővelkedő leírásokat is tartalmaznak. A drámai sorok az 1915 nyarán és őszén a Krn és a Mrzli Vrh hegytömbjein, illetve az Isonzó partján vívott harcok véres valóságáról adnak érzékletes és megrendítő erejű leírást. A szerző a nevéhez méltó „kemény" férfi, aki gyakran az első vonalakban, a bakákkal együtt élte át az eseményeket, állandó küzdelemben a rábízott 1200 ember testi-lelki épségének megóvásáért. 

Imre Gábor 1890. szeptember 1-jén született a Veszprém vármegyei Külsővaton. 1912-ben az Iparművészeti Főiskolán szerzett szobrász oklevelet. Tagja volt a Képzőművészeti Társulatnak, az Iparművészek Szövetségének és a Képzőművészeti Alapnak. A háború idején a császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred elkülönített I. zászlóaljában szolgált, kadétként, azaz tisztjelöltként (hadapród). Háborús naplóját  42 részben adta közzé a blog.  Az orosz fronton 1916–1917-ben írt naplója pedig 47 részben jelent meg.

A két háború között több plakettet, világháborús emlékművet, szobrot is készített, tervezett. Az ő alkotása, többek között, az ágfalvi hősi emlékmű, a kecskeméti Szentháromság temetőbe felállított hősi emlékmű, a Vilmos huszár emlék a kecskeméti nagytemplom falán. Kecskeméten hunyt el 1976. március 2-án.

Doberdói naplóját – A pokol tornácán címmel – néhány évvel ezelőtt könyv formájában is közreadta a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány.

Az első világháború kitörésekor a 26 éves Horváth Lajos, Szombathely város alszámvevője tartalékos kadettként (hadapród) a cs. és kir. 83. gyalogezred egyik szakaszának parancsnoki beosztásában kezdte meg a háborút. Az átélt mindennapokat kis füzetekbe írva örökítette meg a 4 év alatt. A háború után rendszerezni szerette volna írásait és kiegészítésekkel ellátva olvasmányos formában könyv formátumba kívánta önteni.

Rendezett visszaemlékezéseit 1923-ban kezdte el megírni, az első rész 1914. augusztus 1-től 1915. május 23-ig, az olasz hadüzenetig el is készült, s megmaradt az utókor számára. A naplók többi részét azonban nem dolgozta fel, azok az elmúlt 100 év alatt elvesztek.

Horváth Lajos 1888. január 21-én a Vas megyei Rum községben született. 1934-ben nevét Horvayra magyarosította. 1946. március 25-én hunyt el Szombathelyen, nyughelye a szombathelyi Szent Márton temetőben található.

Dér Zoltán (1897-1994), a soproni Széchenyi István Gimnázium egykori matematika-fizika szakos tanára nyugdíjba vonulása után, a ’60-as években kezdte összefoglalni tartalmas és hosszú életútjának élményeit, tapasztalatait – egykori feljegyzéseire, levelezésére és kiváló memóriájára támaszkodva.

A visszaemlékezés Sopronhoz kötődő fejezetei a város helytörténeti honlapján láttak napvilágot. Egyetemista korának és tanársegédi, tudományos tevékenységének emlékeit a Fizikai Szemlében lehet olvasni, míg Dér Zoltán önéletírásának további tekintélyes része A szakérettségis tanfolyamok Sopronban címmel a Soproni Szemle 2014/4-es számában jelent meg.

Visszaemlékezése 17 részben jelent meg a Nagy Háború blogon.

B. Sárközy Gergely a Bihar vármegyei Árpád községből 1915. február 15-én vonult be a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe.

A 32 éves gazdálkodó háborús visszaemlékezésének első sorozatában (1-62. rész) a besorozásától az orosz, majd az olasz fronton viselt szolgálatán keresztül az első hazatéréséig követők nyomon katonaiélményei. A sorozat folytatását (63-85. rész) A világháború, ahogy egy parasztgazda látta alcímmel adta közre a blog.

A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést.