Nincs vége… – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az első világháború mielőbbi befejezését – akár kompromisszumok árán is – a központi hatalmak részéről az Osztrák–Magyar Monarchia, míg az antant oldaláról Oroszország politikai vezetése óhajtotta leginkább. Békekísérleteiket alapvetően két tényező motiválta: haderejük kimerültsége, illetve félelmük a hátországban tapasztalható egyre nagyobb elégedetlenségtől. A dualista hatalom vezetőinek a harcok lezárását célzó törekvéseit magazinunk előző számában már ismertettük, ezúttal pedig a cári birodalom ilyen irányú próbálkozásait részletezzük.

Mint ahogy Galántai József fogalmaz Az első világháború című könyvében, Oroszország számára az lett volna a legelőnyösebb, ha a döntő győzelmet arató antant erős tagjaként fejezi be a harcokat; e forgatókönyv megvalósulása esetén ugyanis a cárság kiterjesztheti határait a Kaukázuson túli területeken, illetve Kelet-Európában, s ami a legfontosabb, birtokba veheti a török fennhatóság alatt álló két tengerszorost, a Boszporuszt és a Dardanellákat. A hosszúra nyúló harcban viszont az orosz haderő elért teljesítőképességének határához, a hátországban egyre növekvő elégedetlenség pedig forradalommal fenyegetett, ami a cárizmus bukásának veszélyét hordozta magában.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában!