Rejtőzködők – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A hadviselésben egészen az első világháborúig a színes egyenruhák, a sujtások és a ragyogó páncélzatok domináltak. A világégés harcai azonban nagyon hamar megmutatták: akit messziről látnak, azt hamarabb meg is ölik. A szemben álló felek gyorsan alkalmazkodtak a modern hadviselés megváltozott követelményeihez, s megjelentek az olyan, mára már legendássá vált, a katonák rejtőzködését segítő színek, mint a híres német „feldgrau", azaz hadszíntéri szürke. A lövészkatonák után nem sokkal a technikai újdonságok, így a harckocsik, a repülőgépek is rejtő színekbe öltöztek. A második világháborúban elsősorban a keleti fronton jelentek meg a különböző foltmintákat követő festések a harckocsikon, illetve a német katonák egy részének egyenruháján. A különböző hadszíntereken élet-halál harcot vívó légierők repülőgépeinek többsége szintén kapott valamiféle kezdetleges álcázó festést.

1945 után egyre szélesebb körben terjedtek el az egy-egy harctérnek megfelelő mintázatú ruházatok. Jellegzetes példaként említhetők az amerikai hadsereg Vietnamban használt „tigriscsíkos" egyenruhái, vagy a nyugat-európai, illetve a sivatagi terepviszonyok követelményeinek megfelelően „foltozott" egyenruhák, amelyek a mai napig felfeltűnnek a civil élet divatjában is. A jelenleg is fejlesztés alatt álló egyenruhák, mint amilyen az orosz Ratnyik-rendszer második generációja, valamint az izraeli Fibrotex cég speciális, több spektrumban is rejtőzködést biztosító anyagai már az infravörös tartományban is segítenek rejtőzni a katonáknak. Ehhez nem csupán a színekkel, de az anyagokkal is varázsolni kell. Hamar kiderült ugyanis, hogy a hagyományos, eddig alkalmazott műszálas anyag szinte világít még az egyszerű, kereskedelmi forgalomban kapható infravörös kamerák előtt is. Márpedig a 21. században feltételezhető, hogy az ellenséges erőknél ezeknél fejlettebb, hősugárzást észlelő eszközök lesznek.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin november 13-án, pénteken megjelenő számában!)