Sodrófa, lúdtoll, disznótoros

A háború idején lövészárokban, fedezékben, hadihajón és tengeralattjárón is állítottak karácsonyfát.
Azonban voltak olyan csapatok, akiknek nem volt lehetőségük ünnepelni, mert vagy meneteltek, vagy pedig az ünnep golyózáporban érte őket. Megtudtuk, hogy ennek megfelelően változtak a fák is: „volt ahol csak egy fenyőág és egy gyertyacsonk szimbolizálta a karácsonyfát, de előfordult, az is hogy élőfenyőt díszítettek fel gyújtókupakokkal."

Paraszti karácsony

A kiállítás a frontkarácsonyon kívül bemutatja a XX. század első felének paraszti karácsonyát is. „A tárlat ezen részén különböző visszaemlékezések alapján megmutatjuk az érdeklődőknek, hogy a XX. század elején mivel pótolták a karácsonyfát"
– mesélte a kurátor, aki elmondta azt is, hogy a szegényebb paraszti családoknál rozmaringbokrot, muskátlit, illetve leandert díszítettek fel. Ezenkívül sok helyen a karácsonyfát gyümölcsfaággal pótolták, amit krepp papírral vontak be. Előfordult, hogy borókaágat kötöttek össze, vagy tövises ágból hajlítottak gömbformát, amelyet szintén feldíszítettek. De akadt olyan is, hogy zöldre festett lúdtollat ágak köré tekertek, hogy így érjék el a fenyőgally hatást. Máshol sodrófát, mángorlót akasztottak a mestergerendára, megpakolva édességgel és gyümölccsel.

A kiállítás bemutatja a főként fémből, üvegből és fából készült díszeken kívül az ehető karácsonyfadíszeket is. „A parasztságnál a XX. század eleji díszek legfontosabb tulajdonsága volt, hogy meg lehetett azokat enni. A gyerekek számára az ajándék az volt, hogy megették az édességeket a fáról" – mondta a néprajzkutató, aki elmesélte, hogy ezek főként aszalt gyümölcsök, pattogatott kukoricából fűzött füzérek, ostyák, mézeskalácsok, habcsókok és szaloncukrok voltak. „Az utolsó kettő érdekessége, hogy frontkarácsonyi képeken is láthatjuk, ahogy díszítik vele a fákat."

Ajándékozás

A kiállítás az ajándékozás témájával zárul. „Sok helyen a karácsonyfa volt maga az ajándék, illetve a már említett ehető díszek. A fa alá kerülő tárgyi ajándékok elterjedése a második világháború után vált szokássá a parasztság körében."
Dr. Batári Zsuzsanna elmondta, hogy a fronton a katonák lőszerhulladékból készítettek ajándékokat. „Főként fémhulladékból kialakított vázákat és borsőrlőket csináltak. Legtöbbször maguknak vagy családtagjaiknak készítették, de sok esetben a feljebbvalóikat is megajándékozták velük"
– emelte ki.

Ahol lehetett ott biztosították a katonáknak a kiemelt ellátást, a gyónás lehetőségét és voltak olyan frontkarácsonyok, ahol betlehemes játékot is előadtak. A bakák a Hadsegélyező Hivataltól illetve az otthon maradtaktól is kaptak ajándékokat: szappant, fésűt, kézitükröt, biztosítótűt, szivart, gyümölcskenyeret, bonbont, szaloncukrot, sőt előfordult az is, hogy a család egy kis dobozban elküldött a harcoló szerettének egy kis feldíszített fát.

„Persze a szórakozást szolgáló eszközökről sem szabad elfeledkezni: 1916-ban volt egy felhívás, hogy »könyvet a harctérre«, így érkeztek hangszerek, könyvek és újságok is a csomagokban. Az állóháború miatt volt idejük ezeket a katonáknak tanulmányozni" – tudtuk meg.

1915-ben például a karácsonyi adományozás során 25 300 tisztet és 186 800 legénységi állományú katonát ajándékoztak meg.
A Hadsegélyező Hivatal kiadványa alapján rekonstruáltak a szervezők több olyan tárgyat, amelyet otthon kötöttek a katonáknak: „a sapka, a sál, a kesztyű, az érmelegítő, mind praktikus ajándéknak minősült. Ami még érdekes, hogy sokszor disznótorost is kiküldtek a harcoló bakáknak karácsonyi ajándékként" – árulta el a néprajzkutató.

A visszaemlékezésekből és a naplókból kitűnik, hogy a katonáknak nagyon nehéz „életérzés" volt, hogy a szeretet ünnepén, vészhelyzetben, távol vannak a családjuktól. Ennek ellenére méltóképpen próbálták megünnepelni a karácsonyt.

A kiállítást legközelebb február 14-28-ka között lehet megtekinteni, januárban ugyanis a múzeum nincs nyitva.