Szentély és múzeum – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Kissé groteszk, de tény: lakattal és lánccal lezárt laktanyakapun kell bejutnia annak, aki el akar látogatni a taszári Repülőmúzeumba. Ehhez azonban elég Kontsagh Sándor nyugállományú zászlós vagy Tarlósi József nyugállományú alezredes számát tárcsáznia: a két egykori taszári katona közül perceken belül a helyszínre érkezik az egyik. (De inkább mindkettő.) Esetünkben azonban három tárlatvezetőnk lesz. Pintér Zoltán nyugállományú vezérőrnagy személye és katonai karrierje ugyanis legalább annyira összekapcsolódik a taszári bázissal, mint magával a repüléssel. 1977-től 2000-ig szolgált Taszáron. Mint mondja: itt nőtt fel.

Jellemző kép, ahogyan a három bajtárs, kisebb csomagokkal megrakodva, szeretetteljesen néz körbe az idő rágta laktanyában. Ők még látták csemeteként a ma már a bejárat közelében tornyosuló fenyősort. Mivel ez az örökzöld növény nem a gyors növekedéséről híres, el lehet képzelni, hogy ők hárman mennyi időt is szolgáltak itt. Kis túlzással mindent láttak, amit látni érdemes; amiről ők a helytörténetet illetően nem tudnak, az nem is történt meg.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin november 14-én, pénteken megjelenő számában!)