Szigorúan ellenőrzött emlékezet…

Meglehet, a szerző már akkor roppant nehéz feladatot tűzött ki maga elé, mikor ezen eseménysort választotta bölcsészdoktori disszertációjának témájául, amin voltaképpen e könyve alalpul.  A legfőbb kérdés: meg lehet-e tisztítani az ’56-os forradalom és szabadságharc egyik „társadalmi emlékezetet terhelő" fejezetét a rárakódott propagandisztikus piszoktól, vagy még inkább rozsdától; lehet-e tisztázni, ki a nemzetellenes „ancien régime-t" ostromló forradalmár s ki a rákosista, kádárista „védő", mi e forradalom lényege, üzenete? Mert hiszen már az első pillanattól fogva a saját legitimációjához igyekezett felhasználni minden momentumot az erőszakban fogant Kádár-rendszer.

Kádárék szolgálatában született meg 1958-ban a Hollós Lajos−Lajtai Vera szerzőpáros „Köztársaság tér, 1956" című könyve, amely évtizedekre meghatározta a hazai történelmi (és politikai) kánont. A propagandakiadványban hangsúlyos szerepet kapott a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Köztársaság téri objektumának ostroma, tézisként mondván, hogy abban megmutatkozott az „ellenforradalom" igazi arca. Értelmezésükben a magyarországi rákosista bolsevik rendszer híveinek, védőinek „hősiessége" és az őket legyőző „ellenforradalmárok" kegyetlenkedésének tablója. Így vált a véres eseménysor jelképpé, eredetmítosszá.

Erre ráerősített Eörsi László azonos című kötete, mintegy tovább táplálva a közbeszédben létező hamisságokat.

Nos, e rozsdatömegből kellett „kikaparni" a valóság tényeit. Tulipán Éva az alapkutatások szintjéig ásott le, kiküszöbölte a kádári megtorlás és propaganda konstrukciós elemeiből adódó, illetve személyes indulattól vezérelt koncepciózus, ezért problematikus forráskezelést, de – mint azt könyvének lektora, a szóban forgó kor szakértő hadtörténésze, Horváth Miklós nyugállományú ezredes, egyetemi tanár a könyvbemutatón kiemelte − nem is vált forrásainak foglyává.

Tulipán Éva mélyrehatóan, analogikusan vizsgálta az emlékezet-szimbolika-térbeliség problematikáját, az eseménytörténetet, sőt a szereplőket is; elemezte egymásnak ellentmondó vallomásaikat s persze azok szerkesztett, mi több meghamisított, kitalált változatait, valamint a vallomások, periratok találkozási pontjait.

Ily módon a ma még kevéssé vizsgált történelem−pszichológia−szociálpszichológia összefüggései, a színpadias, mi több, horrorisztikus mítoszteremtés kádárista boszorkánykonyhájának titkai is feltárulnak: túszdráma, parlamentertörténet, Mező Imre-legenda, szívkitépés, egységes védői fegyverletétel; tudatmódosító szerek bevetése, a pártvonalhoz igazodó vándormotívumok, vándortanúk, vádolási taktikák stb.

Beszédes tények: bizonyos Várkonyi György (mint védő) nem létezett; Jankó Piroskát (mint Tóth Ilona medikát) ártatlanul ítélték el; viszont hősként poszthumusz tüntették ki, léptették elő s katonai pompával temették el Verner Istvánt, aki meg sem halt.

Mindezek fényében még nagyobb erény, hogy a szerző tiszteletben tartja Tacitus ókori iránymutatását (sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül), ezért nem foglal állást egyik oldalon sem. A szerző történészi tárgy- és ténytisztelete, illetve -ismerete nyomán kitűnik: a kommunista-szocialista pártház a gyűlölt rendszer újraszervezésének bázisaként szolgált, forradalomellenes szervezkedést és propagandát folytatott. Itt már az ostrom előtt történtek összecsapások; s noha Nagy Imre október 28-án országos tűzszünetet rendelt el, mégis másnap a pártházban lévők lőttek először s ejtettek foglyokat. Nagyobb ellenállást a teljes szervezetlenség, tehetségtelenség miatt nem tudtak kifejteni a védők, a pártdiktatúra itt kapott súlyos sebet. Végül az épületet kemény, hosszú harc árán foglalták el.

Tulipán Éva a dokumentumok, tudományos és közpublicisztikák, tanúvallomások, periratok mélyére merült, s nem vetette el a személyesség, az „oral history" lehetőségét sem. Sokat segítettek 164 oldalas munkájának megírásában olyan történészek, szakértők, mint például M. Kiss Sándor, Horváth Miklós, Zinner Tibor, Kahler Frigyes. A friss mű érdeme továbbá az is, hogy – helyesen – nem kíván minden kérdést kétséget kizáróan megválaszolni, azonban új kontextust teremt és valóságlátásra serkent. Tehát el kell olvasni!