Több száz sérültet láttak el a magyar orvosok Dél-Szudánban

A sérültek jó részét egyébként a több száz kilométerrel északabbra lévő Bor városából hozták, ahol a harcok akkor még tartottak, de az is előfordult, hogy ezer kilométeres távolságból, Bentiuból szállítottak Jubába sebesülteket. Ezek legnagyobb része egyébként lőtt sérülésekkel került kórházba, rengeteg volt a végtaglövés, így a magyar orvosoknak elsősorban golyó ütötte ki- és bemeneti sebeket, valamint csonttöréseket kellett ellátniuk. A betegek nagyobb része fiatal férfi volt, de előfordul gyermek is közöttük, a legfiatalabb páciensük egy három éves kisfiú volt, akinek a karját lőtték meg a harcokban; a gyermek édesanyját megölték, az apja pedig eltűnt.

„Az világosan látszott, hogy a súlyosabb sérülteknek csak egy töredéke juthatott el a fővárosba az utak hiánya és a légi kapacitás korlátozottsága miatt" – fűzte hozzá Gál Dávid.

A magyar orvosok több száz sérültet láttak el, a munkájukkal a helyi média is foglalkozott. Az orvos csapat egyébként a helyi egészségügyi minisztérium kérésére érkezett a fővárosi Gyakorló Kórházban. A háromfős magyar csoport tagja volt az igazgatón kívül Varga Éva aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos és gyermekgyógyász, illetve Walid Sayed sürgősségi szakorvos.

Gál Dávid – aki egyébként már 15 éve dolgozik a szeretetszolgálattal és jó néhány háborús övezetben, katasztrófa sújtotta régióban járt már –  azt mondta, hogy Dél-Szudán szemmel láthatóan egy nagyon „kezdetleges állapotban" lévő ország. Voltaképpen nincsen semmiféle infrastruktúra a 2011-ben függetlenné vált államban, így utak sem, ezért a sebesültek szállításában az ENSZ helikopterei is részt vettek.

A körülbelül egymillió lakossal rendelkező Jubában az orvosok megérkezésekor nyugalom volt. A távoli, a Fehér-Nílus északabbi partjai mentén folyó harcokra csak a sebesültek és az utcákon látható katonák nagy száma utalt. „Úgy tűnt, hogy normálisan zajlik az élet a fővárosban, de aztán megtudtuk, hogy minden sokkal óvatosabban és lassabban megy, mint általában. Nagyon komolyan felfegyverzett katonákat lehetett látni, vadonatúj egyenruhákban, teljesen újnak tűnő gépkarabélyokkal" – mondta az igazgató.

Szavai szerint ottlétük második napján elrendelték az esti kijárási tilalmat, amit a jubaiak is komolyan vettek az általános rettegés miatt.
A helyiekkel való beszélgetések után és az ottani médiában elhangzott információk alapján az a kép rajzolódott ki, hogy a konfliktus elhúzódhat, de még nem csúszott ki a politikai vezetők kezéből. „Ugyan valóban van egy etnikai jellege a harcoknak, hiszen a dinka és a nuer törzsek szembenállásáról is szó van, de most még elsősorban az elnök és az alelnök közötti hatalmi versengés mozgatja a szálakat" – fűzte hozzá Gál Dávid.

A bizonytalanság a fővárosban is érezhető volt: egész városrészek néptelenedtek el még a katonák családjainak fenntartott lakóövezetekben is, elkezdődtek a dezertálások és sokan – a civilek közül is – külföldre menekültek.

A közép-afrikai országban tavaly december közepe óta tartanak a harcok. Azóta óvatos becslések szerint közel 2000-en veszthették életüket, de más információk alapján ez a szám elérheti a 10 ezret is, míg több százezren váltak földönfutóvá.

Marsai Viktor Afrika-kutató nemrégiben azt mondta honlapunknak, hogy a politikai feszültség még tavaly nyáron kezdődött, amikor folyamán Salva Kiir, a jelenlegi, dinka etnikumú elnök menesztette Riek Machart, a nuer népcsoporthoz tartozó alelnököt. Decemberben a köztük levő viszony annyira elmérgesedett, hogy az elnök puccsról beszélt, de már akkor tudni lehetett, hogy valójában belső hatalmi harcokról van szó és egyszerűen félre akarta állítani saját ellenzékét. Mostanra az állam, valamint a hadsereg is kettészakadt és mindkét félhez csatlakoztak a nuer vagy dinka származás alapján csoportosuló milíciák, így valódi polgárháború lett a két politikus hatalmi vetélkedéséből.

Fotó: Gál Dávid