„Tudnunk kell felmérni a támadást, hogy képesek legyünk reagálni rá”

Gyerekkoromban valószínűleg áldozati kisugárzással rendelkezhettem, mert állandóan belém kötöttek, nagyon sok inzultusban volt részem. Aztán 11 éves koromban elhatároztam, hogy meg kell tanulnom megvédeni magamat. A ‘70-es évek végén, ‘80-as évek elején Szolnokon nem volt túl sok választási lehetőségem. Édesapám azt ajánlotta, hogy legyek türelemmel, hiszen a városban már akkor működött Shihan Furkó Kálmán karateiskolája, viszont a szeptemberi felvételig még várnom kellett. Kissé türelmetlen voltam, de végül 1981 szeptemberében elkezdhettem karatetanulmányaimat.

Milyen benyomásokat szereztél az edzéseken?

Kutya kemények voltak az edzések. A Shihan borzasztóan erős dominanciával rendelkezett, egy pisszenést nem lehetett soha hallani. Amikor megszólalt, vagy éppen mutatott valamit, minden idegszálunkkal arra koncentráltunk, hogy azt pontosan elsajátítsuk. Az ember sokszor már az utolsó energiatartalékait használta fel, de ugyanakkor hihetetlen önfegyelmet és önbizalmat kaptunk. Egy év után már úgy gondoltam: engem hiába támadnak meg az utcán, hiszen mit tudnak velem csinálni, amit még nem kaptam meg edzéseken…

Ezután viszont stílust váltottál…

Akkoriban jelentek meg az első Bruce Lee-filmek Magyarországon, s főszereplőjük gyorsasága, reflexei, személyisége rendkívül megnyerő volt számomra. Szinte rögtön elkezdtem kutatni, hogyan lehetne ezt a stílust megtanulni. A sors fintora, hogy 1982-ben nyílt meg az első wing chun iskola Szolnokon, Koronczy László vezetésével. Hamarosan itt folytattam tanulmányaimat.

Bruce Lee hatása gyakorlatilag máig végigkísérte a pályafutásod…

Mikor az ember úgy általában Bruce Lee-ra gondol, a jeet kune do jut eszébe. Életét tanulmányozva viszont világossá válik, hogy ő is a tradicionális wing tsunnal kezdte, majd hosszú évek után kezdte kialakítani saját rendszerét. A jeet kune do pedig nem más, mint személyre szabott harcművészet. A ‘90-es évek közepén négy évet Kanadában éltem, ahol számos alkalommal kísértem el William Cheung nagymestert amerikai szemináriumi körútjain, hogy elmélyítsem tudásomat. A szemináriumokon magam is rengeteget tanultam, de ezekben az időkben már foglalkoztam a Dan Inosanto-féle kali rendszerekkel is. Óriási élmény, hogy az akkori legnagyobb tudású stílusvezető mesterektől tanultam személyesen.

A kaliban az összetettsége vagy maga a mester személye fogott meg?

Inosanto mester nagyon nagy hatással volt rám. Azóta természetesen más mesterek szemináriumaira is ellátogattam, de a mai napig meg vagyok győződve arról, hogy ő egy olyan személyiség, hogy az ember onnantól fogva nem akar mástól tanulni, miután megismerkedett vele.

A kanadai és amerikai éveim alatt találkoztam először a katonai-rendőri közelharccal az ottani harcművészeti körökben. Magyarországon akkor még nem jelentek meg olyan irányú rendszerek, amelyek a katonai és rendőri tapasztalatokból fakadtak. Itt hallottam először Walter Hock Hochheimről, aki egyébként maga is jeet kune do és kali mester. Az ő rendőri és katonai múltja – Korea, Vietnam, texasi rendőrség – pedig garanciát jelentett és jelent számomra a mai napig.

Hock testőrködött is, ha jól tudom…

Többek között olyan prominens személyeket védett, mint Jimmy Carter és idősebb George Bush amerikai elnökök, vagy Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere. Napjainkban, nyugdíjas rendőrként még mindig bejár egy texasi kapitányságra, ahol közelharcot oktat a rendőröknek, illetve az év negyvennyolc hétvégéjét különböző országokban tölti szemináriumokat tartva. Az amerikai haditengerészet, a légierő és a szárazföldi elitalakulatok a mai napig számot tartanak szakértelmére a közelharcképzés terén. Mindemellett rendszeresen utazik és képzéseket tart különböző katonai, rendőri egységeknek. Az ő írásai miatt kezdtem el ezzel a rendszerrel foglalkozni, majd 2008-ban sikerült a kapcsolatot is felvenni vele, ami azóta is töretlen. Már közel négy éve jár oktatni hazánkba, sőt, már az általa fémjelzett instruktorképzés is elindult.

Hock civilekre optimalizálta a rendszerét, a szemináriumaira mégis több katona, rendőr és terrorelhárító látogat el. Nekik mit tud adni ez a szisztéma?

Hock nagyon sokáig katonákat és rendőröket oktatott, majd amikor áttért a civil szférára, már hibrid célcsoport látogatott az edzéseire. Ahogy alakította a saját rendszerét, rá kellett jönnie, hogy nem taníthatja mindenkinek ugyanazt. Egy rendőr máshogy fejezi be az intézkedést, mint egy katona, ellenben egy utcai védelmi szituáció sem úgy ér véget, mint az említett kettő. A képességet megszerző gyakorlatok és az alapelvek ugyanazok, emiatt a befejező technikákat párhuzamosan oktatja, hogy mindenki azt választhassa ki, ami neki megfelelő.
A rendszer nagy hangsúlyt fektet a késtechnikákra, illetve az olyan eszközök alkalmazására, amelyeket az ember magánál tart.

Ez netán társadalmi kihívásokra adott válasz?

Úgy gondolom, hogy igen. Az elmúlt tizen-egynéhány évben megsokszorozódtak az ilyen jellegű szituációk. Elég csak Marian Cozma esetére gondolni: az azt követő hetekben-hónapokban nagyon megszaporodtak a jelentkezők a késszemináriumokra. Ugyanakkor az emberek sokszor elborzadnak azon, hogy késelést tanítunk. Mi azonban elsősorban késes támadás elleni önvédelmet oktatunk, viszont ahhoz, hogy ezt megértse az illető, tudnia kell támadnia is a késsel. Képesnek kell lennünk felmérni egy támadást, hogy reagálni tudjunk rá.

Országszerte tartasz szemináriumokat, de a székhelyed Szolnokon van, amely, mint tudjuk, katonaváros. A honvédség állományából is számos tanítvány érkezik hozzád.

Amióta eszközös technikákat oktatok, rengeteg katona fordult meg az iskolámban és az edzéseken. Képzéseink alatt rövid idő alatt hozunk fel egy bizonyos szintre tanítványokat. Sok szolnoki katona a missziók előtt érkezik hozzánk, hogy még jobban elmélyítse tudását, de a budapesti szemináriumokon is szép számmal látok szolnokiakat.

Harcművészet vagy küzdősport?

Én elsősorban harcművészetpárti vagyok, de nem utasítok el semmit, mert látom ezeknek a sportoknak a pozitív hatását. Manapság talán kevesebb fiatal fordul a harcművészetek felé, nem akarnak vagy nem tudnak annyi időt, fáradságot invesztálni az edzésekbe, mint amit ezek a fajta stílusok megkívánnak. Ha nem harcművészet, akkor küzdősport – a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, mivel a végcél a győzelem, önmagunk legyőzése. Emellett napjainkban megjelentek az önvédelmi rendszerek is. Ez azoknak lehet megfelelő, akiknek nincs lehetőségük belemélyedni a küzdősportokba vagy harcművészetekbe. Ilyenkor behatárolhatjuk, hogy mennyi időnk van rá, így ez idő alatt kell megszerezni azt a tudást, amit hasznosíthatunk.

A közeljövőre nézve milyen terveid vannak?

Jelenleg tradicionális wing chun kung fuval, Inosanto kalival, jeet kune dóval, pekiti tirsiával, valamint Hock Hochheim rendszerével foglalkozom. Ennél többet biztos nem fogok felvállalni, mert már így is sok, de további potenciált látok ezekben. Harminc év után is tudok mindenkitől tanulni, valamint jó érzéssel tölt el, hogy olyan embereknek tudom elhozni ezeket a rendszereket, akikhez nem juthatna el. Hoch októberben megint jön Magyarországra, hamarosan Inosanto egyik top-instruktora is ellátogat hozzánk, illetve jövőre is jön Tuhon Bill McGrath.

Fotó: archív