Uzsok hőse (1. rész)

Szöveg: M. Tóth György | 2015. december 19. 7:03

„Az ellenség minden rohama és dühös támadása ellenére az Uzsoki hágót nem tudta elragadni. Csoportunk, mely itt hónapokon át küzdött a hágó mindkét oldalán és tőle északra, sziklaszilárdan tartja állásait.” A Monarchia győzedelmes hadijelentése 1915. május 8-án látott napvilágot. Mindössze azt felejtették ki belőle, hogy a csoport magyar tábornok, Szurmay Sándor altábornagy nevét viseli, és a Keleti-Kárpátokban magyar katonák ezrei írták vérükkel a harctéri sikerek történetét. Az első világháború kiemelkedő hadvezére, vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter ma 155 éve született.

A Keleti-Kárpátokban, az Uzsoki hágónál 1915 tavaszán vívott „húsvéti csata" során sikerült II. Miklós orosz cár betörő csapatait megállítani. Az emberfeletti áldozatok árán elért siker egybeforrott Szurmay Sándor, az akkor altábornagyi rendfokozatot viselő magyar hadvezér nevével, akit e harctéri helytállásáért tüntetett ki az uralkodó a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjével.

Az Osztrák‒Magyar Monarchia alighanem legelismertebb magyar tábornoka, vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter 1860. december 19-én született a történelmi Magyarország Krassó-Szörény Vármegyéjének bányászfalujában, a ma Románia területén található szórványtelepülésen, Boksánbányán.
A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság történelmi hanglemezsorozatának felkérésére mondta: „Reáliskolai tanulmányaimat Szegeden végeztem és soha nem gondoltam arra, hogy katona legyek. De a sors úgy akarta."

Szurmay Sándor, a szabadalmaztatott Osztrák-Magyar Államvasút Társaság szülővárosához közeli, resicabányai gyárának ifjú hivatalnoka, 1881 októberében érkezett Lugosra, hogy a város melletti barakktáborban elhelyezett 18. honvédzászlóaljnál kitöltse egyéves önkéntesi szolgálatát. A jellemzése szerint jó modorú, szorgalmas és törekvő önkéntes végül nem tért vissza polgári foglalkozásához. Feljebbvalóinak rábeszélésére a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát, vagyis a katonai pályát választotta.
A „felesküdött és újonckiképzésen átesett hadapród" a Ludovika előkészítő és tisztképző tanfolyamán 1882-ben kezdte meg tanulmányait. Az első időszakban már címzetes, zsold nélküli altiszti rendfokozatba léptették elő. A két évig tartó tanfolyamon Szurmay Sándor jeles eredménnyel végzett, ennek elismeréseként közvetlenül hadnaggyá nevezték ki zászlóaljának tényleges állományába.

A Lugoson töltött kétévi csapatszolgálat után saját kérésére rendelték Budapestre, a Ludovika felsőbb tiszti tanfolyamára, ahol évfolyamelső hallgatóként végzett. Ezután vezérkari tiszti képzésre Bécsbe, a kétéves, császári és királyi Hadiiskolára küldték, ahol tanulmányait kitüntetéssel és jeles eredménnyel fejezte be.
Távírászi, tereptani, lovaglási képességeit, csapatgyakorlatait, tanulmányaihoz tartozó „kis vezérkari utazásait" épp olyan elismerő szavakkal illették személyügyi irataiban, mint vezetői alkalmasságát és bajtársiasságát.

A rendfokozatokban, a katonai ranglétrán töretlenül haladt előre, elöljárói legteljesebb elismerése mellett.
Egy visszaemlékezésében mondta: „Egész pályámon fontos szervező munkakörben dolgoztam. Közben egy évig voltam zászlóalj és két évig ezredparancsnok. Az 1914-es világháború kitörésekor a Honvédelmi Minisztériumban voltam, ott léptem elő államtitkárrá. De itt nem volt maradásom és harctéri szolgálatra jelentkeztem."

Katonai államtitkárként, a világháborús mozgósítások adminisztratív felelőseként még jó néhány hónapig kellett várnia a hőn óhajtott harctéri szolgálatra. A Monarchia fegyveres erőit irányító hadsereg-főparancsnokság végül novemberben jelezte, megürült az ungvölgyi 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnoki beosztása, és betöltésére Szurmay Sándort látnák legalkalmasabbnak. Minisztere, báró Hazay Samu ekkor már nem mondott nemet kérelmére.
A 38. honvéd gyaloghadosztály az orosz fronton működő 3. hadsereg kötelékébe tartozott. A parancsnoknál, Boroevič gyalogsági tábornoknál jelentkezett szolgálatra, aki közölte vele: nem hogy a hadosztály, hanem az egész ungvölgyi hadseregcsoport parancsnokságát kell átvennie. Erre 1914. november 25-én, ahogy írta, hajnali háromkor került sor.
A Keleti-Kárpátoknál történteket így idézte: „Hónapokon át, teljes odaadással, magyar szívvel védtük az ország kapuját derék katonáinkkal. Nem volt könnyű feladat a nagy orosz túlerővel szemben, melynek a kiadott parancs szerint 1915 tavaszán egy hét alatt a magyar síkságot, további két hét alatt Budapestet kellett elérni."

Tűzkeresztsége is már hadvezéri képességeiről tanúskodott. Az orosz csapatok betörtek magyar földre, 1914 novemberében az Uzsoki-hágónál átlépték a Kárpátok vonalát. A parancsnokság a 3. hadsereg visszavonulását fontolgatta, miközben Szurmay a frontszakaszán az áttörés mellett döntött. Meglepetésszerű támadásával csoportja az ellenség hátába került, és visszavonulásra kényszerítette. Memoárjában olvashatjuk: „Az oroszoknak Homonnánál és Szinnánál forró lett a talaj lábuk alatt, amidőn 27-én hátukban a harci zajt hallották."
Bátor és meglepő elhatározásaival ezt követően is számos hadi sikert ért el. Csoportjának döntő szerepe volt a Monarchia csapatainak győzelmet hozó limanovai ütközetben. 1915 „húsvéti csatáiban" súlyos harcok, nagy áldozatok árán védte meg az uzsoki szorost az orosz túlerővel szemben. A hazát pedig attól, hogy az orosz csapatok, fővezérük rendelkezése szerint, az orosz húsvétra Budapest előtt állhassanak.
A kiváló hadvezér erről így írt: „1915 áprilisában négyszer adták ki nekem a visszavonulási parancsot, de én mindannyiszor lealkudtam azt. Így zúdult ránk a harcok négy hétig tartó, utolsó döntő szakasza, amely végül is a mi győzelmünkkel végződött. Hadseregparancsnokom azt mondta: Szurmay megtagadta a visszavonulási parancsot. A jó Isten áldja meg érte."