Véres harcok Európa-szerte

A soissons-i győzelem hírével indította a hetet a Pesti Hírlap. „A németeknek Soissons fölött aratott győzelme fokozódott jelentőségében: a támadás folytatásaképpen, mint a mai hivatalos jelentés közli, a német csapatok Vregny magaslatain újra támadtak és ezt a fennsíkot is megtisztították az ellenségtől. A tegnapi német győzelem kommentárjában azt írtuk, hogy a győzelem kiaknázása még hátra van és újabb német sikerek elkövetkezése várható. A ma közölt siker jelentőségében semmiben sem marad mögötte a tegnapinak. A német csapatok nehéz körülmények között vívták ki a győzelmet: mint a hivatalos jelentés közli, zuhogó záporban, mélyen fölázott agyagtalajban árkot árok után foglaltak el rohammal. A soissons-i német hadműveletek fontosságát nyilvánvalóan demonstrálja, hogy az ütközetnél, mint a német hivatalos jelentés közli, jelen volt a német császár is. A császár súlyt helyezett arra, hogy a német csapatok itt kivívják azt a győzelmet, amelyre a legfőbb hadvezetőség tovább építheti a terveit és számításait"  − összegezte a hírlap.

A francia offenzíva teljesen összeomlott

A francia offenzíva teljesen összeomlott − adta hírül a Pesti Hírlap. Az újság szerint, „ha eddig lehetett némi kétség ez iránt, a soissons-i német győzelem után már a semleges, sőt a Franciaországgal szövetséges angol katonai közvélemény is tisztában van azzal, hogy francia offenzíváról nem lehet már többé szó. Joffre általános támadó tervének kudarcát attól a pillanattól, hogy a francia fővezér emlékezetes parancsát a németek a világ elé tárták, napról napra bizonyították a német nagy főhadiszállás jelentései, melyek híven följegyezték a váltakozó szerencsével folyó lövészárokharcokat végig, az egész belga−francia fronton."

A német sikerek kapcsán az újság felemlegette Joffre nevezetes hadparancsát, melyet december 17-én, tehát éppen egy hónapja adott ki. „Megállapítottuk ezen a helyen, hogy ama naptól fogva a franciáknak egyetlen nevezetesebb sikerük nem volt, sőt, a bejelentett francia offenzíva teljes összeroppanásának pozitív bizonyítékai is vannak már és pedig az Argonneokban éppen úgy, mint Soisssons-nál, ahol a németek nyertek jelentős tért." A lap megállapítja, s most már a legautentikusabban maga a német nagyvezérkar is, hogy a Joffre hadparancsa óta megkísérelt francia támadások semmiképpen sem gátolták a német hadvezetőséget abban, hogy ez alatt az idő alatt is végrehajtsa a francia harctéren mindazokat a terveket, amelyeket célszerűnek talált.

Ostrom alatt a francia hadsereg

A Népszava is a nyugati frontról cikkezett a legtöbbet a héten. A lap szerint „A német hadsereg franciaországi frontja erős várhoz hasonlít, amelynek bevétele hosszú, kimerítő ostromot tesz szükségessé. Belgium egészen a Rajnáig el van sáncolva és meg van erősítve. Rettenetes áldozatokba kerülne a németek visszakergetése és rendkívül nehéz lenne, sőt talán lehetetlen is lenne a lövészárkok egész sorát meghódítani anélkül, hogy saját magunkat a legnagyobb veszedelembe döntenénk. Joffre sokkal okosabb, semhogy ilyen vállalkozásba kezdene. A németek sokkal gyorsabban ki fogják üríteni Belgiumot, mint hinné az ember, de erőszakkal nem fogják őket onnan kiűzni. A németek kivonulása önként, az események kényszerítő hatására fog megtörténni, amely események megtörténtét várjuk: Seebrüggenél angol csapatok partra szállását, támadást egy másik front hadállása ellen és az oroszok betörését Sziléziába. Egyenlőre arról van csak szó, hogy kitartsunk és ha lehet, előrenyomuljunk és az ellenségnek, amennyire csak lehet, ártsunk."

A Galíciában és a Kárpátokban zajló események sem maradtak ki a beszámolókból: az ellenségnek az alsó Nida mentén újból és újból megkísérelt előretörései főleg ellenálló vonalunknak egy helysége ellen irányulnak. Az ellenséges gyalogság, amelyet az egész arcvonalon tartós és heves ágyútűz támogat, megkísérli, hogy tért nyerjen és a helységbe behatoljon, ami súlyos veszteségek mellett mindannyiszor meghiúsult.

Galíciában és a Kárpátokban állásaink előtt legnagyobbrészt nyugalom van. A köd és a hóviharok elősegítik csapataink kisebb vállalkozásait, így különböző helyeken a sikeres rajtaütéseket és egyéb csatározásokat.

Rossz híreket is közölt az újság, miszerint „Az oroszok, akiknek úgy látszik az a céljuk, hogy a radnai szorost megszerezzék, Bukovinában egészen a magyar határig vonultak. A határon van Kirbibaba és Lajosfalva község. Az utóbbi már Besztercenaszód területén fekszik. Mind a két helyen leszerelték a postahivatalt és a szükséges intézkedéseket megtették."

Csatározások Beregben

Nem változott a helyzet a keleti megyékben, „ Beregben kisebb csatározások vannak csapataink és az oroszok között, ezekben azonban állandóan tért nyertünk. Ma a bukovinai határon is nyugalom van. Ungban az oroszok tartják Csontost és Havasközt és csak előőrsi csatározások vannak csapataink és az ellenség között." Sáros vármegye törvényhatósági bizottsága ülést tartott. A főispán a többi között jelentette, hogy az oroszok decemberben három járásba törtek be és sok kárt okoztak − adta hírül a Népszava.

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)