Helyőrségi megemlékezés a lengyel menekültekről
Szöveg: Papp Nikolett | 2009. szeptember 21. 14:00Hetven évvel ezelőtt, 1939 szeptemberében a II. világháború kitörését követő német és szovjet támadás után a lengyelek tízezrei számára a halál, vagy a fogságba esés mellett, az életben maradásra egyetlen lehetőségnek látszott a Magyarországra való menekülés, ahonnan tovább lehetett szökni.
Magyarország ugyanis a II. világháború legsötétebb időszakában azzal segítette a lengyeleket, hogy megnyitva határait, menedéket adott több tízezer lengyel tisztnek és családjuknak. A befogadottak lehetőséget kaptak életük viszonylagos rendben való folytatására, illetve több százan a szövetségesek oldalán a németekkel szemben katonai ellenállásban való részvételre. Ez a bátor cselekedet volt az évezredes lengyel-magyar barátság egyik legszebb fejezete.
Az emlékező ünnepség a szentendrei helyőrség zenekar térzenéjével, majd kétnyelvű (lengyel és magyar) szentmisével kezdődött, amelynek végén felszentelték II János Pál pápa domborművét.
Joanna Stempinska nagykövet asszony megemlékezésében köszönettel szólt arról, hogy a két diktatórikus hatalom elől menekülő lengyeleket Leányfalun a helybéliek családtagként fogadták be, majd megkoszorúzták a lengyel és magyar himnusz hangjai mellett a Szent Anna- templom bejáratánál lévő lengyel emlékművet.
A történelmi eseményeket Prof. Dr. Szakály Sándor történész foglalta össze, majd a délelőtti rendezvény lengyel nemzeti ételekből összeállított gasztronómiai bemutatóval ért véget.
