34 éve tért haza a Szent Korona

A magyar közjogi hagyományok értelmében a magyar állameszmét megtestesítő Szent Korona a második világháború utolsó évében, 1945-ben hagyta el Magyarországot, amikor is a koronázási jelvények őrzésére létrehozott, 1872-től a honvédség részének számító Magyar Királyi Koronaőrség igen kalandos úton kimenekítette a lángokban álló országból. Az állami vezetés mindenképpen el akarta kerülni, hogy államiságunk legfontosabb jelképe a németek vagy a szovjetek kezére jusson, és már 1944 októberében elrejtették a Koronaőrség laktanyájának egyik pincehelyiségében. Ezt követően novemberben Veszprémbe szállították, ahol a Szent Jobbal együtt a Magyar Nemzeti Bank ottani páncéltermébe került (ezzel párhuzamosan a koronázási palástot Pannonhalmára menekítették). A korona egy hónap után, december első felében Kőszegre került, ahonnan januárban Velembe, március végén pedig az ausztriai Mettseebe vitték tovább.

Ahogy nyugatról az amerikai, keletről pedig a szovjet offenzíva közelített, május első napjaiban elásták a koronát a Schlossberg dombon, üres acélládáját pedig tovább őrizték, hogy így tartsák fent a látszatot. Pajtás Ernő ezredes, a Koronaőrség utolsó parancsnoka végül e ládát adta át az amerikaiaknak, ám számos kihallgatás után végül elárulta fogva tartóinak a Szent Korona igazi rejtekét. Az amerikaiak július 27-én feltárták azt, és kiemelték onnan ereklyénket. Innen később Augsburgba, majd Heidelbergbe szállították: utóbbi városban volt a 7. amerikai hadsereg főbázisa. Innen először Wiesbadenbe, a hadsereg műkincsgyűjtő központjába vitték, utána 1949-ben átkerült Frankfurtba, a Deutsche Bank egyik fiókjába, majd 1951-ben az amerikai hadsereg európai főparancsnokságára szállították. Az európai kontinensről végül az ’50-es évek elején került át Amerikába, ahol aztán egészen 1978-ig Kentucky államban, a Fort Knox-i támaszponton őrizték. Érdekesség, hogy – állítólag – a láda, amelyben a koronát átszállították az óceánon, felirata szerint sugárveszélyes repülő tárgyat rejtett. Mindez hosszas huzavona végére tett pontot, ugyanis sokáig maguk az amerikaiak sem voltak biztosak benne, mihez kezdjenek a Szent Koronával: még olyan forgatókönyv is felmerült, amelynek értelmében a Vatikánnak adták volna át. Közvetlenül a háborút követő években egyébként maga Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek is ezt a verziót szorgalmazta, ezért több tárgyalást folytatott az ügyben a Szentszék illetékeseivel.

Nem hadizsákmány

Magyarország több ízben is a korona visszaszolgáltatását követelte az amerikaiaktól, ám Washingtonból az összes ilyen tartalmú formális és informális megnyilvánulást félresöpörték, egyértelművé téve, hogy nem tekintik hadizsákmánynak a Szent Koronát. Álláspontjuk alappillére szerint őrzésre, egyfajta letétként vették át azt a koronaőröktől, így nem is alkalmazták rá a visszatérítendő javakra vonatkozó egyezményeket. Jellemző, hogy a magyar kormánynak egészen 1965 elejéig nem volt hivatalos tudomása arról, hogy egyáltalán hol vannak a koronázási jelképek: Washington ekkor közölte Budapest érdeklődésére, hogy letétként őrzik nemzeti ereklyéinket. Innentől kezdve a téma rendszeresen visszaköszönt a két ország közötti párbeszédben. Első ízben Gerald Ford elnöksége idején merült fel konkrétan, hogy talán elérkezett az idő a szentségek visszaszolgáltatására, mindezt azonban csak a következő elnök, Jimmy Carter hivatala alatt követték tettek: a döntés 1977 augusztusában született meg, majd november 4-én öltött hivatalos formát. Habár az Amerikában élő magyar emigránsok jelentős része határozottan ellenezte Carter lépését, innentől kezdve megkezdődhetett az egyeztetés a gyakorlati részletekről.

Kádár jelenléte nemkívánatosnak minősült

Az amerikaiak több feltételt is szabtak a Szent Korona visszaszolgáltatását illetően: egyrészt a fogadóünnepségeken nem kívánták ott látni Kádár Jánost, az MSZMP első titkárát, másrészt a koronát hivatalosan nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek adták vissza. Szintén ragaszkodtak a koronázási jelképek nyilvános kiállításához is.

1977 decemberében egy tudományos delegáció Fort Knoxba utazott, ahol átvették a koronát az amerikaiaktól, majd legfontosabb nemzeti ereklyénk végül 1978. január 6-án térhetett vissza Magyarországra. A koronázási ékszereket az Országházban adta át Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere: az ünnepségen – az amerikai kérésnek megfelelően – Kádár nem volt ott, az állami felsővezetést Lázár György miniszterelnök, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, illetve Apró Antal házelnök képviselte. Az ünnepségeket és némi restaurálást követően az ereklyéket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították és kiállították. A Szent Koronát innentől fogva egészen 2000. január 1-jéig itt őrizték: ekkor a jogarral és az országalmával együtt átszállították az Országház kupolacsarnokába. A palást továbbra is a Magyar Nemzeti Múzeumban van.

Ismét a katonák vigyázzák

Az Országgyűlés 2010. december 20-án nagy többséggel szavazta meg a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosítását. A módosítás értelmében ismét a Magyar Honvédség feladatai közé került a Szent Korona, valamint a hozzá tartozó jelvények protokolláris jellegű őrzése. Hatvanhat év után, 2011. május 30-án – a hősök emlékünnepéhez kapcsolódva – a katonák ünnepélyes keretek között ismét átvették az ereklye őrzését a Köztársasági Őrezredtől az Országház kupolacsarnokában. A honvéd koronaőrök ünnepélyes eskütételén és a szolgálat átadásán jelen volt Schmitt Pál köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Hende Csaba honvédelmi miniszter, illetve a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői. Tiszteletét tette a rendezvényen számos közéleti személyiség, politikus és művész is.